Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

À nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hó 29-én, szombaton. 107 azt, hogy a tulajdonosa összeférhetetlen, Még kevésbé lehet ezt a közéleti tisztasággal kapcsolatba hozni, mert ez ráadásul még súlyos sértés olyan képviselőtársunkkal szemben, aki erre nem szolgált rá és aki azok közé tartozik, akikkel szemben a nemzeti hála még nincs leróva, amelyet pedig le kell róni, ha önök azt akarják, hogy Magyarország továbbra is fenmaradjon. Én attól félek, hogy a kormánynak ez az eljárása, ez a helytelen és különösen a főméltóságu kormányzó úrral szemben _ helytelen eljárása súlyos következményekkel járhat. Azt hiszem, hogy itt a vitában akaratlanul is olyan megjegyzéseket tesz egyik-másik képviselőtársunk, amelyek talán azt fogják okozni, hogy a külvilág előtt ugy lesz az ellenzék odaállítva, mint amely ennek a két társadalmi rétegnek nem volna rokonszenvező barátja. Épen azért innen azt kérném t. képviselőtársaimtól, akik velem szemben az előadói javaslat ellen fognak felszólalni, méltóztassanak meggondolni, hogy már az eddig elhangzott egy-két közbeszólás is káros következményekkel járhat kint az országban, nem kisebb következményekkel, mint pl. azzal, bogy a. polgárság és katonaság nagynebezen helyreállott békés viszonya megzavartatik. Igaz, hogy ennek is a kormány volna az oka, amely ezt a helyzetet teremtette, de azt indítványozom és kérem, hogy a kormánynak e bűnös eljárása után mi ellenzéki oldalról ne ugorjunk be és ne ragadtassuk el magunkat olyan kritikákra, amelyek azt a látszatot keltenék, hogy itt antimilitarista vagy nem tudom micsoda pacifista szempontból indulnak ki, mert attól tartok, hogy ez a hadsereg szellemére is káros hatással lenne. Az elmondottak alapján szavaimmal elsősorban az ellenzéki oldalon ülő képviselőtársaimhoz fordulok, mert hiszen a kormánypárt igy is, ugy is, mint ahogy mindig tette, most is vezényszóra szavaz, egyszer igy, máskor ugy, (Zaj a jobboldalon.) ahogyan a mindenkori kormányelhatározás parancsolja. Most ugy, ahogy a kormányzói kézirat kívánja, s ahogy a földmivelésügyi minister ur frontot változtatva követeli, — (Rubinek István: Tévedés!) a túlsó oldalt tehát rem kell meggyőznöm, — (Meskó Zoltán: Már meg vannak győzve? Ist schon geschehen! — Zaj a jobboldalon.) mert hiszen ők igy fognak szavazni rendületlenül. De az ellenzéki oldalon ülő t. képviselőtársaimhoz fordulok és kérem, ne méltóztassanak olyan nagy aggodalommal fogadni az előadó javaslatát, mert ez a kivitelben sem jelent mást, minthogy ez a két kategória a megbélyegző elkülönítésből kiemeltetik, de nem jelenti azt, hogy ez a két kategória a többi kategória elé vagy fölé emeltessék. A gyanú kiirtására azonban, amely mindannyiunk lelkében benne él, határozati javaslatot terjesztek be. (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa.) »Indítványózom, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy valahányszor az Országos Földbirtokrendező Biróság a törvényhozás tagjának, tényleges közszolgálati alkalmazottnak, tényleges katonatisztnek vagy a végrehajtással megbizott intézetek valamely alkalmazottjának a törvény 2. § 1-4. pontjában megjelölt mértéken tul földet juttatott, erről a nemzetgyűlésnek minden esetben jelentést tegyen.« (Erdélyi Aladár : Szóval, ki akarod terjeszteni ! - Zaj.) Elnök: Szólásra következik: Bartos János jegyző: Cserti József! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! A kormányzó ur által leküldött törvényjavaslatot azzal a módosítással, amelyet az előadó ur ajánlott, a magam részéről nem fogadom el. Akkor, amikor a novellát a t. Ház többsége és a kormány bölcsescége a nemzetgyűlés elé hozta, nyilván valami sói vezette, nevezetesen az a cél, hogy azokat a ferdeségeket, hiányokat, amelyek a végrehajtás folyamán becsúsztak, eltüntessék. Ilyen ferdeség volt többek között az is, hogy nemzetgyűlési képA'iselők, közszolgálati alkalmazottak és katonatisztek kaptak középbirtokokat akkor, amikor az igények még másutt nem elégittettek ki. (Perlaki György : Hol ?) Ez tény, mert ha nem igy lett volna, akkor a mélyen t. képviselő ur a többséggel együtt nem szavazott volna ugy, hogy ezeket fel kell vétetni. Ez igy volt, mélyen t. képviselőtársam. (Perlaki György: Mondjon egy esetet!) Mindjárt mondok egy esetet. Volt egy nemzetgyűlési képviselő, Vasadi-Balogh György, aki Fehér vármegyében kapott középbirtokot, amikor pedig az egész vármegyében a nagybirtok 63% s akkor,amikor a kisigénylők semmit sem kaptak, vagy 1—

VU holdat. (Perlaki György : Abban a községben ! — Zaj.) Ott, azon a vidéken, az egész vármegyében. (Rubinek István : Beszél a levegőbe! — Dénes István: A pázmándiak még nem kaptak földet ! Ott 600 ember még nem kapott! — Felkiáltások jobbfelől ; Az nem oda tartozik!) Az ottani főszolgabiró, aki katona sem volt, szintén kapott középbirtokot. Egy magasáilásu katonatiszt ugyanazon a vidéken négyszáz holdas középbirtokot kapott. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mennyit?) Négyszáz holdat. (Rubinek István: Ilyet még nem hallottam. Hol történt ez?) Baracskán. (Rubinek István: Ki van zárva.) Magasházy szárnysegéd kapott 400 holdat! (Rubinek István: Csak kétszázat kapott. Azóta romlott a korona, ezt is valorizálja a képviselő ur. — Nagy zaj. — Dénes István: A pázmándiak pótföldet sem kaptak. — Felkiáltások a jobboldalon: Magasházy 280 holdat kapott.) Egy magasáilásu katonatiszt 280 katasztrális holdat, tehát négyszáz magyar holdat kapott. — (Nagy Ernő: Olyan nagy vitéz volt, mint Vasadi-Balogh György? • Zaj.) Nem az fáj nekünk, hogy ezek kaptak, hanem az, hogy a többiek nem kaptak. A helyzet az, hogy ezek elhalászták a földeket a kisigénylők elől. A múltkor Fehér vármegyében láttam egy rokkant katonát, bejött hozzám és koldult. Kérdeztem: milyen alapon koldul. Erre előmutatott egy engedélyt, mely a következőképen szól: »Szám 1109/1924. Fehér vármegye alispánjától. Az engedély alapjául szolgáló belügyministeri rendelet száma 18.613/1882. Tárgy: Varga István tárnoki lakos engedélyt kér könyöradomány gyűjtésére, szóval koldulási igazolványt. (Nagy zaj.) Hatósági engedély. »Varga István tárnoki lakos rokkant katonának indokolt kérelme folytán az 1882. évi 18.613. sz. belügyministeri rendelet alapján engedélyt adok arra, hogy nyomorának enyhítése céljából Fehérmegye területén, Székesfehérvár város kivételével, 1924. évi január hó 24-étől március hó 24-ig a nemesszivü adakozó emberbarátoknál könyöradományokat gyűjthessen. Személy leírása, stb., különös ismertető jele: balvállán sebhely, balvállán és a forgóban lőtt seb. Fehér vármegye alispánja.« ÍNagy zaj a jobboldalon. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mi szükség van erre! — Meskó Zoltán: Dicsőitik a magyar hadierényeket és a hősöket koldulni küldik. — Rubinek István: Ő kérte az engedélyt. Ha nem kapott volna, akkor most az elutasító határozatot olvasná fel. — Meskó Zoltán: A rokkant ne menjen koldulni! A nemzet gondoskdjék róla! — Szabó Sándor: Ezt nem földbirtok utján kell kártalanítani. — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. 17*