Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-246

Í,M A nemzetgyűlés 246. ülése 1924. évi február hó 26-án, kedden. elle» vádirat van beadva. (Klárik Ferenc : Tes­sék visszavenni az egészet !) Az 1918. és 1919. évi események, és igy Ká­rolyi Mihály gróf cselekedetei is azonban nagy vonásaikban és részleteikben meg vannak örö­kítve hatósági jegyzőkönyvekben. Ezeknek a jegyzőkönyveknek egy része a Tisza-bünper­ben fekszik el» más részük pedig a Károlyi Mihály ellen inditott vagyonelkobzás! per ira­1ai között található. (Klárik Ferenc: Smoncák! — Propper Sándor: Az polgári per !) Ezekben a jegyzőkönyvekben és hivatalos iratokban (Nagy Ernő: Ismerjük az ilyen jegyzőkönyve­ket !) vannak olyan adatok, amelyek biztos alapját képezik a büntetőtör vényszék azon megállapításának, hogy a Károlyi Mihály ál­tal elkövetett cselekmény bűncselekmény, ós aki ezt feldicséri és aki az ellene indított el­járást igazságtalan és felháborító hajszának minősiti, az ezt a bűncselekményt dicséri fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Fikler Emil: Nincs bűncselekmény!) Azt nem a képviselő ur határozza meg, sem a nemzet­gyűlés, hanem majd a biróság. (Propper Sán­dor : ön biró volt ! Nem szeretnék ön előtt vádlottként állani ! — Nagy Vince: Miért jár­nak szabadon Károlyi bűntársai ? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, . kénviselő urak ! (Pikier Emil közbeszól.) Pikier Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Patacsi Dénes : Mi türelemmel hallgattunk ; miért nem hallgatnak 1 — Propper Sándor : Ott ül egy forradalmi minister és 28 forra­dalmi főispán ! — Zaj.) Csendet kérek. Mikovinyi Jenő előadó : Nekem a hozzám intézett kérdésre az a válaszom, hogy nem tudom, miért nem indult még' meg a büntető eljárás. (Szeder Ferene : Hát akkor Károlyi hogy lehet hazaáruló 1) Én csak annyit tudok, hoary nem is szükséges, hogy az eljárás megin­duljon, mert egy cselekedet elkövetése az elkö­vetés pillanata után mindjárt alkalmas földi­csérés bűntettének tárgyává válni. (Ellen­mondások és zaj a, szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. (Szeder Ferenc : Héjjas Iván, meg Francia-Kiss Mihálv !) Sze­der képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni. Mikovinyi Jenő előadó : A képviselő urak rólam hiába tételezik fel, hogy meggyőződé­sem ellen beszélek. (Hebelt Ede : Tiszteljük a jogi tudását ! — Zaj.) Az én jogi felfogásom az, hogy egy elkövetett cselekmény, ha az nem is tétetik hivatalos vád tárgyává, lehet azért bűncselekmény és annak fel dicsérése által le­het bűncselekményt elkövetni. (Horváth Zol­tán : Legalább eljárást indítanának ! — Prop­per Sándor : Győrffy László elkövette ezt ? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mikovinyi Jenő előadó : Nem tudom ; le­het, hogy elkövette. (Zaj a szélsőbaloldalon. Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kény­telen vagyok ismételt figyelmeztetéseim figye­lembe nem vétele miatt rendreutasítani. Nem lehet igy tárgyalni, ha # a képviselő urak állan­dóan közbeszólnak. (Zaj.) Mikovinyi Jenő e'őadó : Horváth Zoltán t. képviselőtársam nagyon helyesen megállapí­totta, hogy 1895-ig a felső biróság gyakorlata az volt, hogy a bűntettnek, vétségnek ^feldicsé­rését csak az követheti el, aki olyan bűnös cse­lekményt, amelynek bűnössége bíróilag meg van állapítva és amelynek elkövetője bíróilag jogerősen eil teltetett, dicsér fel. A büntetőjogi igazságszolgáltatás és a felső birósági gyakor­lat azonban ettől eltért és ma már azt a gya­korlatot követik évek hosszú sora óta, (Prop­per Sándor : Kurzus-gyakorlat !) még a háború előtti időre visszavezethet őleg, hogy a bűn­cselekmény elkövetése még a tettes személyé­nek megállapítása nélkül is, ha a bűntény el­követése nem vitás . . . (Pikier Emil : De Ká­rolyinál vitás !) Ezt nem mi állapítjuk meg. (Horváth Zoltán : Legalább eljárást kell indi­tani ismeretlen tettes ellen !) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni. (Szeder Ferenc: Hát ki állapítja meg, ha nem mii) Sze­der képviselő urat utoljára figyelmeztetem, méltóztassék az elnöki figyelmeztetéseket figye­lembe venni! Mikovinyi Jenő: Kétségtelen az, hogy azok a kellékek, amelyek a mentelmi kérdés elbírá­lásánál szükségesek, ebben az esetben meg­vannak és kénytelen vagyok a leghatározottab­ban visszautasítani azt az állítást, mintha, a mentelmi bizottság rosszindulatulag, vagy leg­jobb tudomása ellen akarná a nemzetgyűlést félrevezetni. Hangsúlyozom, hogy a mentelmi bizottság meggyőződése szerint mindazok a kellékek, amelyek megkívántatnak, fenforog­nak s mivel sem a bizottságnak, sem a nemzet­gyűlésnek nem hivatása túllépni saját hatás­körét, tisztelettel kérem, hogy a mentelmi bi­zottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés jobbfelöl.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szí­veskedjenek felállni. (Megtörténik. — Propper Sándor: Forradalmi főispánok ne álljanak fel!) Többség ! A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság­javaslatát elfogadta. (Rupert Rezső : Leszavaz­zák itt a törvényeket is !) Következik a mentelmi bizottság jelentése sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Lingauer Albin nemzetgyűlési kép­viselő mentelmi ügyében. Ezt megelőzően Patacsi Dénes képviselő urat illeti a szó, személyes kérdésben. Patacsi Dénes : T. Nemzetgyűlés ! Drozdy t. képviselőtársam, de Propper képviselő ur is ugy állított be minket, mintha ezen az oldalon csupa forradalmár ülne. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Aki zajongással akar valakit elhallgat­tatni, az azt akarja, hogy az igazságot ne hall­ják meg ! Tehát tessék zajongani. (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Patacsi Dénes : T. Nemzetgyűlés ! Én a Világnak egy ilyen cikkére, amelyben engem egy névtelen levélíró támadott a vigadóbeli gyű­lésért, már válaszoltam és kijelentettem, hogy nem névtelenül, hanem nevem aláírásával mon­dom, hogy aki ilyet állit, az arcátlanul hazu­dik. És nem szólalt fel, nem válaszolt a névte­len levélíró. (Drozdy Győző: Mit állított?) Tes­sék megnézni a Világban. Ma is fentartom ezeket. Azt mondja Propper képviselő ur, hogy le az álarccal, mert mi innen álarcban beszélünk. Én nem most vetem le az álarcot ; erre nincs is szükségem, mert sohasem vettem fel. Én a ke­serves összeomlás után, 1918-ban, amikor Er­dély határairól jöttem vissza, mint katona, no­vember 9-én — ezt Meyer János, Szijj Bálint és több képviselőtársam is állíthatja, akik ott je­len voltak — idejöttem és nem álarcot vettem fel, hanem sapkarózsával, összes kitüntetéseim­mel és rangfokozatommal Jöttem. ide, akkor,

Next

/
Thumbnails
Contents