Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

102 A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hó 29-én, szombaton, jellemes embernek minden körülmények között megad minden elfogulatlan ember pártkülönbség nélkül. (Esztergályos János: Akik a kommün alatt zászlókat hordoztak, most vitézi telket kaptak!) Különvéleményemben céloztam azokra, akik a vörös hadseregbe beléptek és szolgálattételre jelentkeztek. Nem akarom Magyarország múltjának ezt a nagyon szomorú korszakát birálat alá venni, de mindenesetre azt hiszem, hogy, ha már egyszer idekerült ez a kérdés, nem térhetünk fölötte napirendre anélkül, hogy leszögezzük, miszerint egyénileg, az eset egyéni elbirálása alapján talán megérthető volt azoknak az eljárása, akik meggyőződésük ellenére elszegődtek egy olyan tábornak, egy olyan kormányformának a szolgálatába, mely kormányformát mindig ellenségüknek tekintettek ; de ha egyénileg megérthetjük is ezt a dolgot, tiszteletreméltó és tömjénezendő cselekedetnek még sem tarthatjuk. (Meskó Zoltán : Azoktól a nagybirtokosoktól több földet kell elvonni, akik szakszervezeti tagok voltak l) Sokszor halljuk, hogy kényszerből történtek ezek a szolgálatok, hogy azokat, akik tisztek voltak, beleszorították a vörös hadseregbe. Én azt hiszem, hogy ez az állítás ilyen formában nem teljesen helytálló. Azok a szabályzatok, amelyeket igen fiatal koruktól kezdve beleneveltek a tisztikar tagjaiba, azt parancsolják, hogy, ha a meggyőződésért és a kötelességteljesitéseért áldozatot kell hozni, esetleg még az életet is oda kell adni, ennélfogva az élet megmentésének szempontja nem igazolja azt a törekvést, hogy mindent elkövessünk az élet megmentésére. Ilyen alapon hadsereget felállítani, hadsereget fentartani nem lehet. A katonának első kötelessége az, hogy ha kap egy parancsot, mely lelkiismereti kényszer alá nem . helyezi, — ezekre az egyes esetekre nem akarok most kitérni — akkor mindenesetre megálljon ott és teljesítse azt, amit teljesítenie kötelessége, tekintet nélkül arra, veszélyezteti-e életét, vagy sem. Ha nem kívánjuk meg ezt a létfentartási minimumot, amelyet kell, hogy minden szervezett társadalom megkívánjon azoktól, akikre biztonságát bizza békében és háborúban, ha nem kívánunk a köztisztviselőktől fokozottabb etikát, akikre rábízzuk vagyon- és személybiztonságunkat, ha egy társadalom nem képes disztingválni, hanem az egész vonalon opportunista álláspontra helyezkedik, akkor igenis az a társadalom megérett arra, hogy elpusztuljon. Én, amennyire lehet, szükségesnek tartom, hogy védekezzem az opportunizmus ilyen nagy, általános kiterjedése ellen; ezt kötelességemnek tartom és ezért terjesztettem a nemzetgyűlés elé különvéleményemet, mely azt célozza, hogy ha a nemzetgyűlés megváltoztatná eredeti álláspontját, eredeti felfogását, mely egy lélekemelő vita. során majdnem egyhangúlag nyilvánult meg, mégis mentsünk meg valamit, mégis érjünk el valami eredményt, ha már teljes eredményt elérni nem tudtunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Barlos János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Beszédemet azzal a megállapítással kell, hogy kezdjem, hogy ez a helyzet is, amelyben most benne vagyunk, a Bethlen István gróf politikája által teremtett különleges speciális helyzet, (Propper Sándor: Kétszínű! Egészen bátran meg lehet mondani!) hogy mikor egyrészt az ellenzék vezető egyéniségeit maga elé kéreti és tőlük nyilatkozatot kivan olyan sorsdöntő jelentőségű javaslatokra vonatkozóan, mint a külföldi kölcsönnel kapcsolatos javaslatok, ugyanakkor másrészt az ellenzék vezetőinek távollétében néhány teremmel tovább, az ülésteremben hirtelen javaslatot tétet, amely szerint a napirendről levéteti a tárgyalás alatt lévő középiskolai reformot, (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ezt nem mondta meg ott!) ós ugyanazon a napon, miközben^ velünk egy asztalnál tárgyal, előlünk elhallgatja terveit és meglepetésszerűen napirendre tüzet egy olyan törvényjavaslatot, — (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én vagyok a hibás, nem a ministerelnök!) amelyről tudja, hogy ennek kérdésében az ellenzék padjain ülő képviselők nem értenek egyet. — (Propper Sándor: Sürgős a politikai jutalmak kiosztása! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A novella sürgős!) Igenis, a t. kormány ezt szándékosan igy csinálja. (Meskó Zoltán: Arra hivatkoznak, hogy a novella sürgős! — Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nekem igen! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem politikai okokból!) Igenis, azzal vádolom a t. kormányt és benne természetesen a t. földmivelésügyi minister urat is, de elsősorban a ministerelnök urat, hogy tudatosan és szándékosan csinálják ezt, hogy ilyen módon meglepetésszerűen ilyenkor jönnek elő egy olyan javaslattal, amely az ellenzék soraiban, ha nem is ellentétet, de mindenesetre zavart kelt. Mert mi történhetik? Ha az ellenzék ebben a kérdésben együttesen lép fel az előadói javaslattal szemben, akkor mit csinál a ministerelnök a mi eddigi tapasztalataink szerint? Sajtójában (Mozgás a jobboldalon,) és mindenütt, ahol nyilatkozni tud, rámutat arra, hogy ime az ellenzék két társadalmi réteg vágyaival és kívánságaival szembeszáll. Szembeugrasztja sajtójában (Nagy János (egri): Hol van az a sajtó!) az ellenzéket a katonatisztekkel, a tisztviselőkkel, azonfelül pedig legfelsőbb helyre elmenvén, alázatos tisztelettel jelenti: ime ezek azok az urak, akik velem szemben állanak, s ezzel indokolja a maga nélkülözhetetlenségét és pótolhatatlanságát, T. Nemzetgyűlés! Mindennek a politikai furfangnak ellenére előttem szóló képviselőtársammal teljesen ellentétben szólalok fel és előre is kijelentem, hogy az előadói javaslatot, amellyel teljesen és tökéletesen egyetértek, meg fogom szavazni. Ha visszatekintek arra, hogy voltaképen mi történt, meg kell hogy állapítsam azt, hogy évek hosszú során át folytatott sürgetésünkre a földbirtokreform novella végre-valahára tárgyalás alá került. Miközben a kormány szinte bosszantó cinizmussal üldözőbe vett képviselőket, akiket megvádolt azzal, hogy izgattak a fennálló törvények ellen, amikor a földreform novellát követelték, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) végrevalahára ilyen esztendők után előttünk állt a novella. Annak tárgyalása közben azután ismételten láttuk, hogy meglepetésszerűen olyan javaslatokkal állottak fel a Ház különböző oldalairól egyes képviselőtársaink, amelyekre elkészülve nem lehettünk, s amelyekre vonatkozóan a döntést hirtelen kellett meghozni. Amikor a földbirtokreform novella tárgyalását figyeltem, előttem két aggodalom vonult el. Az egyik aggodalom főleg a birtokos osztályból felszólalt képviselőtársaim szájából hangzott el. Ezeknek folyton clZ cl törekvésük volt, hogy minél kevesebb földet vegyenek el, a birtokokat minél kevésbbé csonkítsák meg. Ez feltűnően végigvonult legtöbb birtokos képviselőtársunk felszólalásán. A másik aggodalom, amely mutatkozott, — s amellyel én tökéletesen egyetértek — az volt, hogy itt ma már mindenki gyanakodik s ott is ellenséget lát, ahol nincs ellenség, az, hogy mindnyájan donációktól kell, hogy tartsunk. A mai