Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

A nemzetgyűlés 264. illése 1924. a kend szájából hideg- is jön, meleg- is jön, — szólott rá a fiu. — Ugyanezt mondhatom a t. kormánypártnak. A javaslatot nem fogadom el . Elnök: Kivan még- valaki szólni! (Dénes István szólásra jelentkezik.) Dénes István képviselő urat illeti a szó. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről csak igen rövid ideig kivánom a t. Nemzetgyűlés szives türelmét igénybe venni. Az előttünk fekvő javaslat azt célozza, hogy maradjon meg a törvényjavaslat 2. §-a 7. pontjának második bekezdése, mely azt mondja, hogy (olvassa): »Szabadkézből árverésen, vagy az elővásárlás jogán megszerzett ingatlanokból azonban az állam egyeseknek... stb. nagyobb ingatlanokat is juttathat«. Ügy tudom, ezt akarja fentartani az igen t. minister ur és a többség. Az én elveimmel tökéletesen megegyezik az, ha senkit sem zárunk ki a földből. Ez teljesen szocialista álláspont, amely kimondja, hogy a földhöz mindenkinek joga van, ép ugy, mint a napfényhez, a leveg-őhöz és a vízhez. Ebből az alapelvből kiindulva a tisztviselőknek is kétségtelenül joguk van a földhöz. Az a kérdés már most, hogy a gyakorlatban hogy válik be és hogy érvényesül ez a dolog. Én itt is találok visszaéléseket és itt is kénytelen vagyok eltérni az előadó ur indítványától és kijelenteni, hogy nem fogadom el a bizottság előadójának indítványát. A délelőtt folyamán emiitettek fel itt eseteket, amikor egyes egyének középbirtokokat, nagyobb birtoktesteket kaptak. Ezt helytelen dolognak tartom, a legnagyobb baj azonban ott van, hogy igen sok helyen kisemberektől veszik el a birtokokat, hogy odaadhassák uj középbirtokokat alakitóknak. Szatmár megyében pl. 7—9—15—20 holdakat vettek el kisemberektől, kisexisztenciáktól, bár földbirtokpolitikai célból nem volt rá szükség, csak azért, hogy belőlük mások középbirtokokat alakítsanak. Ez nézetem szerint megengedhetetlen, lehetetlen dolog és elvárom az igen t. földmivelésügyi minister úrtól, hogy ezeket a visszásságokat meg fogja szüntetni. (Szabó István (nagyatádi) földmiveljésügyi minister : Amennyiben módomban van !) Remélem, alkalmat és módot talál a minister ur arra, hogy átírjon az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz olyan irányban, hogy ezt az abszurdumot még se kövessék el. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Sokszor átírtam!) Azt hiszem, sem a minister ur, sem a t. többség felfogásával nem egyezik meg az, hogy egy embernek, aki különben földmives, elvegyék '7—9—18—20—30 hold földjét ugyanakkor, amikor abban a határban nagybirtok van, amelyből a vagyonváltságot is alig vették el. Én egészen őszintén megvallva attól félek, hogy ha olyan tág- hatáskört adunk az Ofb.-nak, hogy nem szabjuk meg, milyen nagy lehet az a birtok, amelyet tisztviselőknek adhat, akkor tág kaput nyitunk az ilyen visszaéléseknek és ferdeségeknek, melyeket az igen t. minister urnák és a nemzetgyűlésnek sem fog- módjában állni meggátolni, mert az Országos Földbirtokrendező Bíróság fog ezekben a kérdésekben teljes jogkörrel és hatáskörrel dönteni. Ezért nekem az volna az indítványom, hogy maradjon meg az alaptörvénynek az ajpasszusa, amelyre a bizottság hivatkozik, de bizonyos megszorító kiegészítéssel, amelynek az a célja, hogy most, amidőn még módunkban van és módjában van a minister urnák is megszabni azokat a határokat, amelyek között tisztviselők évi március hó 29-én, szombaton. 12? j részére föld juttatható, ez a kérdés törvény hozásilag szabályoztassék. Indítványozom, hogy a 7. pont 2. bekezdése első mondatának végén levő következő szavak után: »tehát nagyobb ingatlanokat is juttathat« a következő kiegészítés szurassék be (olvassa): »Ez azonban 50 katasztrális holdat meg nem haladhat, továbbá ezen juttatás csak 1000 holdon felüli nagybirtokból eszközölhető és csak az esetben, ha a részesített maga házilag műveli meg a kapott földet.« Azt hiszem, ez megfelel a földreform intencióinak és céljának is, mert kihúzzuk az egész kérdés méregfogát azzal, hogy már eleve kizárjuk törvényhozásilag azt, hogy 50 holdnál nagyobb birtoktesteket lehessen juttatni. Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, nogy kizárólag a 1 H< pontját tárgyaljuk, ennek következtében a 7. pont második bekezdéséhez módosítást nem adhat be. (Ülsztergályos János: Tévesen irta meg-!) Dénes István: En a bizottság jelentése után megyek. A bizottsági jelentésben pedig az van benne, hogy (olvassa): »Ily módon találtuk legjobban kifejezésre juttathatónak azt, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság az alaptörvény 2. Va 1« bekezdése 7. pontjának és 2. bekezdésének alkalmazására vonatkozólag kialakult gyakorlatának érintetlenül hagyását... kívánjuk.« A bizottság javaslata tehát lényegileg erre vonatkozik és én ehhez fűzöm kiegészítő indítványomat. Elnök: A jelentés és az indokolás nem képezi határozathozatal tárgyát. A javaslat azt tartalmazza, hogy a 2. § 6. pontja töröltessék. Ennek következtében csak a 2. § 6. pontjához lehet módositványt beadni. Dénes István: Kérem talán ezt hivatalos tollal kijavítani. A földigénylők tömegeinek megnyugtatása szempontjából valóban nagyon fontos az, hogy 50 holdra korlátozzuk azt a maximumot, amelyet adni lehet, mert azt hiszem, egy 14 vármegyés országban, amidőn alig tudunk a nagybirtokokból valamit elvenni, tényleg egy kontrasztnak látszik az, hogy akkor 250—400 holdas középbirtokok adományozásának lehetősége feníorogjon. Azt hiszem, ez érdeke a t. többségnek is, mert ezáltal elég van téve a tisztviselői osztály érdekeinek is és annak az elvnek is, hogy Magyar országon földhöz csak olyan egyén juthasson, aki maga miveli azt meg, Mert feltételezem az igen t. földmivelésügyi minister úrról, hogy semmi szándéka sincs olyan egyéneknek földet adni, akik hivatalokat töltenek be s amellett gazdálkodnak. A hivatalnok maradjon meg hivatalnoknak, ha azonban földhöz akar jutni, akkor legyen meg ennek az előfeltétele, az t. i., hogy ne legyen aktiv tisztviselő, aktiv tényező, hanem gazdálkodjék. (Rothenstein Mór: Vagy paraszt, vagy ur!) Annál is inkább bátorkodom megtenni ezt az indítványomat, mivel a földigénylők óriási tömegei hihetetlen panaszokkal özönlik el most is az Országos Földbirtokrendező Bíróságot és a földmivelésügyi ministerinmot, s mondhatom, hogy orvoslást csak 10%-ban találhatnak. Olyan nagy az elkeseredés a földreform hiányos, hanyag és érzéktelen végrehajtása következtében, hogy talán sokkal szerencsésebb lett volna az, ha a nemzetgyűlés ezeknek az állapotoknak I sürgős reparálására és megváltoztatására vo-