Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

A nemzetgyűlés 265. ülése 1924. évi március hó 31-én, hétfőn. 159 ember, akinek itt van kezemben egy cikke, amelyben ő elsőnek helyezkedik bele az eljövendő forradalmi uj időkbe, ő követeli először a szekularizációt, a titkos választójogot, az összes forradalmi reformokat, elő mer állani és a szegény kis tanárokat, tanitókat kidobálja állásukból csak azért, mert nem voltak hajlandók vele együtt köpenyeget cserélni, és a fehér terror idején nem voltak hajlandók azokat az állapotokat magasztalni és dicsőiteni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Hallatlan dolgok történtek e tekintetben. Méltóztassék csak meghallgatni néhány tanácsi rendeletet, amelyekből kiderül, hogy a tanács a forradalmak alatt mivel kényszeritette a tanitót a szakszervezetekbe, később a kommunista pártba való belépésre. A Budapesti Közlöny 1919. január 17-iki számából való a következő körlevél a fővárosi iskolák vezetőihez (olvassa): »A forradalommal uj korszak virradt fel hazánkra, amely korszaknak szelleme uj feladatok elé állítja az iskolákat is. Az iskoláknak is be kell fogadniok a diadalmas uj eszméket és ezentúl szabadabban és hathatósabban kell szolgálniuk az emberek együvétartozásának, az emberi együttműködés szükségességének nagy elvét, nem maradhatnak többé a lehanyatlott rendszer és megszűnt intézmények támogatói. A tanulók érezzék át, hogy egy nagy egésznek: a társadalomnak szerves részei. A saját nemzetünkkel szemben való elfogultság helyébe a nemzetközi együttműködés szükségének tisztánlátása, a nemzetek szövetségének elve hangsúlyozandó stb. Ezt a szellemet kivánja meghonosítani a főváros tanácsa a főváros iskoláiban. Hogy a tanítóság ebben a szellemben végezhesse munkáját, a tanács legközelebb tanfolyamokat fog rendezni,_ amelyek előkészítik majd a tanítóságot a megújhodó kor szabta uj és nagy feladataira, s kötelességévé teszik minden tanitónak, hogy a tanfolyamokon résztvegyen.« 1919 január 17-én bocsátották ki ezt a rendeletet. Itt van azután egy másik, a Hivatalos Közlönyben megjelent rendelet, — egy részét olvasom csak — igy szól (olvassa): »Az oktató személyzetnek az a tagja, aki a tanácsnak ezzel a törekvésével szembehelyezkedik, vagy azt nem támogatja kellőképen, kötelességmulasztást követ el, amit a tanács el nem tűrhet. Meg kell tehát érteni az oktató személyzetnek, hogy aki az uj idők szellemébe nem tud, vagy nem akar beleilleszkedni, annak le kell vonnia a következtetést és félre kell állania.« Erre a rendeletre egy iskolaigazgató kijelentette, hogy ezután is hazafias szellemben óhajtja tanitani a gyermekeket. Kindlovies Pál volt ez az'iskolaigazgató. Akkor rögtön fegyelmit indítottak ellene és máshova helyezték, mikor azonban elmúlt az az éra, akkor ugyanaz a tanács lett a biró és fosztotta meg a tanárok és tanítók legkiválóbbjait állásuktól, amely kényszeritette őket arra, hogy a szélsőséges irányzatok felé haladjanak és azoknak behódoljanak. Tudom, hogy voltak ebben a — mondjuk — társadalmi osztályban is olyan emberek, — épen olyan százalékkal, mint más intellektuális csoportban — akik a kommunizmus szélsőségeit magukévá tették és nem viselték magukat sem a társadalommal, sem a hazával szemben kellő tisztelettel, de bizonyos az, hogy azok az emberek, akik rosszul viselkedtek, Ítéltek később azok felett, akik a kommün alatt rendesen mint ellenforradalmárok, vagyis, mint csöndes emberek szerepeltek. Itt van ZilahiKiss példája. De ha ez kevés, tudunk hivatkozni az ő kenyeres pajtásának, jobbkezének, tanácsadójának példájára, Mosdóssy kir. tanfelXapló XXII. ügyelő ur példájára, aki a kommünt olyan nagy lelkesedéssel szolgálta végig, hogy az párját ritkítja. Amikora Kazinczy-utcai orthodox izraelita iskola tantestülete kijelentette, hogy nem fogja követni a Tanácsköztársaság kiadott utasításait és nem fogadja el az iskolában a proletárdiktatúra uj rendelkezéseit, akkor ez a Mosdóssy Imre kir. tanfelügyelő, a későbbi inkvizítor leirt ezeknek a tanítóknak — az eredeti okmánnyal rendelkezem, — és azt írja nekik, hogy amennyiben pedig a kormányzótanács intézkedéseit nem fogják respektálni »el fogom önöket azonnal állásukból mozdítani«. (Rothenstein Mór: Azért mondja ma is: Üsd a zsidót! — Mozgás a baloldalon.) Ilyen körülmények között, amikor látjuk, hogy ez a kiváló kommunista a fehér terror idején rögtön kiváló kurzista lesz és Ítélkezik tanárok, tanítók felett s amikor embereket elitélnek csak azért, mert az arcuk nem tetszik, mert vallásuk zsidó, vagy^ mert véletlenül egy szabadkőmives-páholy tagjai voltak, amikor embereket szórnak ki állásukból és fosztanak meg kenyerüktől, akkor méltán kívánhatjuk az igen t. minister úrtól, hogy előttem szóló képviselőtársaim, Kéthly Anna és Rothenstein Mór beszédére, sőt utóbbi határozati javaslatára, adjon nekünk komoly, férfias, megnyugtató választ, hogy ezeket a szegény, szerencsétlen embereket, akik igazságtalanul és ártatlanul immár négy-öt esztendeje üldözöttjei ennek a társadalomnak, legalább abba a helyzetbe juttassa, hogy ne hordják életük végéig homlokukon azt az igazságtalan bélyeget, amelyet ennek a kurzusnak csőcseléke nyomott rájuk. Tisztelt Nemzetgyűlés! Newyorkban találkoztam egy budapesti tanítóval. A nevét is megmondom, mert valószínűleg fogunk még találkozni a nevével. Balassa Józsefnek hivták ezt a tanitót. A kommün alatt a tantestület megkérte őt, hogy — nehogy idegen ember jöjjön az iskolába — ő vállalja az iskola vezetését. Példás, nagyszerű vezető volt, senkinek sem ártott, soha egyetlenegy embert sem denunciált, mindenkor védte az iskola érdekeit. Ezt a szerencsétien embert csupán azért, mert zsidó volt, ez az inkvizítor társaság elmozdította állásától. Amerikában találkoztam vele. Két esztendő^ alatt az Egyesült Államok legnagyobb cukorgyárának fővegyészévé lépett elő. Azóta talán már megszerezte a vegyészmérnöki diplomát az amerikai egyetemek egyikén, ahová természetesen nyomban beiratkozhatott, mert a tanítói oklevél nem volt akadálya annak, hogy egyetemi tanulmányokat folytathasson. (Nagy Ernő: Hány van ilyen!) Ez az ember azt mondotta nekem: Hidd el nem sajnálom otthoni állásomat, hiszen láthatod, hogy i

me, már van saját villám, már jólétben élek, saját autóm visz el a hivatalba, ahol én vagyok a legmagasabb személy, de mégis egyetlen ambíciója van életemnek és ez az, hogy azt a becstelenséget és igazságtalanságot, amelyet velem szemben elkövettek, jóvá tegyék. Csak az az egy ambícióm van, hogy a magyar kormány engedje meg, hogy ügyemet egy becsületes, korrekt bíróság újra felülvizsgálhassa, hogy revíziót rendeljenek el ügyemben. Nem akarok visszamenni Magyarországra tanítónak, nem akarok az önök nyakára menni, csupán az az egy kívánságom lenne, hogy töröljék le rólam azt a szégyenfoltot, hogy engem mint volt kommunistát elcsaptak állásomból és evvel megbélyegeztek. T. minister ur, ennek az egy Balassa Józsefnek jól megy a dolga, neki talán nincs szüksége revízióra, csupán erkölcsi szempontból fontos, hogy megnyugtathassa a lelkiismeretét s hogy gyermekeinek ne kelljen azt mondani, hogy azért csapták el tanítói állásából, mert hazafiatlanuL társadalom25