Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

À nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hó 29-én, szombaton. 107 azt, hogy a tulajdonosa összeférhetetlen, Még kevésbé lehet ezt a közéleti tisztasággal kapcso­latba hozni, mert ez ráadásul még súlyos sértés olyan képviselőtársunkkal szemben, aki erre nem szolgált rá és aki azok közé tartozik, akikkel szemben a nemzeti hála még nincs leróva, amelyet pedig le kell róni, ha önök azt akarják, hogy Magyarország továbbra is fenmaradjon. Én attól félek, hogy a kormánynak ez az eljárása, ez a helytelen és különösen a főméltóságu kormányzó úrral szemben _ helytelen eljárása súlyos következményekkel járhat. Azt hiszem, hogy itt a vitában akaratlanul is olyan megjegy­zéseket tesz egyik-másik képviselőtársunk, ame­lyek talán azt fogják okozni, hogy a külvilág előtt ugy lesz az ellenzék odaállítva, mint amely ennek a két társadalmi rétegnek nem volna rokonszenvező barátja. Épen azért innen azt kérném t. képviselő­társaimtól, akik velem szemben az előadói javaslat ellen fognak felszólalni, méltóztassanak meggon­dolni, hogy már az eddig elhangzott egy-két köz­beszólás is káros következményekkel járhat kint az országban, nem kisebb következményekkel, mint pl. azzal, bogy a. polgárság és katonaság nagynebezen helyreállott békés viszonya megza­vartatik. Igaz, hogy ennek is a kormány volna az oka, amely ezt a helyzetet teremtette, de azt indítványozom és kérem, hogy a kormánynak e bűnös eljárása után mi ellenzéki oldalról ne ugorjunk be és ne ragadtassuk el magunkat olyan kritikákra, amelyek azt a látszatot keltenék, hogy itt antimilitarista vagy nem tudom micsoda pa­cifista szempontból indulnak ki, mert attól tar­tok, hogy ez a hadsereg szellemére is káros ha­tással lenne. Az elmondottak alapján szavaimmal elsősor­ban az ellenzéki oldalon ülő képviselőtársaimhoz fordulok, mert hiszen a kormánypárt igy is, ugy is, mint ahogy mindig tette, most is vezényszóra szavaz, egyszer igy, máskor ugy, (Zaj a jobbol­dalon.) ahogyan a mindenkori kormányelhatáro­zás parancsolja. Most ugy, ahogy a kormányzói kézirat kívánja, s ahogy a földmivelésügyi mi­nister ur frontot változtatva követeli, — (Rubinek István: Tévedés!) a túlsó oldalt tehát rem kell meggyőznöm, — (Meskó Zoltán: Már meg van­nak győzve? Ist schon geschehen! — Zaj a jobb­oldalon.) mert hiszen ők igy fognak szavazni rendületlenül. De az ellenzéki oldalon ülő t. képviselőtársaim­hoz fordulok és kérem, ne méltóztassanak olyan nagy aggodalommal fogadni az előadó javaslatát, mert ez a kivitelben sem jelent mást, minthogy ez a két kategória a megbélyegző elkülönítésből kiemeltetik, de nem jelenti azt, hogy ez a két kategória a többi kategória elé vagy fölé emel­tessék. A gyanú kiirtására azonban, amely mind­annyiunk lelkében benne él, határozati javaslatot terjesztek be. (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa.) »Indítványózom, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy valahányszor az Országos Földbirtokrendező Biró­ság a törvényhozás tagjának, tényleges közszol­gálati alkalmazottnak, tényleges katonatisztnek vagy a végrehajtással megbizott intézetek valamely alkalmazottjának a törvény 2. § 1-4. pontjában megjelölt mértéken tul földet juttatott, erről a nemzetgyűlésnek minden esetben jelentést tegyen.« (Erdélyi Aladár : Szóval, ki akarod terjeszteni ! - Zaj.) Elnök: Szólásra következik: Bartos János jegyző: Cserti József! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! A kor­mányzó ur által leküldött törvényjavaslatot azzal a módosítással, amelyet az előadó ur ajánlott, a magam részéről nem fogadom el. Akkor, amikor a novellát a t. Ház többsége és a kormány bölcses­cége a nemzetgyűlés elé hozta, nyilván valami sói vezette, nevezetesen az a cél, hogy azokat a ferdeségeket, hiányokat, amelyek a végrehajtás folyamán becsúsztak, eltüntessék. Ilyen ferdeség volt többek között az is, hogy nemzetgyűlési kép­A'iselők, közszolgálati alkalmazottak és katona­tisztek kaptak középbirtokokat akkor, amikor az igények még másutt nem elégittettek ki. (Perlaki György : Hol ?) Ez tény, mert ha nem igy lett volna, akkor a mélyen t. képviselő ur a többséggel együtt nem szavazott volna ugy, hogy ezeket fel kell vétetni. Ez igy volt, mélyen t. képviselő­társam. (Perlaki György: Mondjon egy esetet!) Mindjárt mondok egy esetet. Volt egy nemzet­gyűlési képviselő, Vasadi-Balogh György, aki Fehér vármegyében kapott középbirtokot, amikor pedig az egész vármegyében a nagybirtok 63% s akkor,amikor a kisigénylők semmit sem kaptak, vagy 1— VU holdat. (Perlaki György : Abban a községben ! — Zaj.) Ott, azon a vidéken, az egész vármegyében. (Rubinek István : Beszél a levegőbe! — Dénes István: A pázmándiak még nem kaptak földet ! Ott 600 ember még nem kapott! — Felkiáltások jobbfelől ; Az nem oda tartozik!) Az ottani főszolgabiró, aki katona sem volt, szintén kapott középbirtokot. Egy magasáilásu katonatiszt ugyanazon a vidéken négyszáz holdas középbirtokot kapott. (Zaj és felkiáltások a jobb­oldalon: Mennyit?) Négyszáz holdat. (Rubinek István: Ilyet még nem hallottam. Hol történt ez?) Baracskán. (Rubinek István: Ki van zárva.) Magasházy szárnysegéd kapott 400 holdat! (Rubi­nek István: Csak kétszázat kapott. Azóta romlott a korona, ezt is valorizálja a képviselő ur. — Nagy zaj. — Dénes István: A pázmándiak pótföldet sem kaptak. — Felkiáltások a jobboldalon: Ma­gasházy 280 holdat kapott.) Egy magasáilásu katonatiszt 280 katasztrális holdat, tehát négyszáz magyar holdat kapott. — (Nagy Ernő: Olyan nagy vitéz volt, mint Vasadi-Balogh György? • Zaj.) Nem az fáj nekünk, hogy ezek kaptak, hanem az, hogy a többiek nem kaptak. A helyzet az, hogy ezek elhalászták a földeket a kisigénylők elől. A múltkor Fehér vármegyében láttam egy rokkant katonát, bejött hozzám és koldult. Kér­deztem: milyen alapon koldul. Erre előmutatott egy engedélyt, mely a következőképen szól: »Szám 1109/1924. Fehér vármegye alispánjától. Az enge­dély alapjául szolgáló belügyministeri rendelet száma 18.613/1882. Tárgy: Varga István tárnoki lakos engedélyt kér könyöradomány gyűjtésére, szóval koldulási igazolványt. (Nagy zaj.) Ható­sági engedély. »Varga István tárnoki lakos rokkant katoná­nak indokolt kérelme folytán az 1882. évi 18.613. sz. belügyministeri rendelet alapján engedélyt adok arra, hogy nyomorának enyhítése céljából Fehérmegye területén, Székesfehérvár város kivételével, 1924. évi január hó 24-étől március hó 24-ig a nemesszivü adakozó emberbarátoknál könyöradományokat gyűjthessen. Személy leírása, stb., különös ismertető jele: balvállán sebhely, balvállán és a forgóban lőtt seb. Fehér vármegye alispánja.« ÍNagy zaj a jobboldalon. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mi szükség van erre! — Meskó Zoltán: Dicsőitik a magyar hadierényeket és a hősöket koldulni kül­dik. — Rubinek István: Ő kérte az engedélyt. Ha nem kapott volna, akkor most az elutasító határozatot olvasná fel. — Meskó Zoltán: A rok­kant ne menjen koldulni! A nemzet gondoskdjék róla! — Szabó Sándor: Ezt nem földbirtok utján kell kártalanítani. — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Zaj a szélső­baloldalon.) Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. 17*

Next

/
Thumbnails
Contents