Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

494 A nemzetgyűlés 260. ülése 1924. évi március hó 21-én, pénteken. 1920 : XXIII. te. 39. \-a a községi intelligenciát teljes mértékben kizárja a vármegyék és községek ügyeinek irányításából, kimondván azt, hogy^ a jövedelmi adó egyáltalában nem alapja a községi vagy pedig a vármegyei virilitásnak. A kényszerkölcsönjavaslatnak volt két hibája, amelyeket az egységespárt 12-es bizottsága törekedett kiküszöbölni. (Drozdy Győző: A12 apostol! Szinházi apostolok Î — Halász Móric: Miért kell megsérteni őket? — Drozdy Győző: Mert ilyen javaslattal állottak elöí) Az egyik a lét minium hiánya, a másik pedig a progresszió hiánya volt. (Dénes István: Az alap rosszasága volt a főhibája!) A 12-es bizottság mostani javaslata az eredeti javaslattal szemben mindenesetre haladást jelent annyiban, hogy a létminimumot már megállapítja, de a progresszió, amely szintén fontossággal bír, ebből a javaslatból is hiányzik. Pedig méltóztassanak elhinni, ma már nem lehet az agyonsújtott kicsinyektől, apró társadalmi rétegektől, amelyek a maguk háztartási költségvetésével vannak eli'ogjalva, még nagyobb adók és kényszerkölcsön befizetését követelni. Tehát a nemzetgyűlésnek volna feladata, elsősorban pedig a nemzetgyűlés azon rétegeinek, amelyek azokat a társadalmi osztályokat képviselik.^ amelyek a legjobban hivatottak a korona értékének alátámasztására és a nemzet gazdasági helyzetének szanálására, hogy a progresszió bevételét a javaslatba maguk is követeljék. Van még a kényszerkölcsönkivetésnek egy olyan pontja, amely ezt a kenyszerkölcsönt teljes mértékben lehetetlenné teszi, ez pedig az, hogy a kivetések tekintetében fellebbezési fórumként a pénzügy mini sterium szerepel. Ez éppen olyan dolog, mint amikor egy orvos honoráriumot állapit meg egyik betegével szemben és azután jogorvoslati fórumként, amelynél az orvosi honorárium leszállítását lehet követelni, önmagát jelöli meg. Nem lehetséges, hogy a péuzügyministerium legyen a panaszlási fórum akkor, amikor a pénzügyministerium határozza meg, illetőleg az ő közegei vetik ki ezeket az adókat. Ez különben azért is törvénytelen, mert nem adja meg a lehetőséget az állampolgárnak arra, hogy most, amikor egy rendelet utján történt a kivetés, a közigazgatási bíróságnál magának a rendeletnek jogosságát sérelmezhesse. Azt hiszem, abban nem lehet különbség a nemzetgyűlés egyes pártjai között, hogy az egyes társadalmi rétegeknek és a nemzetgyűlés egyes pártjainak is le kell térniök a kegyetlen önzés álláspontjáról, arról az álláspontról, amely mindig bizonyos érdekképviseleti álláspont volt, amikor mindig arra törekedett az egyik társadalmi réteg, hogy az állam terheit a másik társadalmi rétegre tolja. Ma a nemzet helyzetével, az egyes társadalmi rétegek teljes kihasználtságával kell már számolniok azoknak a rétegeknek, amelyek ma a nemzet gazdasági gerincét képezik, és maguknak is nemcsak, hogy nem lenne szabad kibujniok, vagy pedig kevesebb adó fizetésére törekedniök, hanem ellenkezőleg, a nemzet szanálásában nagyobb mértékben kellene részt venniök, mert hiszen a nemzet szanálása tulajdonképen nem jelent egyebet, mint az ő saját vagyonuknak a konzerválásátMéltóztassanak megengedni, hogy amikor épen egy külföldi bizottság van az országban, s amikor itt a kényszerkölcsönről tárgyalunk, felhívjam a kormányt és a nemzetgyűlést is egy kötelességére, amely kötelességét az utóbbi időben sajnos, nem túlságosan teljesítette. Amikor devizákat vittünk ki a külföldre és nem túlságosan takarékoskodtunk velük, az ország egyes értékes elemei még mindig százával vonnak künn Oroszországban, olyanok, akik nem tudnak hazajönni, mert a határátlépéshez szükséges valuták nem állnak rendelkezésükre. Ha társadalmi utón is, de össze kell hozni ezeket a valutákat arra a célra, hogy a nemzet ezen fiai, akik a magyar határ védelmére mentek ki a harctérre, ne mondhassák, hogy hazájuk nem bocsátotta rendelkezésükre a szükséges aranyrubeleket, vagy aranykoronákat, és ezért nem térhettek vissza hazájukba. Ez az egyik. A másik pedig, amit kénytelen vagyok itt megemlíteni, az hogy az utóbbi napokban a numerus clausus folytán az országból kikerült egyetemi hallgatóknak deviza iránti kérelmét a Devizaközpont elutasította. Ez is teljes mértékben helytelen. Idebenn az országban meg nem engedni nekik, hogy tanulhassanak, viszont a künnlétük alatt legelemibb szükségleteik fedezésére szolgáló valutákat az országból az ő céljaikra ki nem engedni : ezt nem lehet olyan politikának nevezni, amely a humanitárius érzés politikája volna. Ezeket óhajtottam a nemzetgyűlés elé tárni, ezeket óhajtottam elmondani. Figyelmébe akartam ajánlani a nemzetgyűlésnek, hogy a városi polgárság teherbíró képessége már túl van minden határon, a városi polgárság többet fizetni már nem képes, s mégis a városi polgárság az, amelyet a kényszerkölcsön javaslat sokszorosan terhel épen azért, mert a régi adókivetés alapján történt a kényszerkölcsön kivetése. Mivel a városi lakosság az, amelyet sokszorosan megterhel a kényszerkölcsönjavaslat, én a javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök : Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A házszabályok 213. §-a alapján a zárszó joga megilleti még Farkas István képviselő urat egyrendbeli és Baross János képviselő urat kétrendbeli határozati javaslata alapján. Farkas István képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt!) A képviselő ur nincs jelen, így a zárszó jogától elesik. Baross János képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt!) A képviselő ur nincs jelen, igy a zárszó jogától elesikAz ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A helyettes pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister, helyettes pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A folyamatban lévő tárgyalás alatt az egyes felszólalók az összes pénzügyi kérdésekkel foglalkoztak és foglalkoztak az utolsó évek pénzügyi politikájával. Én a magam részéről csak azokkal a kérdésekkel óhajtok foglalkozni, amelyek a tárgyalás alatt álló javaslattal a legszorosabban összefüggnek és azokkal a, megjegyzésekkel, amelyek e javaslatra tétettek. A javaslat két kérdést tárgyal: az egyik a valorizáció kérdése, a másik a kényszerkölcsön kérdése. Ami a valorizáció kérdését illeti, ezzel kapcsolatban az volt az általános kifogás, hogy ez a javaslat elkésett. Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy egymagában az, hogy a javaslat elkésett, — ha az előfeltételek, még fennállanak — nem ok arra, hogy a javaslat elvettessék. (Dénes István: Ha megtérítik az eddigi károkat!) Itt. általában a valorizáció kérdésénél ugy áll a helyzet, hogy valorizációt csinálni legkönnyebb akkor,, amikor egy valuta romlása megkezdődik, mikor ez a romlás még az első stádiumban van..