Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
A nemzetgyűlés 264. ütése 19:24. értésénél fogva legjobban be tud tölteni. (Dénes István : Soká tart még, amig ez igy lesz Magyarországon. — Mozgás a jobboldalon.) Nem vagyok ellensége annak, hogy a katonatisztek megfelelő elismerésben és honoráriumban részesüljenek, mert a helyzet ugy áll, hogy azok a katonatisztek, — akár a. legénység — akik végigküzdötték a világháborút, sajnos, nem magyar érdekért küzdöttek, hanem idegen Habsburg érdekért, azért áldozták életüket és vérüket; (Mozgás a baloldalon.) ők azt hitték, hogy a hazáért, a magyar nemzetnek jobb sorsáért küzdenek, nem tehetnek róla, hogy nem igy volt. Méltók tehát arra, hogy honoráltassanak, de ne honoráltassanak oly módon, amelyből a nemzetre kár származik, végül pedig nekik maguknak sincs belőle nagy hasznuk. Képtelenségpéldául patikajogot adni valakinek, aki ennek a munkának elvégzésére nem készült elő, például egy katonatisztnek azt mondani: ime, ülj be a patikába és készitsd a gyógyszereket. Ebből katasztrofális dolog fejlődhetnék ki. Mindenkit oda kell állítani, amihez ért. Egyik kormányzat egyszer megpróbálta, hogy adott a katonatiszteknek mozit, azt mondta: itt a mozi, ülj bele, élj meg belőle. A katonatiszt azonban nem tudott megélni belőle, mert nem értett a mozihoz és ha a régi tulajdonossal nem társult volna, tönkrement volna a mozi. Épen ilyen a helyzet most, mikor azt mondják neki: itt van a középbirtok, ülj bele és élj meg belőle ugy, ahogy tudsz. Az a katonatiszt nem gazdálkodott soha sem, sőt nem is érezné jól magát a középbirtokon. Aki a városban nőtt fel, a város kultúrájához, villanyvilágításához, fürdőjéhez, aszfaltjához van szokva, enélkül nem is érezné jól magát azon a középbirtokon, künn valahol messze vidéken. ( Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Úgysem sokan jutnak hozzá ! — Rothenstein Mór: Bérbeadja a zsidónak! — Zaj.) De gazdálkodni sem tud. Mit csináljon az ilyen katonatiszt a földjével? Megtanulja talán a földmivelést, ezt a magasfoku tudományt? Erre nem lesz ideje. (Rupert Rezső : Nem a tisztekért van ez, hanem egyes protekciós, kedves alakokért!) Tehát vagy eladja, vagy bérbeadja azt a birtokot. Hallottunk ilyen esetekről is. (Rupert Rezső: Nem a katonatisztekért van ez! Fél tucat ember kap földet, és aztán kész! Csak az ódiumot hárítják a katonatisztekre! Egy-kettő ki van szemelve, aki kap, a többi viselheti az ódiumot! — Zaj. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Minek kizárni őket, ha úgysem kapnak! — Propper Sándor: Néhány ember politikai jutalmazására való az egész! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én nem jutalmazok senkit! Ha tetszik, méltóztassék feltételezni ezt a bíróságról! Én nem adok földet senkinek!) Az a kérdés, hogy mit csinál a katonatiszt a földdel. Gazdatisztet nem fogadhat, mert a középbirtok nem birja el a gazdatisztet. (Zaj.) Ha pedig mégis gazdatisztet fogad, ezzel óriási mértékben megdrágítja a termelést. Önmaga nem tud gazdálkodni, ha pedig gazdatiszt vezeti a középbirtokot, ez ismét egy felesleges személynek a közbeiktatása, aki nem végez produktiv munkát, tehát ez rendkívül antiszociális dolog. Ilyen körülmények között, ha akarunk középbirtokot adni, akkor miért nem adjuk azt inkább képzett gazdatiszteknek? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azért, mert sokkal kevesebb a középbirtok, mint a gazdatiszt. Nincs mit adni! — Klárik Ferenc: Majd bérbeadják a zsidónak!) Ha a kormányt az a szándék vezeti, hogy középbirtokokat juttasson, akkor tessék azokat gazdatiszteknek adui, akik meg tudják művelni évi március hó 29-én, szombaton. 109 a földet. (Zaj. — Szabó Sándor: Ökör is kell hozzá !) Akad az is. (Zaj és élénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Van elég!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ugy tudom, hogy annak idején a Buza-Barna-féle javaslattal kapcsolatban a minister ur ugyanazt akarta, de akkor más volt az álláspontja a gazdatisztekkel szemben. A kormány akkor azt tervezte, hogy a felosztandó föld 10%-át középbirtok céljára adják, de a minister urnák az volt az álláspontja, hogy ilyen birtokot csak azok kaphassanak, akik tényleg értenek a földműveléséhez. Érthetetlen, hogy ami a minister urnák akkor jó volt ugy, az ma jó igy. Ezt igazán nem érti meg az ország. Egyszer már valljon szint a minister ur, mondja meg, hogy tényleg mi szándéka van. A helyzet ugyanis az, hogy ezeknek, akik részére sohasem hirdetett földreformot, a minister ur ma nagy kanalat ad a kezükbe, azoknak pedig, akik részére a földreformot hirdette, akiknek vállain felemelkedett a ministeri székbe, egy kis kávéskanalat juttatott. Már most az osztozkodásnál mi történik? Az történik, hogy a nagykanállal ezek elhalásszák amazok elől a nagyobb adagokat. (Perlaky György: Ezt nem hiszi el maga sem!) Ez így van. Ezeknek középbirtokot juttat, azoknak pedig, akiknek hirdette a földreformot, csak fél és egyholdas birtokokat; de viszont vannak, akik, mint az előbb említettem, 285 katasztrális hold földet is kaptak. (Perlaky György: Ne csak az egyes vidéket nézze, hanem az egész országot!) A képviselő ur menjen ki Fejér megyébe s látni fogja, hogy ott az igénylők egy-másfél holdat kaptak. (Dénes István: 965 négyszögölet is kaptak!) Három holdhoz Fejérmegyében azért nem jutnak hozzá, mert elhalásszák a birtokokat a középbirtokigénylők. Fejér megyében nem jut az igénylőknek a törvény szerint járó három hold föld. Ez teljes képtelenség. Fejér megyében, a kerületemben láttam egy ilyen tárgyalást. Mi történt a tárgyaláson? Az igénylők kaptak 1— IV« holdat, s ugyanekkor két középbirtokot utaltak ki két erdélyi menekült részére, s két vitézi telket is — xigyancsak középbirtokot — adtak. Az igénylők nincsenek kielégitve és künn egy hatalmas tömeg követeli a maga jussát és jogát, mert kiszorították őket mindenféle formai hibákkal, vagy lekéstek a tárgyalásról. Rubinek t. képviselőtársam emlékezhetik arra, hogy Pákán annakidején mint ügyvéd védeni méltóztatott a Sárossy-féle középbirtokot. (Rubinek István: Mi történt ott?) A képviselő ur, mint ügyvéd, annakidején védte azt a középbirtokot. Két erdélyi menekült és két katonatiszt kapott akkor középbirtokot, a többiek pedig, mint méltóztatik tudni, nagyon keveset kaptak. (Rubinek István : Nem tudok róla, lemondtam régen !) De ott méltóztatott lenni, t. képviselőtársam, annakidején a tárgyaláson. (Rubinek István: Ott megkapta mindenki a földet, aki kért !) Egy-másfél holdat kaptak. (Rubinek István: Kettőt kaptak!) Kettő kapott talán három holdat. (Dénes István : Boldog volna a magyar földmunkás, ha két holdat kapna. — Zaj.) Végtelenül sajnálom, hogy a minister ur nincs jelen, mert egy percig sem hiszem, hogy ez a Programm a minister uré lett volna. Igaza van Szilágyi képviselőtársamnak abban, hogy a minister urnák az a hibája, hogy nem annak a népnek az érdekeit képviseli, akiknek vállain felemelkedett a bársonyszékbe. Ha a minister ur nem tudta program inj át meg valósítani, kötelessége lett volna a konzekvenciákat levonni. Annakidején egy határozati javaslatban kértem a minister úrtól — amibe a kormánypárt többsége is beleegyezett — hogy azok az árvák kapjanak földet, akiknek földjét eladatta az árvaszék annakidején, s a pénzt hadikölcsnn kötvénybe