Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

'À nemzetgyűlés 260. ülése 1924. évi március hó 21-én, pénteken. m ügyi helyzetét megmentse. Nem hiányzott más ehhez, mint a hozzáértés, tudás, mint egyszerűen annak belátása, hog-y azok, akik eddig- kezelték az ország- pénzügyeit és az egész kormány, amely gondozta ennek az országnak sorsát, csupa dilietánsokból áll, akik nem értenek a dolgokhoz, akik előtt mindennap be is bizonyosodott ez, mert hiszen egyik sikertelenség, egyik rossz eredmény a másik után követekezett el kormányzásuk alatt. A legkétségbeejtőbb az, hogy amikor különös áldozatok nélkül, az erők megfeszitése nélkül, az áldozatokra való különös elszántság nélkül is meg lehetett volna menteni ezt az országot tudással, szerencsés ötletekkel, józansággal, mindazzal, ami pénzbe nem került volna ennek az országnak szerencsétlenségére. ez nem állott rendelkezésére, mert évek óta annak ellenkezőjével kormányozzák az országot, amit tudásnak és hozzáértésnek nevezhetünk. (Zaj jobbfelől.) Kérnék szépen egy kis csendet, az urak talán elvégezhetnék ezt a beszélgetést odakünn; igy teljes lehetetlenség tárgyalni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Nem kel lett volna semmi egyéb, mint tudás, s ez a tudás ennek a szegény országnak ezer meg ezer milliókat, igen sok milliárdot jelentett volna anélkül, hogy abból a forrásból vártuk volna ezt a nagy eredményt, amely forrásból származnia kell az ilyen eredményeknek: a termelésből. Tisztán az észből, a jóakaratból, a becsületességből száz és százezer és ezer milliói, számos milliárdjai kerültek volna ki a nemzetnek, mentettek volna meg a nemzetnek. Éveken át kísérleteznek a leglehetetlenebb ötletekkel; éveken át próbálnak pénzügyi rendszereket s egyik a másik után bukik meg, egymásután mindegyikről bebizonyosodik, hogy teljesen lehetetlenség vele pénzügyünket és nemzetg'azdasági életünket rendezni — még sem dobják félre egyiket sem, még sem kezdenek uj utat. Innen, az ellenzéki oldalról már az első alkalommal, amikor előállottak a kormánypárti hivatalos ötletekkel, a szimfóniákkal és egyebekkel, rámutattunk erre, figyelmeztettük a pénzügy ministereket, hogy: Kérem, ne tessék kisérletezni. Az urakban ugy látszik, nincs meg a kellő tudás, a kellő készültség, a kellő gyakorlati érzék, a kellő hozzáértés. Hát, nincsen meg, szólaljon meg a lelkiismeretük, menjenek ki külföldre, kérdezzék meg a német pénzügyministert, kérdezzék meg az osztrák, vagy a bulgár pénzügyministert, hogy ilyen nehéz helyzetben mit kell tenni, hogyan kell cselekedni. De meg sem kellett volna ezt kérdezniök, csak egy kicsit ki kellett volna nyitni a szemüket és akkor láthatták volna, hogy melyik az az ut, amelyen a levert, letiport, a végzet terhe alá került országok valamiképen megmenthetők, legalább is annyira, hogy életüket nyomor nélkül eltengethessék. T. Nemzetgyűlés! Láthatta volna a kormányzatunk, hogy Németország, Ausztria és Bulgária hogyan szerezte meg a maga külföldi kölcsönét, azt az első kölcsönt, amelynél nagyobbat szerezni nem lehetett, t. i. azt, hogy saját rossz pénzét idegen, jó valutákba tezaurálhassa, Németországban, Ausztriában, Bulgáriában nem tiltották meg a polgárságnak, hogy azt a pénzt, amelyet keres — és amely abban a pillanatban, amikor megkeresi, még ér valamit, — idegen valutába, jó valutába, arany valutákba befektethesse; engedték, hogy a polgárság — a legkisebb kis cselédleány is — a maga keresetét dollárokba, frankokba helyezhesse el, s igy konzerválhassa; nem törődtek azzal, hogy ez bizonyos mértékű inflációt okoz, hogy ez bizonyos mértékig arra kényszeriti az államot, hogy a bankjegysajtót mozgásba hozza. Azzal törődtek csak, hogy ha az infláció folytán az életstandard csökkenni volna kénytelen, s a jövedelem csökkenésével szemben a drágaság fokozódnék mindig legyen, mindig kerüljön ki annyi bankjegy a bankóprés alól, amennyi a szükségletek fedezésére kivántatik s talán kivántatik arra is, hogy az illető államnak egyesei mennél több ilyen pénzt, amely majdnem semmibe kerül — papiros és nyomás, — fektethessenek bele idegen valutába. Igy történt azután, hogy Németország, Ausztria és Bulgária, észrevétlenül, minden formális tárgyalás nélkül, rengeteg nagy külföldi kölcsönt szereztek maguknak ugy, hogy amikor jöttek a gazdasági válságok, jöttek pl. a német válság, előállott az, hogy talán billiókat kellett fizetni a kenyérért, nevettek rajta a németek, nevetett a német polgárság, vagy annak legalább nagy része, mert hiszen neki tezaurálva volt az addigi keresete, minden házban ott volt az elegendő számú dollár, nem kellett semmi egyebet tenni, mint ezeket a dollárokat felváltani és ezekért a dollárokért mindig lehetett annyit kapni, hogy billiókért is meg tudták a kenyeret vásárolni. (Maday Gyula: A tömegek ott is éheztek!) Nem mondom, hogy nagyszámú tömegek ennek ellenére nem maradtak ki ott is ebből a külföldi kölcsönből, mert hiszen ott is voltak rétegek, mint nálunk Magyarországon a kispolgárság és a munkásság nagy része, amely amikor keresetét megkapta, kénytelen volt azt nyomban el is költeni, de mégis, a polgárság másik, igen nagy részének sikerült ilyen külföldi kölcsönt szereznie és ezzel sikerült az ország termelőképességét megmenteni. Mert legalább azok az exisztenciák, amelyeknek alkalmuk volt arra, hogy fokról-fokra külföldi valutákat szerezzenek és ezzel feles pénzüket a romlástól megmentsék, ezek a tényezők gazdaságilag erősebbek maradtak, ezek termelni is tudtak és munkaalkalmat tudtak biztositani azon nagy rétegek számára is, amelyek nem jutottak ahhoz, hogy tezaurálhassanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nálunk — meg sem érti az ember ezt az oktalanságot, — megakadályozzák azt, hogy a papirból aranyat csináljunk. Kidobták azt a nem okos jelszót, hogy papirból nem lehet aranyat csinálni. És ennek vége lett az a leromlás, hogy most már nálunk nemcsak az állam rongyos, nemcsak az állam szegény és nyomorult, hanem nyomorultak az egyesek is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon ) Fordítottját csinálták a nehéz viszonyok közé került Németországnak, Ausztriának, ahol az elv az volt, hogy ha az állam rongyos is, legalább egyesei legyenek boldogok, gazdaságilag erősek, mert ha azok erősek lesznek, azokból — ha jön majd a jobb idő és a depresszió felenged, — fel lehet épiteni az államot, fel lehet emelni annak pénzügyi rendszerét is. T. Nemzetgyűlés! Nem lehet ezt a dolgot csak ugy kézlegyintéssel elintézni, pl. azzal az üres kifogással, hogy: hja, Bulgária viszonyai egészen mások, ott lehetséges az, ami itt lehetetlenség. — Ha már Bulgáriával hasonlitjuk össze magunkat, ahol az a boldog állapot van, hogy nemcsak egyensúlyban van az államháztartás, hanem az egyes pénzügyi években még felesleget is mutat ki, s ahol lehetséges volt az, hogy kiviteli, kereskedelmi, pénzügyi mérlege, 70*