Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
'A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. ralta ki a társaság a merénylet tervét és ott osztották ki a szerepeket. Piroska János adta a kézigránátot és a -patronokat.« Ezt is szabadlábra helyezték. (Rupert Rezső: Más biróság-ot kell delegálni! Ez a múltban is megtörtént. — Pikier Emil: Vitézi telket fog kapni! — Zaj. — Elnök csenget.) Megnyugtathatom Pikler t. képviselőtársamat arra nézve, hogy Piroskáék már kapnak is vitézi telket; folyamatban van az eljárás aziránt, hogy kapjanak. Egyelőre három holdat akarnak az apjuknak adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — (Drozdy Győző: Miért hallatlan? Nem ez a rendszeri — Pikier Emil: Ahol a gyilkosokat a haza hőseiként tisztelik, ez esak természetes! Gyilkoljunk mindannyian! — Zaj.) Elnök: Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Fábián Béla (továbbolvassa) : »Piroska János szobájában meg is mutatták, hogyan kell kezelni a bombát. Az egyik Piroska-fiú fegyverével lenyeste a kézigránát nyelét, és azután a bomba Fülöp Andor volt hadnagy kezébe került, aki mint szakértő elvégezte rajta a szükséges alakításokat. A második estén a Magyar Király-kávéházban átadták a bombát Bölöny Miklósnak, aki azután egy Simkó László nevű ébredőlegénnyel — mert mindenki ébredő, aki itt szerepel — elkövette a merényletet. Az utcán a szálloda előtt átadta Bölöny a bombát Simkónak, aki, aki azután bevágta az emeleti ablakon. Társaik ezalatt a kávéházban várták a bombavetés hatását és gúnyosan nézték a mulatságon résztvevők menekülését.« Ennél az utolsó mondatnál meg kell állanunk egy pillanatra azért, mert itt mi a belügyminister ur ajkáról több alkalommal hallottuk, — dacára annak, hogy már körülbelül 40 ügyben van megállapítva, hogy a különféle gyilkosságok, rombolások és pusztítások az Ébredő Magyarok Egyesületéből indultak ki — hogy csak a nemzetvédelmi osztállyal szemben vannak bizonyságok, magával az. egyesülettel szemben azonban nincsenek. (Pakots József: Most hagyja jóvá az alapszabályaikat 1 ?) Az igazságügyminister ur és a nemzetgyűlés jogász tagjai nagyon jól tudják, hogy ha valahol egy betörést elkövettek, a régi detektívek már abból, hogy azt miként követték el. meg tudják állapítani, hogy melyik régi betörő járt ott. Épigy van ez a jelen esetben is. Aki figyelemmel kisérte az utóbbi időben elkövetett bombamerényleteket és az ezekkel kapcsolatos zavargásokat, annak ugy tűnik fel, mintha már máskor is hallott volna arról, hogy néhány ember valamely helyiségben elkövette a deliktumot, a többiek pedig azalatt várták künn az eredményt. Ez volt a helyzet az Erzsébetvárosi Körben elkövetett bombamerényletnél is, valamint a Fővárosi Operettszínházban elkövetett merénylet esetében is, amikor a Mozsár-utcánál várták a merénylők a kitóduló közönséget. Azután a Club-kávéházi merényletnél és a legutóbb tervezett merényletnél is ez volt a helyzet. Ha az ember meg akarja találni, hogy hova vezetnek a szálak, akkor nagyon könnyű lett volna a csongrádi merényletet is visszavezetni oda, ahol ezeket a merényleteket kitervezték. Ez volt a hivatalos jelentés, amelyet itt most felolvastam. Most azt el kell mondanom, hogy először mindenki bevallott mindent. Eleinte azt irták egyes budapesti lapok, amelyek különösen szimpatizálnak ezekkel az emberekkel, hogy csak úgy vallották be a vádlottak azt, hogy ők dobták be a bombát és szövetNapló XXII. évi március hó 29-én, szombaton. 137 kezfek erre, hogy verték őket. Később azonban megállapítást nyert, hogy Piroska János úrral szemben — aki mint főhadnagy szerepelt és uniformisban járt, akit a csendőrség a rendőrség és a vizsgálóbíró is mint főhadnagyot kezelt és akiről csak későbben mondották azt. hogy nyugállományú főhadnagy — semmiféle eszközt nem mertek használni. Az első napokban az volt a helyzet, hogy Csongrádon nem a rendőrség volt a tettesek nyomában, hanem a tettesek jártak a rendőrség nyomában. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj.) És ez, — amint maid méltóztatnak látni — sajnos, nemcsak egy humoros megállaratás, hanem egy ténybeli megállapítás, amelyre vonatkozólag fel fogom olvasni adataimat. (Drozdy Győző: Bírákat kérjen kölcsön a kormány! — Zaj.) Először kilenc ember volt letartóztatva a csongrádi ügyben. Sághy Jánost például, akinél patronokat találtak, először nem merték letartóztatni. Sághyt nem tartóztatta le sem a csendőrség, sem az oda küldött ministeri biztos, hanem csak azután tartóztatták le, mikor már a nemzeti közfelháborodás — mert hiszen akkor az^volt, csak később tussolják el az, ügyeket — kényszeritette a ministeri tanácsos urat és a vizsgálóbíró urat, hoary Sághyt tartóztassák le. Sághyt azután néhány heti fosrság után társaival együtt szabadlábra helyezték. Erre megkezdődött a csongrádi terror, amelyről a kormánynak természetszerűen nem volt tudomása. Nem tudom miért, a csongrádi helyihatóságok nem tartották szükségesnek azt, hogy a magyar kormányt, az igazságügyi minister urat vagy a belügyminister urat — ha már nem volt elegendő erejük, fegyveres erejük arra, hogy az atrocitásokkal szemben fellépjenek — közbelépésre kérjék fel. Sághyék ugyanis kiszabadulásuk után köszönték meg egy furcsa igazságszolgáltatásnak azt, hogy ismét szabadlábon lehetnek, hanem kezdték pofozni a tanukat. Nem a vádlottakat pofozták, hanem a tanukat és nyilt utcán támadták meg azokat, akik tanúskodni mertek. Töhbek közül esy Heller Farkas nevű terménykereskedő nevét mondom meg, akit Sághyék nyílt utcán megpofoztak azért, mert volt eleg*endő bátorsága ahhoz, hogy megmondja, hogy : igenis, ezek az emberek már napokkal előbb készültek a gyilkosság elkövetésére. Ez azonban még nem volt minden. Ugv látszik, vérszemet kaptak a csongrádiak és azok is, akik fentről nas:y erővel, jobb ügvhöz méltó buzgalommal támogatták Piroskáék szabadlábra helyezését és beadtak a vádtanácshoz egy kérvényt amelyben azt kérték- hogy helyezzék Piroskáékat is szabadlábra.. A kérvénynek az lett a hatása, hooy általános meglepetésre Piroskáékat is szabadlábra helyezték. Általános meglepetést keltett^ az az intézkedés azért, mert — ismét hang-súlyozóm — a forradalmi ig-azságszolgálatásokat kivéve, — •• ahol tulajdonkénen nincs igazságszolgáltatás, mert a forradalom nem objektiv, mert a forradalomnak nemcsak egy* igazsága van, hanem lehet két vagy három igazsága is s a forradalom eüsmívH a gyilkosság jogosul tsáerát a politikai ellenféllel szemben, — egy konszolidált ország igazságszolgáltatása nem ismeri el az önbíráskodást és a gyilkosságot, akármilyen célból követik is el azt, gyilkosságnak mondja. (Ugy van! jobbf'elől.) Amikor a belügyminister ur a Piroskáék ügyében annak idején hozzá intézett interpellációra adott válaszában azt a kije21
