Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

'À nemzetgyűlés 247. ülése 1924. T. Nemzetgyűlés ! Február 6-án Kiss Menyhért I nemzetgyűlési képviselő ur a Prónay Pál-féle beosületsértési perre vonatkozólag két kérdést intézett hozzám. Az első kérdés az, hog- mi az oka annak, hogy a Prónay Pál-féle becsületsértési perben az ítéletet még ma sem kézbesítették az érdekelteknek, noha a katonai büntetőperrendtartás 312. §-a alapján a kikézbesítést három napon belül eszközölni kell. Bocsánatot kérek, de nem tételezhetek fel mást, mint hogy az igen t. képviselő ur vagy nem olvasta el kellő figyelemmel, vagy egyáltalában nem olvasta el a katonai büntetőperrendtartásnak ezt a szakaszát, mert ez nem azt mondja. A 312. § szószerint azt mondja (olvassa): »A tárgyalásvezető közvetlenül az Ítélet meghozása után nyilvános ülésben a vádló és vádlott jelenlétében hirdeti ki az Ítéletet lényeges indokaival együtt, és ha az ítéletet és indokait azonnal írásba foglalni nem lehesne, az irásba foglalásnak legkésőbb három nap mulya a kihirdetés után meg kell történnie.« Tehát ez nem kézbesítésről beszél, hanem az i lelet irásbafoglalásáról. Már most ebben az esetben az történt, hogy amikor a bíróság az érdekelteknek kihirdette az Ítéletet, akkor igenis már irásba volt foglalva az ítélet, tehát az irásba foglalt ítéletet hirdette ki a biróság. Ez a szakasz semmiféle kötelezettséget nem tartalmaz azonban arra nézve, hogy a biróság Írásban is köteles kiadni az ítéletet a feleknek. Az ítéletnek Írásban való kiadására vonatkozólag a katonai büntetőperrendtartás 335. §-a intézkedik, amely intézkedés azt mondja (olvassa): »A fellebbezésre jogosult egyéneknek kívánatra az Ítélet indokaival együtt hiteles másolatban kézbesítendő«. Ebben az esetben azonban Prónay Pál nem fellebbezésre jogosult egyén, amennyiben itten tisztek közötti becsületsértés büntette forog fenn, tehát egy hivatalból üldözendő cselekmény, amely miatt az eljárás megánvádra nem indítható meg. Minthogy tehát Prónay Pál nem jogosult fellebbezésre, ennek következtében nem is kellett neki írásban az ítéletet kiadni. Természetes aoznban, hogy ha Prónay Pál a haditörvényszéket megkeresi az iránt, hogy neki mint sértett félnek ez az ítélet írásban, másolatban kiadassék, nem gonodolom, hogy a hadbíróság ez elől elzárkózzék, mert nincs rá semmi oka. (Fábián Béla : Egész biztos, ahogy Győrffyt ismerjük í) Egy másik kérdést is intézett hozzám az igen t. képviselő ur, azt, hogy »hajlandó-e t a minister ur elrendelni az ítélet azonnali kézbesitését f« Erre, sajnos, azzal kell felelnem, hogy erre nem vagyok hajlandó, és pedig azért nem, mert nincs módomban a független biróság eljárásába beavatkozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Hebelt Ede : A katonai biróság független 1), de nem is látom ennek semmiféle szükségesség'ét, mert ez nem felel meg a katonai perrendtartásnak. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat, mint interpellálót, illeti a szó. Kiss Menyhért ; T. Nemzetgyűlés ! A honvédelmi minister na* nagyon röviden és nagyon határozottan adta meg válaszát azoknak a szakaszoknak alapján, amelyek előttem is feküsznek, de azt hiszem, hogy ezekre vonatko*zóan lényeges eltérés van közöttünk. Az van benne ebben a szakaszban, hogy a biróság az évi febfudr hó 27-én, szerdán. 81 ítéletet írásban köteles kiadni, ha a fél kéri. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nincs benne ! — Rassay Károly : Olvassuk fel a szakaszt. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A 312. §. a következőket tartalmazza (olvassa) : »Ha az ítéletet és indokait azonnal irásba foglalni nem lehetne, akkor az irásbafoglalásnak legkésőbb három nap múlva a dandárbirósági eljárás befejezése után meg kell történnie. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem erről van szó !) Ebben az esetben elég, ha az ítéletet a tárgyatásvezető és a jegyzőkönyvvezető írja alá«. Megnyugtatom az igen t. túloldalt, hogy tíz nap múlva kézbesitették az ítéletet itt is, csak az volt a fonákság, hogy kihirdették ugyan az Ítéletet, s az ítéletet kihirdető biró és környezete különböző intervjukat adtak le az ítéletről, de annak hiteles szövege sem Prónay Pál alezredesnek, sem ügyvédjének nem volt a kezében. A második dolog, amire az igen t. minister ur — pedig ez a kérdés punktum salianse — az, hogy bár a minister ur Szilágyi Lajos képviselőtársam interpellációjára adott válaszában kijelentette, hogy Prónay Pál 1921 szeptember 1-étől kezdve nem tagja a magyar királyi honvédségnek — és hogy tényleg nem tagja a honvédségnek, erre vonatkozóan a honvédség hivatalos közlönyében is kiadtak egy értesítést, — ugyanny

ira, hogy a közvélemény, maga Prónay Pál és a tisztikar is abban a véleményben kell, hogy legyen, hogy ő nem tagja a hadseregnek, mégis, mikor ezt az eljárást megindították, nem mint civillel, nem mint olyannal szemben jártak el ellene, aki a hadseregnek nem tagja, hanem mint katonát állították oda. Ennek a katonai perrendtartás értelmében az a jelentősége van, hogy katonai ügyész vette át a vád képviseletét, és a katonai ügyészt illeti meg az indítványozás, a kihallgatás joga stb. A katonai perrendtartás ugyanis sértett és magánpanaszos között lényeges disztinkciót tesz és Prónay Pál lehetetlen helyzetbe került, amikor a törvényszéken, mint tisztet vették elő, bár ő akkor már nem volt tiszt, amint ezt Csáky minister ur Szilágyi képviselőtársam interpellációjára adott válaszában kijelentette. Prónay ellen lefolytattak egy eljárást, amely-i ben azonban, mint tisztet állították a biróság elé, ugy, hogy elesett az a joga, hogy bizonyíthatott, fellebbezhetett és semmiségi panasszal

5 élhetett volna. Ezekre a jogokra vonatkozóan a katonai perrendtartás 290., 334. és 351. §-ai rendelkeznek. Természetes dolog, hogy ennek az egésznek az volt a tendenciája, hogy Prónay Pál ne bizonyíthasson, ne fellebbezhessen és semmiségi panasszal ne élhessen, mert ez kellemetlen lehetett volna. (Zaj.) De ha el is tekintünk azoktól a kellemetlenségktől, amelyeket feltárhatott volna, rá nézve, mint magánemberre nézve feltétlenül sérelmes, hogy olyan joghatóság, illetve katonai ügyész kezébe teszik le az ügyét, aki nem arra törekszik, hogy az ő dolgát minél jobban kitisztázza, hanem arra, hogy az Ő dolgai minél inkább homályban maradjanak. (Mozgás a jobboldalon.) Épen a minister urnák legfőbb kötelessége, — és bizonyára át is érzi ezt — hogy féltő gonddal őrködjék a tisztek mindenféle ügye felett és gondoskodjék arról, hogy egy ilyen kellemetlen, odiózus ügy, amilyen Prónay Pál ügye, ne legyen kénytelen állandóan foglalkoztatni a magyar közvéleményt. Most például a