Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
104 .4 nemzetgyűlés 264. ülése 1924. tanak be, mint akit a kormánypárt ellen csupán a személyeskedés és gyülöködés vezet, vagy legfeljebb talán még azt koncedálják, hogy megmérhetetlen ambicióim sarkalnak, amikor sorozatosan rámutatok bűneikre, mondom, jól esik most, hogy ebben a kérdésben csattanó cáfolatként teljesen a kormány, illetőleg a többségi párt álláspontján vagyok. Én tehát szemben állok Farkas Tibor képviselőtársammal, de szemben állok Farkas István képviselőtársamnak is azzal az előbbi megjegyzésével, amelyet, ismerve a képviselő urnák más képviselőtársaival szemben tanúsított eddigi állandó magatartását, egészen biztosan csak sajnálatos tévedésnek és meggondolatlan kifejezésnek tartok, amikor Farkas képviselő ur azt mondotta, hogy becsületes ember nem szavazhatja meg az előadónak ezt a javaslatát. Én hiszem, hogy a képviselő ur ezt az álláspontját módosítani is fogja, mert hiszen, ha nem módosítaná, olyanokkal kerülne ellentétbe — például az én személyemben is — akikkel együtt a képviselő urnák, ugy látom, a sötét reakció, a butaság, a meggondolatlanság, a rendszertelenség, a tehetetlenség ellen még sok harcot kell vivnia. Én megszavazom ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy ez nem ellenkezik azzal a programmal, amelynek alapján engem képviselővé választottak. Ha visszagondolok a régi nagyatádi Szabó István-féle programúira, amelyet annyiszor cserbenhagytak a túloldalon, amelynek azonban összes 32 pontját ma is igen jól szern előtt tartom, amely ellen soha még egyetlenegy közbeszólásomban sem foglaltam állást s amelyet ma is a legjobb progranmmak tartok Magyarország talpraállitására, látom, hogy ez az előadói javaslat ezzel a régi nagyatádi Szabó István-féle programmal nem ellenkezik. Ez a javaslat ugyanis nem bántja senkinek sem az igényjogosultságát. Mindazon képviselőtársaimnak,akik ellene szólalnak fel vagy szólaltak fel már a bizottságban, be kell látniok, hogy ez az előadói javaslat senkinek sem bántja az igényét, a katonatiszteket és közalkalmazottakat nem helyezi az egyszerű nincsetlen ember helyébe, azoknak igényjogosultsága változatlanul fennáll, változatlanul előbb sorol a sorrendben, mint a katonatisztek vagy közalkalmazottak igényjogosultsága, ugy, hogy nyugodt vagyok abban a tekintetben, hogy sem az én választókerületemben, sem mások kerüteiben egyetlenegy szegény nincstelen ember sem fog elesni a földjétől csak azért, mert az előadói javaslatot most elfogadnám. Ezen felül ez az előadói javaslat egyezik eddigi törvényeinkkel is, egyezik a földreformtörvénnyel, amelyet alaptörvénynek tekintenek ebben a kérdésben, de egyezik a tényleges katonatisztekre vonatkozó úgynevezett katonai ellátási törvénnyel is, amelyben annak idején lelkesedéssel szavaztuk meg a katonatiszteknek azt a kedvezményt, hogy földvásárlás vagy házvásárlás esetén, vagy egyéb ilyen célokra nyugdíjuk tiz esztendei összegét egyszerre egy összegben kaphatják meg. Ha akkor az volt az álláspontunk, hogy a katonatiszt igenis, vehet földet, sőt erre 10 esztendei járandóságának összegét köteles kiutalni a kincstár, ha ő azt igényli és bizonyos feltételeknek megfelel, akkor niost nem kerülhetünk ellenkezésbe önmagunkkal és ezen létező, élő és gyakorlatban lévő törvényeinknek megfelelően itt sem lehet őket kizárni az igénylők sorából. Azonfelül pedig előttem nem ellenszeves sem a közalkalmazottak tábora, sem a katonatisztek tábora, viszont azonban tudom, hiszen a falun sokat járok, hogy ugy a közalkalmazottak, mint a katonatisztek tömege ezidőszerint a falun népszerűtlen. Népszerűtlen pedig abból az okból, mert a közalkalmazottakat a t. kormány a saját uralmának biztositása érdekében (Farkas István: Ugy van, azért csinálja ezt is!) évi március hó 29-én, szombaton. a választások alkalmával a legképtelenebb visszaélések elkövetésére kényszeritette (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) és ezáltal a közalkalmazottak táborát a gyűlölet előterébe állította, Nem rokonszenvesek a katonatisztek sem ezidőszerint a falu népe előtt abból az egyszerű okból megint, — amit mi annyiszor ostromoltunk itt az elmúlt esztendőben, — hogy bizonyos bűncselekményeket, amelyeket egyenruhában követtek el, nem torolt meg a büntetőhatalom, Az elmúlt esztendőkben bizonyos, egyenruhában lévő egyének erőszakoskodtak, a hivatalos hatalmukkal visszaéltek, beleavatkoztak a közigazgatásba, beleavatkoztak a bíráskodásba is némely helyen, és államot képeztek bizonyos nemzetvédelmi szervek az államban. Természetesen, a fő felelősség én előttem Nagyatádi Szabó Istvánt terheli, mert Nagyatádi Szabó István nélkül ez a rendszer nem tudta volna magát fen tartani. (Ellentmondások jobb felől.) A t. földmivelésügyi minister ur a legbünösebb az én felfogásom szerint mindezekben a kérdésekben, mert ha a t. minister ur Bethlen István gróf mögött állott volna rendületlenül, bármi történjék, — akkor ezek az események nem következtek volna he. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Még súlyosabbak következhettek volna be ! — Propper Sándor : Nagyatádi volt a reakció oszlopa ! -— Derültség jobbfelől. Könyves Lajos: Magad sem hiszed, amit mondasz!) Ha ellenszenvesek ezek a kategóriák, akkor az ellenszenvet az önök uralma idézte elő őellenük, s most természetszerűleg az önök kötelessége, hogy siessenek e kategóriák iránti ellenszenvet megszüntetni. Az az eljárás azonban, ahogyan most cselekednek, hogy ide terjesztenek elénk egy kormányzói kéziratot, amelyben ez a két kategória ki van emelve, s az az eljárás, hogy az önök rendelkezése alatt álló sajtót nem használják fel arra, hogy kellőleg informálják az országot arról, hogy voltaképen miről van most szó, ez azt fogja eredményezni, hogy a kormányzói kézirat, a mostani vita, egyes meggondolatlan felszólalások még ellenszenvesebbé fogják tenni a közalkalmazottak és katonatisztek táborát mindazok előtt, akik eddig sem voltak rokonszenvvel irántuk. Megköszönik a közalkalmazottak és megköszönik a katonatisztek a t. minister urnák ezt az eljárást. (Létay Ernő: Ugy sem kapnak földet! — Cserti József: Kisember úgysem kap! — Könyves Kálmán: Szóval, mindenképen Nagyatádi bűne, ha kapnak, ha nem kapnak!) Igen, t. képviselőül*, ami itt az országban történik, legnagyobbrészt Nagyatádi bűne, mert támogatja Bethlen Istvánt meggyőződése ellenére. (Ellenmondások jobbfelöl. — Kuna P. András: Szilágyi szerint!) Kuna P. képviselő ur közbeszólásaira azon egyszerű oknál fogva nem válaszolok, (Barthos Andor: Akkor miért válaszol?), mert ismételten durván megsértett engem legutóbb és akkor nem érezte szükségét annak, hogy felálljon és ezt a magatartását tisztázza, viszont az elnökségtől még ma sem kaptam elégtételt az ő durva sértéseivel szemben. (Kuna P. András: Egyszer sem szóltam durván!) Ami azt az aggodalmat illeti, hogy itt a birtokokat jobban megcsonkítják majd, ha az előadó ur javaslatát elfogadjuk, ettől én nem félek (Cserti József : Én sem !), még pedig a szerzett szomorú tapasztalatok alapján nem félek s nem félek abból az okból, mert a novellát nem tartoni olyan tökéletes alkotásnak, hogy az alól, aki menekülni akar, ki nem tudna menekülni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Tökéletes nincs a földön !) De különben is az egész földbirtok novellánál nem törődöm azzal az aggodalommal, amely ugy félti a birtokokat a i megcsonkítástól, mert az én véleményem szerint