Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

08 A nemzetgyűlés 247. ülése 1924, házszabályokban előirt kellékeknek megfelelt, az indítvány ki fog nyomatni, szét fog osztatni, s indokolására később fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Következik az interpellációskönyv felolvasása. Perlaki György jegyző (olvassa): »Hebelt Ede, az igazságügyministerhez, a politikai foglyok névsorának és a reájuk vonatkozó egyéb adatok közlésének megtagadása tárgyában; Várnai Dániel, a kereskedelemügyi ministerhez, az állam vasúti munkásságnak az egyes üzemekből való elbocsátása tárgyában; Kéthly Anna, az összkormányhoz, a közszükségleti cikkek árának katasztrofális emelkedése tárgyában; Kéthly Anna, a belügyministerhez, a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete csoportjainak felfüggesztése tárgyában; Szabó József, az összkormányhoz, a koronaromlással kapcsolatos katasztrofális drágaság és a munkabérek tárgyában; Rupert Rezső, a kereskedelemügyi ministerhez, a mérnöki kamara megalakítása körül tapasztalható ébredő-jelenségek és kurzus-visszaélések tárgyában ; Nagy Ernő, a ministerelnökhöz, a Habsburg-, volt uralkodó családnak a tróntól való megfosztása tárgyában; Nagy Ernő, a belügyministerhez, a beregi közállapotok és a vásárosnaményi főszolgabírói állás betöltése tárgyában; Kiss Menyhért, az igazságügyi és földmivelésügyi ministerekhez, a torontáli most felszabadult háborús földbirtokoknak földreform céljaira való kisajátítása tárgyában; Hegymegi-Kiss Pál, a belügyministerhez, az önkormányzatra vonatkozó szükségrendelet miatt; Horváth Zoltán, az összministeriumhoz, a honvédség szolgálati szabályzata és az 1921. évi XL

VII. te. közötti ellentét tárgyában s a Habsburg-kultusz kérdésében; Knaller Győző, a ministerelnökhöz és belügyministerhez, a pestvidéki főszolgabíró garázdálkodásáról a soroksári választókerületben; Horváth Zoltán, a kereskedelemügyi ministerhez, a debreceni vasúti közalkalmazottak preszszionálása tárgyában a Nagy Vince elleni petíció aláírása céljából; Zsirkay János, a pénzügyministerhez, a szombathelyi textil-panama tárgyában; r Pakots József, a kereskedelemügyi és népjóléti ministerekhez, a Máv., posta, telefondíjszabás, a villanyárak és a^ lakbérek emelése, általában az állami árdrágítások tárgyában; Fábián Béla, a ministerelnökhöz, a kényszerkölcsönelőleg törvénytelen behajtása tárgyában; Hebelt Ede, a pénzügyministerhez és a ministerelnökhöz, nyolcvan soproni ellenzéki bortermelő kisgazdának saját borának kimérésére évszázadok óta fennálló kurta-korcsmatartási jogától eszközölt megfosztása tárgyában; Lendvai István, a kormányhoz, a magyar iparosság sérelmei tárgyában.« Elnök: Miután több interpelláció van bejegyezve, javaslom, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbb fél két órabor térjünk át. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni! (Helyeslés.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az interpellációk előtt a honvédelmi minister ur válaszolni fog Kiss Menyhért képviselő urnák Prónay Pál becsületsértési ügyében február 6-án előterjesztett interpellációjára. Napirend szerint következik a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztositásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! évi február hó 27-én, szerdán. Bodó János jegyző: Mokcsay Zoltán! Mokcsay Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztositásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során — anélkül, hogj- ellentéteket akarnék szitani Magyarország és az u. n. utódállamok között — ezzel a törvényjavaslattal szoros kapcsolatban álló olyan kérdésekkel foglalkoztassam a nemzetgyűlés igen t. tagjait, amely kérdések már természetüknél fogva felette állanak a napi politika sokszor bizony személyeskedésig sülyedő légkörének. Távol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy szerény tehetségemmel és képességeim pehelysúlyával a nemzetgyűlés tanácskozásaiban más tónust akarnék teremteni; én csak azt szeretném elérni, hogy olyan megértéssel fogadják rövid fejtegetéseimet, aminőt ezek a tisztán hazafias vonatkozású kérdések az osztó igazság szempontjából megérdemelnek. (Hekjeslés jobbfelől.) Előre kell bocsátanom, hogy miután a benyújtott törvényjavaslat, továbbá az 1868. évi nemzetiségi törvény, valamint az e tárgyban kiadott régi és ujabb kormányrendeletek nem egyebek, mint a magyar nemzet részéről az ország területén majdnem ezer esztendő óta élő nemzetiségekkel szemben mindenkor követett emberbaráti és más nemzetek eljárásához viszonyítva, szinte kivételes bánásmódunknak folyománya, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) ennélfogva a benyújtott törvényjavaslat ellen kifogásaim nem is lehetnek. (Kiss Menyhért: A románok máskép csinálják !) Ez azonban nem gátolhat meg engem abban, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kezemben, tetemre ne hívjam az utódállamok politikusait abból a célból, (Kiss Menyhért : Bukarestben megverték Sándor Józsefet, mert magyarnak vallotta magát!) hogy távolítsák már el lelkűkből a magyarság elleni gyűlölet méregcseppjeit és kövessék a mi ezeresztendős példaadásunkat a saját területükön élő kisebbségekkel szemben. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Egy nemrégiben elmondott beszédemben részletesen foglalkoztam a trianoni békeszerződésnek azokkal az áldozataival, akik otthonaikat elhagyva, kénytelenek voltak Magyarország megmaradt területére menekülni. Szeretnék most e törvényjavaslat kapcsán röviden megemlékezni azokról a szerencsétlen magyarokról is, akik ugyancsak a trianoni békeszerződés folytán kénytelenek megszállott, illetőleg elszakitott területeken enni a hontalanság keserű kenyerét Hogy milyen keserű ez a kenyér, csak azok tudják igazán megmondani, akik már kóstoltak belőle; de megérthetik azok is, akik érzelemtársulás kapcsán bele tudnak helyezkedni magyar testvéreink lelkivilágába. Nem lehet szándékom részletesen felsorolni mindazokat a sérelmeket, amelyek az elszakitott területek magyarságának életét megkeserítik, az sem szándékom, hogy rendszeres összefoglalását adjam a magyarság léte ellen elkövetett merényleteknek, mindössze arra szorítkozom, hogy néhány jellemző példával rávilágítsak azokra a méltánytalanságokra, amelyek a trianoni békeszerződés ellenére az utódállamok területén napról-napra előfordulnak. (Ralijuk! jobbfelől.) Nekem az a meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezeknek a sérelmeknek ezen a helyen való felemlegetése nemcsak azért szükséges, hogy ezekről a nagyvilág is tájékozódást szerezhessen, nemcsak azért szükséges, hogy a mi őszinte részvételünkből a megszállott területek magyarsága időnkint önbizalmat meríthessen, hanem főképpen azért szükséges, hogy csonka Magyarországon el ne felejtse egy teremtett lélek sem, hogy a tő-