Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

*Â nemzetgyűlés 260. ülése 1924. Elnök: Kivan valaki szólani? (Farkas István: A házszabályokhoz kérek szót!) Méltóztassék! Farkas István: T. Nemzetgyűlési Már ismételten tapasztaltuk azt, hogy a kormány egy letárgyalt törvényjavaslatnál uj szakaszt akart a nemzetgyűlésen keresztülvitetni. A házszabályok szerint minden törvényjavaslatot részleteiben is először a bizottságoknál kell letárgyalni. Most azt látjuk, hogy itt megint a kormánynak időközben kiadott rendelkezéseit akarják egy becsempészett szakasszal törvényesiteni. (Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ez olyan életbevágó kérdés, hogy nem lehet a házszabályok rendelkezéseit megkerülni ennek az intézkedésnek törvényesitésével. Én tehát azt javaslom, ne tárgyalja ezt a Ház, hanem ezt a szakaszt utasítsa először a bizottsághoz, a bizottság tegyen jelentést és a házszabályoknak megfelelően csak azután iktattassák ez ebbe a törvénybe. Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy Farkas István t. képviselőtársam tévedésben van, hiszen épen erről a módosításról, amelyet bátor voltam beterjeszteni, már a bizottsági tárgyalások

# alkalmával volt szó, — meg van örökítve a jelentésben — s ennek előterjesztésére utasítást kapott a kormány, illetőleg az előadó. (Br. Prónay György : Rassay indítványozta 1) Rassay képviselőtársam indítványára vétetett ez fel (Rupert Rezső: Az nekünk nem imponál, mi ellenzékiek vagyunk! — Felkiáltások jobb felől: Rassay is az!) és a következőképen szól (olvassa): »Az együttes bizottság megállapodott abban, hogy az előadó ezen törvényjavaslatnak nemzetgyűlési tárgyalása alkalmával olyan értelmű módosítást fog benyújtani, amelynek értelmében jóváhagyatnak az együttes bizottság tárgyalásáig már kiadott, valamint a netalán a törvény életbeléptéig még kiadandó és a jelen javaslat 1—3 §-aival kapcsolatos összes rendelkezések.« Méltóztatnak tehát látni, hogy erre nézve meghagyása volt a kormánynak. (Farkas István: Itt kell először beterjeszteni, azután kell a bizottsághoz vinni!) Az utasításnak teszek tehát eleget, amikor ezt a javaslatot beterjesztem. (Ugy van! jobbfelől.) Elnök: Rupert Rezső képviselő ur kivan szólni ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! A legkevesebb, amit elvárhatnánk az, hogy ismerjük azt a rendeletkomplexumot, amelyet kibocsátottak. (FelMáltások jobbfelől: Ki van adva!) Hiszen nem tudjuk, hogy ma reggel nem bocsátottak-e ki ujabb rendeletet, nincs-e a mai hivatalos lapban, vagy nem lesz-e a holnapi hivatalos lapban olyan rendelet, amely ellen nekünk erős és érdemleges kifogásaink lehetnének. Elvárhatjuk a kormánytól legalább azt, hogy egyrészt a már kiadott rendeleteket ismertesse a nemzetgyűléssel, másrészt pedig előre megmondja, hogy milyen természetű rendeleteket fog kibocsátani. De nem lehet a sötétbe beleugrani. Azt sem tudjuk, miről van szó. Ha itt egy teljesen biankó-váltót adunk a kormánynak, hogy azt ugy, amint akarja, kitöltheti, engedelmet kérek, akkor itt nem lehet komoly törvényhozásról beszélni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor itt egy nap hozunk egyszerűen törvényeket, Isten tudja miről rendeleteket fognak_ kiadni, amelyekkel egyik napon visszaállíthatják a Habsburg-trónt, a másik napon eltörölhetik az országot, vagy szövetségeket köthetnek, a leglehetetlenebb dolgok történhetnek, kimondhatják a diktatúrát egy ilyen rendeletben. (Zaj.) Mégis a törvényhozás komolysága és a lelkiismereti parancs követeli, hogy akkor, amikor határozunk, ismerjük azt a tárgyat, azt a NAPLÖ XXI. évi március hó 21-én, pénteken. 501 kört, amelyről szó van, különben nem nevezhetjük magunkat lelkiismeretes törvényhozóknak. Hozzájárulok Farkas István képviselőtársam indítványához. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Á helyettes pénzügyminister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister, mint helyettes pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Azokról az^ intézkedésekről van szó, amelyek a február 20-án megjelent hivatalos lapban közölt 1411/1924. M. E. számú rendeletben foglaltatnak, amely rendelet a valorizáció kérdésével foglalkozik. (Ugy van! jobbfelől. — Rupert Rezső: Nemcsak erről van szó!) Amikor a bizottsági tárgyalás alkalmával erről szó volt, akkor Rassay Károly képviselő ur volt abban a véleményben, hogy legcélszerűbb a kérdésnek olyan elintézése, hogy ahelyett, hogy a bizottság egy módosítást vegyen be a szövegbe, bizza meg az előadót azzal, hogy ezt a szöveget a plénumban terjessze elő. Én megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy itt más rendelet a valorizáció dolgában azóta nem jelent meg és nincs is tervbevéve, hogy ebben a tekintetben megjelenjék egy más rendelet. Itt azokról az intézkedésekről van szó, amelyek bennfoglaltatnak az 1411/1924. M. E. számú rendeletben. (Rupert Rezső: A szöveg mást mond !) A szöveg is ezt mondja. Itt, azt hiszem, a képviselő ur összetéveszti azt, hogy az előadó ur felolvasta, hogy mi foglaltatik benn a bizottság határozatában és azt, hogy mi volt az előadói jelentés azzal a szöveggel, amelyet az előadó ur előterjesztett. Itt nyilvánvaló, hogy félreértésről van szó. (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Rupert Rezső képviselőtársam megnyugtatására ismételten felolvasom a javaslatomat, amelyet beterjesztettem. (Rupert Rezső: Tessék kinyomatni ! — (Az előadó olvassa) : »Jóváhagyatnak a kormánynak a jelen javaslat 1—3. §-aival kapcsolatosan kiadott intézkedései.« Ez, azt hiszem, elég világos, hogy csak arra vonatkozzék . . . (Rupert Rezső : Nem »kiadott intézkedések!« Azokat nem ismerjük!) Hát a hivatalos lapban megjelent intézkedések. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Dénes István képviselő ur! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Bár elismerem ezeket a rendelkezéseket, amelyeket 1924 február 20-a óta kiadtak, mégis szokatlannak tartom azt a módot, hogy a törvényjavaslat végén jóvá akarják hagyni ezeket a rendeleteket, ugy, hogy nem tudjuk ezeket kellőképen kritika tárgyává tenni. De most már túl vagyunk ezeken a dolgokon — ez kétségtelen — és mert épen egy ellenzéki képviselő volt az, aki ezt a módot ajánlotta, kötelességünk tudomásul venni. (Rupert Rezső: Dehogy kötelességünk! Hogy lehet igy beszélni! — Élénk derültség a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Azok a rendeletek — fájdalom, tényleg meg kell mondanom Rupert képviselőtársammal szemben, — amelyek megjelentek erre vonatkozólag, enyhítéseket tartalmaznak (Ugy van! Ugy van! jobbfelől), ennek következtében azok a rendeletek, amelyeket el akarnak fogadtatni, tulajdonképen jók. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez azonban egyáltalában semmit sem von le abból az eljárásból és annak lényegéből, amelyet a kormányzat követett, amikor ilyen módon és ilyen formában jött ide ezekkel a lényeges dolgokkal. (Felkiáltások jobbfelől: Rassay indítványozta!) Engedelmet kérek, ami a rendeletben foglaltatik és amit nem mindenki olvas el, az a legfontosabb; pl. a takarékkorona 73