Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

178 A nemzet g y illés 266. ütése 19M. évi április hó 1-én, kedden. osztályozta judicium címen a dolgozat belső értékét, végül pedig általános osztályzatot adott a dolgozat összértékére vonatkozólag, ami a gyermekek emulaciójára, versenyző kedvének felébresztésére rendkívüli hatással van. Volt azonkívül még egy ötödik adat is, amely a dolgozatnak az egész osztály dolgozatai között elfoglalt helyét, rangját állapította meg, például azt, hogy 22 növendék közül az ő dolgozata a 11 -ik. Természetes, hogy a következő dolgozatírás alkalmával az volt a gyermek ambíciója, hogy ne a 11-ik legyen, hanem avanzsáljon a 8-ik vagy az 5-ik helyre. Ekkora alapossággal dolgoznak a német professzorok, de ezt csak 20—25-ös létszám mellett tudják megtenni, ami egyedül alkalmas az individuális nevelésre. Efelett a nagy betegség felett azonban mi nem hunyhatunk szemet. Kell, hogy a magyar nemzetgyűlés konkrét kifejezést adjon annak, hogy ezen az állapoton az ország anyagi helyzetéhez mérten változtatni akar, és a magyar középiskolákat fokozatosan fel akarja emelni a nyugateurópai művelt államok iskoláinak színvonalára. Hogy ezt biztosítsuk, még tovább megyek, mint Petrovácz igen t. képviselőtársam, aki ezt az elvet és követelményt nemzetgyűlési határozatban óhajtja kifejezésre juttatni. Én be fogok terjeszteni a részletes tárgyalás során egy uj 17. §-t, az 1883 : XXX. te. régi 17. §-ának a létszámot szabályozó rendelkezése helyett és fel is olvasom, hogy indítványom a következőképen fog hangzani (olvassa) ; »A tanulók osztálylétszáma. A tanulók létszáma osztályonként nem lehet több hatvannál, az iskolafentartók azonban ezt a számot fokozatosan csökkenteni kötelesek, úgyhogy a törvény életbeléptetésétől számított tiz évi előkészületi idő elteltével magyar középiskolában a tanulók létszáma osztályonként nem haladhatja meg a negyvenet.« Előre is kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ezt a javaslatot majd megszavazni méltóztassék. fpj Még csak Kéthly Anna igen t. képviselőtársam egy észrevételére kívánok reflektálni. Nevezetesen nem hagyhatom válasz nélkül azt a vádját, hogy ők a magyar középiskolákban bizonyos katonai fegyelmet és kaszárnyaszellemet tapasztalnak és konstatálnak. (Szilágyi Lajos : Bár az volna !) Tagadom, hogy a középiskolában kaszárnyai szellem divatozna, ellenben állítom azt, hogy a katonás nevelésre súlyt helyezünk és megköveteljük, hogy a magyar "tanulóifjúság magatartásában, szellemében, gondolkozásában igenis lehetőleg katonás ifjúságnak bizonyuljon. A vesszőt addig kell hajlítani, amig gyenge. A gyermek az iskolában tanul meg először engedelmeskedni, itt tanulja meg a maga akaratát magasabb akaratnak alárendelni, itt tanulja meg azt, hogy egy nála magasabb fokú erkölcsi és szellemi erőt, mint amilyen a tanitója vagy a tanárja, tiszteljen, és én büszkén hivatkozom arra, hogy ma a magyar iskolák gyermekeinek jórésze, talán nagyobb része, nagyobb tisztelettel néz fel oktatójára, tanítójára vagy tanárjára, mint az őket elkényeztető lagymatag szüleire. Különösen meglepetésszerűen hatott iám arról az oldalról a fegyelemnek ez a kifogásolása, ahol épen klasszikus példáját látjuk a tömegek fegyelmezésének a munkásság oldalán, akik ugy à gyárakban, mint szervezeteikben példás katonai fegyelmet tanúsítanak, annyira, hogy még a temetési szertartásra is szép szabályos kettős rendekben vonulnak fel. Tehát igazán nem tudom megérteni, — sajnos, nincs itt mélyen t. képviselőtársam, — miért fogadják mégis olyan kedvetlen, olyan kelletlen hangulattal, amikor más intézményeknél, más téren is rendet, fegyelmet és organizációt méltóztatnak észlelni. (Az elnöki széket Zsituay Tibor foglalja el.) Ez a törvényjavaslat hatalmas mérföldjelzőkő a magyar szellemi élet történetében. Ugy érzem, hogy ez a törvényjavaslat korszerű, ez a törvényjavaslat a kultúra, a tudomány, a pedagógia, valamint az eleven élet, a társadalmi élet mindenféle követelményét van hivatva kielégíteni, vagy legalább is szolgálni és előmozdítani. Épen ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobhfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés I Nagy érdeklődéssel hallgattam az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseit és azokkal legnagyobbrészben teljesen és tökéletesen egyetértek. Különösen feltűnt azonban beszéde folyamán az a követelése, hogy Petőfi líráját az ötödik osztálybeli középiskolai tanulóifjúság elé mint tanítandó tananyagot bevezessék. Ha jogos és igaz ez a követelése és ha bátran meg meri cselekedni, hogy az ifjúság elé állítsa, mint tananyagot Petőfi líráját, akkor nem értem a t. képviselő urnák és elvtársainak, a t. többségi pártnak azt az állásfoglalását, hogy felnőtt emberek tömegei előtt pedig Petőfit cenzúrázzák. Ebben ellenmondást látok, mert ha van Petőfiben cenzurálandó rész, akkor ez a cenzúra az ifjúság előtt érvényesüljön. Ha azonban Petőfi líráját — ahogyan a képviselő ur világosan kifejtette — egészében kívánja az ifjúság elé tárni, nem értem, hogyan lehetséges az, hogy felnőtt embereket féltenek Petőfi hatásától. (Sándor Pál : Szegénységi bizonyítvány a mai szellemre !) De ha a t. képviselő ur már szóbahozta Petőfit, nem hallgathatom el, szégyenpír ég az arcomon, ha arra gondolok, hogy ugyanennek a Petőfinek, akit olyan szépen méltatott, ugyanennek a Petőfinek születése 100-ik évfordulóját a nemzetgyűlés törvénybe nem iktatta. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem iktatta be abból az egyszerű okból, amelyet az előbb emiitettem ; politikai okból, mert a többségi párt, a kormány vonakodott itt olyan javaslattal elénk jönni, amely javaslat előterjesztésének természetszerű következménye lett volna a szélsőbal részéről, hogy Petőfi olvasását, Petőfi költeményeinek hirdetését szabadnak követelték volna az egész vonalon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Egy Hubay-szimfóniával elintéztek !) Ebben is tehát ellenmondásban van a t. képviselő ur és ellenmondásba kerülnek az összes elvtársai. Nem vagyok ugy elragadtatva, mint a képviselő ur, ettől a törvényjavaslattól, meg kell vallanom őszintén (Felkiáltások jobbfelől : Ezt tudjuk !) és hogy a dolog érdemére térjek mind-