Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

154 A nemzetgyűlés 265. ülése 1924. évi március hó 31-én, hétfőn. Azt kérdezem az igen t. minister úrtól, nem volna-e jó, ha az ilyen törvénytelen rendeletek után egy törvényes alapon álló minister legalább utólagosan idejönne a nemzetgyűlés ele évS megkérdezné ezt a Házat, a közvéleményt, hogy helyesli-e azt, amit az egyik minister ötletszerűen, a törvényekkel szemben elrendelt. Én igenis, szükségesnek látnám, hogy a felvételi vizsgálatok és a tanitóképző osztályainak felemelése tárgyában kiadott Halier-féle rendeleteket haladéktalanul helyezze hatályon kivül a minister ur, és ha szándéka A'olna ilyen dolgokkal előállani. méltóztassék idejönni, de törvénytelen rendeletek fenntartására, továbbápolására ne vállalkozzék, mert az nagyon hálátlan feladat. Ennyi koncesszióval egyik kultuszminister sem tartozik az elődjének. Ha már most az előttünk levő javaslatot vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ennek a javaslatnak lényéére, gerince, és az egyetlen számottevő dolog benne az az uj iskolatipns, amelyet felállít: a reálgimnázium. Elismerem, hogy ez haladást jelent. Ez valami érték, mert nagyobb kultúrát garantál és jobban simul az élethez, mint az eddigi gimnázium, vagy reáliskola, mert ez módot ad arra, hogy az ifjakat a gyakorlati életre jobban kiképezzék, mint ahogy az eddigi humanisztikus gimnázium tette, s arra is módot ad, hogy viszont a tudományos pályákra jobban előkészitse az ifjakat, mint ahogy a reáliskola tette, de azért ezt a javaslatot mégsem nevezhetem másnak, mint egv ideális kultuszminister utolsó törekvésének arra, hoery a humanisztikus irányt megmentse. Egy utolsó — hogy ugy mondjam — fellángolást, szerelmet látok ebben a frörög leányzó iránt, aki immár 2000 esztendő óta halva fekszik, szerelmet látok egy leányzó iránt, akinek már rég be van hunyva a szeme. Az igen t. minister ur rendkivül szereti a humanisztikus műveltséget. Ideális lélekkel csüng a klasszikái kultúrán és azt hiszi, hogy az ő nagy szeretete, lángolása a görög klaszszikai műveltség iránt, tulaj donképen létjogosultsággal bir, tulaj donképen gyökeret eresztett az egész mai modern kultúrában. Ha a minister ur ezt hiszi, akkor nagyon csalódik, mert ma könnyű megállapítani, hogy a gyakorlati élet nem követeli a görög műveltségnek és görög klasszikái kultúrának feltétlep szükségességét. Amennyit a gyakorlati élet és az általános műveltség követel, azt magyar nyelven épugy el lehet sajátítani, sőt nem is épugy, hanem sokkal jobban, mint ahogyan a görög nyelv erőszakolásával el lehetne sajátítani a középiskolában. A görög kultúrának egyik legnagyobb rajongója: Wilde Oszkár, aki úgyszólván állandóan a görög derűben sütkérezik, aki meséinek tárgyát, irodalmának nagy anyagát ebből merati, erről a kérdésről igen érdekes kis verset irt, amelyet hevenyészve lefordítottam. »Sancta Decca« a vers címe, melynek csak két első szakaszát olvasom fel: »Az Istenek örökre mind kivesztek, Athénben sincs olaj ág-áldozás, A zord Baechusnak sem jut lány, csodás S a pásztor már délben is énekelhet Mióta Pán halott: tréfa sincsen. Sűrű bozótban cselre ki se les, Az ifjú Hylas forrást nem keres... Hej, rég meghalt már minden görög isten.« Vegye tudomásul az igen t. minister ur, hogy a görög istenek már mind kivesztek, hogy a pogány, antik kultúrának njragalvanizálása, feltámasztása nem kívánatos. (Zsirkay János: Reviczky is megírta ezt!) Ö Pán halálában tulaj donképen Krisztus feltámadását irta meg, Wilde Oszkár azonban azt konstatálja, hogy a görög istenek kivesztek. (Kiss Menyhért: A fordítás jó!) Mondom, én fordítottam hevenyészve. (Felkiáltások balfeWl: Uj koríkurrens! Mit szólsz hozzád Menytis? — Derültség. — Elnök csönget.) Szóval a holt görög nyelvből nem lehet élő valóságot teremteni. Ez a görög kultúra, melyet az igen t. minister ur akar beoltani a humanisztikus gimnáziumba, nem fogja sohasem beleplántálni a taunlók lelkébe sem Plató idealizmusát, sem Szókratész böleseségét, sem I)emoeritos jókedvét, sem Anacreon vidámságát. Abból a görög műveltségből, az igazi görög klasszikái kultúrából az a rideg és mondhatnám léleknélküli régi görög nyelv, melyet sehol a világon, még saját országukban sem hallanak már, nem fogja feltámasztani ezt az antik görög kultúrát. (Erdélyi Aladár: Ellenük vagy és mégis dicséred!) Nem értettem jól a közbeszólást, de felteszem, hogy azt méltóztatott mondani, hogy talán nem helyes görögséggel ejtem ki a szavakat. (Erdélyi Aladár: Dehogy! Azt mondtam, hogy ellene vagy a görögnek és mégis citálod az ő szépségüket és érdemeiket!) Bocsánatot kérek, de ha véletlenül azt méltóztatott volna mondani, azt sem kellene sem nekem, sem senki másnak szégyelni. (Erdélyi Aladár: Ilyeneket nem szoktam mondani!) Angliában és Amerikában ugyanis azt tapasztaltam, hogy az angoloknak nem imponál sem a latin, sem a görög nyelv; a diákokkal angolul olvastatnak a latin könyvből és a görögöt is angol olvasási szabályokkal olvastatják, tehát esetleg mi is megengedhetnők magunknak azt a luxust, hogy fonetikusan ejtsünk ki néhány görög szót. Evvel még nem vétenénk a régen meghalt görög istenekkel szemben. (Erdélyi Aladár: Szó sincs róla!) Elismerem, hogy az antik görög kultúrát ismertetni kell, hiszen különösen a képzőművészet terén látjuk, hogy egy-egy görög szobornak lábujjhegyében több stílus van, mint a modern szobrászművészek műveinek egész sorozatában. (Kiss Menyhért : Ez igaz !) Ismertetni kell tehát a görög auktorokat, különösen a képzőművészeti auktorokat, de azt még sem kell kívánni, hogy az a gyermek 13 esztendős korától 18 esztendős koráig tanulja ezt az igen nehéz holt nyelvet olyan tanároktól, akiknek halvány sejtelmük sincs a görög nyelvről, akik egyáltalán nem tudnak görögül. Ha még volnának olyan tanárok a világon, — nemcsak Magyarországot értem, de az egész világon — akik tudnak görögül, akik a görögnyelvet a modern pedagógia szabályainak megfelelően oly módszerrel taníthatnák, hogy a tanítás gyakorlatias, közvetlen lenne, ha pl. a görög nyelv tanításában is a Be rlitz-mód szeri alkalmazhatnák, akkor érteném a dolgot mert valami eredményt is tudnának produkálni. De azt a sok időt, amelyet ennek a holt nyelvnek tanításával fognak az ifjútól elrabolni, tulaj donképen a magyar kultúrától rabolja el ez az intézkedés, (Esztergályos János : Vannak tanítók, akik még magyarul sem tudnak helyesen, még kevésbé görögül ! — Kiss Menyhért : A javaslat tele van idegen szavakkal, legalább 150 van benne !) mert bizonyos az, hogy amennyi időt ennek a holt nyelvnek ta-