Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

172 A nemzetgyűlés 266. ülése U fősúlyt, hanem a gyakorlati részre. Így pl. hogy a másik részből vegyek egy esetet, a matematikai oktatásnál mindenesetre megkívánnám, mint minimumot, hogy a középiskolából kikerült ifjú Ismerje a kamatszámítást és az összetett kamatszámítást. Ismerheti az integrál- és differenciál egyenleteket, de mit ér ez, ha nem ismeri az alapműveleteket jól. A tárgyak redukálása nem lehetséges, de lehetséges a tárgykörök redukciója, az élethez közelebbvitele, gyakorlatibbá tétele. Ez a módszertan kérdésén fordul meg. Akkor az a jó tanár sem fog küzködni az anyaggal, akkor azok a tankönyvek sem lesznek olyanok, hogy ha kézbe veszi őket az ember, tele vannak zárójelekkel, a tananyag fele a tankönyvben nem szükséges. Hát vagy jó az a tankönyv, vagy approbált tankönyv s akkor minden szükséges, ami benne van, vagy pedig nem jó és akkor azt a tanárt is leheletlen helyzetbe hozza, de még inkább a tanulót. Ez a törvény —• mint egyik képviselőtársam emiitette, de szemrehányásképen — kerettörvény. Valóban az. De azt kérdezem a nemzetgyűléstől, bizonyos mértékben nem minden törvény kerettörvény? Hiszen minden törvény az életben mutatja meg a maga igazi értékét, hogyan hajtják végre és hogyan érvényesül. A törvénynek külön élete van és ezt az életet a középiskolai reformtörvényjavaslat is kell, hogy végigélje. Ezért tisztelettel kérem a kultuszminister ur őxcellenciáját, aki tudom, hogy ennél a javaslatnál a legközvetlenebbül működött közre a maga nagy tudásával, ugyanezt és az ő nagy gyakorlati értékét vigye bele a végrehajtási utasításokba, majdan a törvény végrehajtásánál, a tanterv kidolgozásánál, sőt még az órarend beosztásánál is. Itt ismét a pedagógusokra appellálok és csodálkozom, hogy nem látják, hogy négy-öt órán át a figyelmet megfeszíteni — ha egy ifjú agy velőről van is szó —• s egyfolytában nyelvi órákat egymásra halmozni nem lehet. Ne csodálkozzunk akkor azon, ha az eredmény olyan kevés. Ezzel is szakítani kell. Négy-öt órát —• én mint professzor mondom, — egyfolytában tanítani még az érett fiatalembereknek sem lehet, sem az idősebbeknek. Tessék közbeiktatni — talán mindennap, én ezt kívánnám — testgyakorlást, de nem azokat a bizonyos unalmas szabadgyakorlatokat, hanem játszó testgyakorlást, (Helyeslés.) a délelőtti órák megszakításába testnevelést kell beiktatni. Ami a tárgyakat illeti én belátom, hogy szükséges volna pl. a közegészségtant is előadni, de nem elméletileg, nem azokat a tantételeket, amelyeket szisztematikusan összeállít ez a tudomány, pl. mint tanultam a különböző fényforrások hatásának statisztikai kimutatását, amely végül megállapítja, hogy a szemre a legrosszabb a villanylényforrás. Bocsánatot kérek, ezeket az elméleti ismereteket nem tartom a középiskolában fontosaknak, hanem azt tartanám fontosnak, hogy az első segélynyújtásnál, a sebek kezelésénél és ehhez hasonló kérdésekben is, gyakorlatilag útmutatásokat találjanak. Felvetem az eszmét anélkül, hogy az elsőbbséget követelném magamnak, hogy az a testneveléssel foglalkozó tanár — ma azt mondják, hogy tornatanár — akivel szemben most természetszerű követelés, hogy a nívóját emelni kell, egy másik szaktárgyat is képviseljen, de ne a latint képviselj«, hanem a közegészségei, évi április hó 1-én, kedden. tant. Annak a tanárnak, aki & testnevelésnek ís tanára, tessék ezeket a kérdéseket gyakorlatilag megoldani. (Helyeslés.) Nem előadásokat, nem bemagolt statisztikai adatokat kívánok. Nézetem szerint a nemzeti szempontok érvényesülése minden tárgyban, a magyar irodalomtörténet tanításán kívül az egész magyar medence flórájának és faunájának tanításában lesz egységessé. Ez is megadja azt a keretet, amelyre szükségünk van. Ha szabad még visszatérnem rapszodikus előadásomban az irodalomtörténet tanítására, itt nem azt kívánnám, hogy tisztán biografikus adatokat halmozzanak fel, hanem hogy minél többet olvassanak együtt a mi igazán nagy költőinkből és íróinkból a tanulóifjúsággal és azután kapják meg azokat a biográfiai adatokat, amelyeket hozzá kapcsolhatnak olvasmányaikhoz és azután kapják meg esztétikai tételeiket. A művészettörténelmet is, a kulturtörténelmet is elő lehet adni a magyar történelem és a világtörténelem keretében, ha helyesen fogjuk fel magának a történelemnek az előadását. Nem szükséges külön tárggyá avatni. Inkább kevesebbet, de azt alaposan és jól 1 A nyelveknél pedig ne a grammatikán kezdjük,—hiszen az az egésznek a filozófiája, azt még a felnőtt ember is sokszor nehezen sajátítja el, — hanem tanítsuk a nyelvet magán a nyelven még a holtnyelveknél, a'latinnál és a görögnél is, apró fabuláknak, apró kis meséknek az olvasásával. Hiszen erre a latin és görög irodalom gyönyörű mintákat mutat. így olvasás közben demonstráljuk a szabályokat és a kivételeket. Ha a modern nyelveknél elismerjük az ilyen gyakorlati oktatás hatékonyságát, akkor el kell ismernünk a holt nyelveknél is, mert, bocsánatot kérek, ha én azt konstatálom, hogy az az elsőéves joghallgató nem tudja fordítani az aranybullát, amelynek nyelve egy egyszerű kulináris latin nyelv, nem Horatius, nem Ovidius nyelve, akkor önként kell kérdeznem, hol van a hiba, ha annyi éven át tanítjuk a latint és odáig sem jutunk el, hogy a Corpus Jurist tudjuk olvasni. Ismétlem, nem a tanárokat hibáztatom — nehogy félreértés legyen. A tanárképzés dolgában elhangzott igazán nagyértékü beszédekkel teljesen egyetértek. Hiszen a tanárképzés nélkül nem lehet individualizálni, individualizálás nélkül pedig nincs igazi, jó tanítás. Ma, amikor az osztálylétszám oly nagy, hogy ezt az individualizációt nem lehet keresztülvinni, a vágyak csak arra irányulhatnak, hogy igyekezzünk megvalósítani, amennyire csak képesek vagyunk, az ezen ideál felé való törekvést. (Zsirkay János : Nyújtson be a képviselő ur erre vonatkozólag határozati javaslatot ! Az ellenzék megszavazza !) Engedelmet kérek, hogy rövid időre még igénybe vegyem becses türelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) A tanítás feladata nem adathalmazok nyújtása, hanem az ismereteknek, a tudományoknak megszerettetése. Kerüljön ki az az ifjú a tanár kezei közül ugy, hogy ne adathalmazt hozzon magával az életbe, hanem a tárgy iránti szeretetet ; tehát ne gyűlöletet, ne olyan érzést hozzon magával, hogy végre a matúra után felszabadult minden kényszer alól, nem kell többé tanulnia, hanem inkább — felfokozva kíváncsisága —- lelket, szellemet vigyen ki a közép-