Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. s azok 10százalékai»alelnök volt. (Erdélyi Aladár: Hát ne mosolyogjak, amikor ilyen jóizüeket mond!!) Köszönöm, a bókot. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy részletes tárgyalás van, méltóztassék tehát szigorúan a tárgyhoz ragaszkodni. Drozdy Győző: Pedig senkisem vádolhat meg bennnünket ugyebár azzal, hogy mi valami lelkes támogatói lennénk a nagybirtoknak, senkise vádolhat meg bennünket azzal, hogy mi mindent elkövetnénk a nagybirtok megmentése érdekében. Nem vagyunk vádolhatók azzal, mint egyes lapok, amelyek jó nagybirtokpénzért állandóan védik a nagybirtokokat és mindent elkövetnek a földreform elgánosolására. A magyar lapok közül talán egyedül a Világ, meg a Népszava állnak régi programmjuk alapján Nem a kommunizmus alatti Népszavára gondolok, hanem az előtte lévő idők Népszavára, mely mindent elkövet, hogy a dolgozó em'bereket földhözjuttassa. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hogy lehet ezt mondani? Ök akadályozták meg!) Mondom, minister ur, nem a kommunizmusra gondolok, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nemcsak a kommunizmus alatt, hanem előbb is ők akadályozták meg!) még a kommunizmus előtti időre sem, mert akkor már nem a szociáldemokrata párt vezetői, hanem a szélsőséges elemek voltak az urak a szociáldemokrata pártban is és azok kényszeritették a szociáldemokrata pártot és a Népszavát arra. hogy a szövetkezeti földbirtokreform eszméjét támogassa. Mi ugy látjuk és állandóan hangoztatjuk, hogy a földbirtokreform komoly végrehajtását akadályozzák, hogy a szegény, szenvedő, dolgozó nép nem tud földhöz jutni és hogy az 1920 : XXXVI. tcikket még ma sem hajtották vég're. Napról-napra történnek jogtalanságok, törvénytelenségek, — garmadával hozhatnánk ide ilyeneket — amelyek mind a földbirtokreform végrehajtását akadályozzák. A szomszédban is van egy koronaura dalom, a ráckevei, mely körül 3—4 község, például Makód községe is van. Ebből a községből jött fel ma hozzám egy küldöttség és panaszolta, hogy a nagy koronauradalomból nem tudnak a község lakói földtbérlethez jutni, a mai világban, amikor a földreform immár a harmadik, negyedik esztendejében van. Kérdezzük tehát, ki kezeli ma a koronauradalmat, kinek gyümölcsözik az, hogy a magyar népet a magyar koronauradalom földjén igy kezelik. És amikor a szegény emberek elmentek panaszkodni a képviselőjükhöz, ez azt mondta nekik: jobb, ha elmennek dolgozni, mintha ebben egerésznek. Ily körülmények között, amikor az egyik oldalon a nép kinullázását, a jogokban való megszorítását, a földreformtörvénynek minden eszközzel való megakadályozását, a másik oldalon pedig ugyanakkor azt a szellemet látjuk, amely máról-holnapra fegyvert ragad és uj birtoktesteket követel katonatiszteknek és közszolgálati alkalmazottaknak, nekünk nincs már hitünk, mi már nem hiszünk az igazságban. (Zajos ellenmondások jobbfclől.) Tisztelt képviselőtársam. Kuna P. András, nem tudom, hogy önben (Zaj.) a józan megfontolás kacag-e, vagy pedig fajtájának és sorstársainak lebecsülése. (Kuna P. András: Bízza csak rám!) Elnök: Kérem a képviselő urat. ne méltóztassék párbeszédeket folytatni. Méltóztassék a tárgyalás anyagára visszatérni! Drozdy Győző: Nem látom egyáltalában évi március hó 29-én, szombaton. 123 okát annak, hogy amikor a magyar nép sérelmeit hozom fel, ön itt könnyelműen kacag. (Kuna P. András: Az állitásain kacagok! — Egy hang half elől: Az udvarnagyi bíróság sokba kerül! —- Pikier Emil: Wolff Károly fogatját valamiből el kell tartani!) Azt mondja a leirat, hogy az egyenlő elbánás elvére kell helyezkedni, méltányolni kell a háborús érdemeket és a köztisztviselők egyéb érdemeit. Én erre azt kérdem, vájjon az egyenlő elbánás elve alapján nem kell-e méltányolni a közkatonáknak legalább i.« hasonló érdemeit, nem kell-e méltányolni az elvesztett karokat, szemeket, lábakat, az elvesztett egészséget. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itt nem arról van szó! — Pikier Emil: Az a baj, hogy nem arról van szó! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem arról van szó, hogy földet akarunk nekik ingyen juttatni, csak kivételt nem akarunk tenni. Egészen ferde beállitásban adja elő!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni! A szó Drozdy képviselő urat illeti. Drozdy Győző: Kénvtelen vagyok beszédem egvenes vágásáról letérni és az igen t. földmivelésügyi minister ur közbeszólására reflektálni. Azt hiszem, ő is reflektál arra, hogy feleüek neki. Azt mondja a minister ur. nem arról van szó. hosy ing-ven adjunk kiváltságos embereknek földbirtokot. Erre én azt mondom, hop-v bizony ervakran. maidnem ingyen adunk. A helyzet a következő. Valaki meervett 1920. vagy 21-ben középbirtokot és kifizette annak áWtt, egy-két vagy három millió koronát. (Neubauer Ferenc előadó: Valorizálják!) Az ügyet felküldi a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága a törvény értelmében az Ofb.-hez vagy a földmivelésügyi ministerhez jóváhagyás vésett. Erre a legfelsőbb fórum nem hagvja jóvá a vételt, hanem kinevezi az ni tulajdonosokat, egyik-másik protekciós urat, (Pikier Emil: Halász Móricnak van ilyen esete, majd elmondia!) hol volt katona tiszteket, hol volt képviselőket, tisztviselőket. Kinevezik őket a birtok tulajdonosává. Az illető egyszerűen kiveszi zsebéből ma az egy millió, vaery három millió koronát és beül a, 100—200—400 holdas birtokoeskába. Ön, minister ur azt mondja — nem ingven. Hát én azt kérdem öntől, hogy ha ma kap valaki 100—200—300 holdacskát 1—2—3 millió koronácskáért... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Igazán? Anynyiért nem kap!) Nagyon köszönöm a szives kijelentést, hogy nem kaphat. t mert ennek alapján a kezeim között lévő aktákat, amelyeket panaszképen hoztak hozzám, azzal fogom visszautasítani, hogy menjetek bátran a biróság elé és valorizálva követeljétek vissza azt az összeget, amit annak idején vétel fejében lefizettetek, mert a földmivelésügyi minister is azt mondta, gazság lenne, igazságtalanság lenne, ha ezek nem kaphatják meg ugyanolyan áron a földet, mint amilyen árt akkor ti lefizetettetek. (Szabó István (nhgyatádi) földmivelésügyi minister: Gazságról nem szoktam beszélni, ahol nincs! Igazságtalanság lehet, de gazságről nem szoktam beszélni!) Ha az abban a fél kommunista állapotban, 1920-ban lefizetett összeget nem akarják valorizálva visszafizetni, vagy legalább is valamilyen reális összegben, akkor nem hagyja jóvá a minister ur a szerződést, ennek a kijelentésnek én nagyon örülök, mert 1 ezen az alapon a múltban sokan jutottak ér19'