Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi már dus hó 20-án, csütörtökön. 473 parlament vezet, hanem egy tipikus osztály­parlament, akkor én megnyugtatónak fogadnám el ennek a törvényjavaslatnak ezt a kijelentését, az időközben kiadott rendelet azonban az én fel­fogásom szerint ezt megcáfolja, a javaslatnak ezt az állitását meghazudtolja. Mert abban a politikai viszonylatban, amelyben ez a nemzet­gyűlés ősszehozatott és együtt van, én nem tar­tom a kormánytól függetlennek a takarékkorona megállapítására kirendelt testületet. T. i. a m. kir. ministerium 1411/1924. M. E. számú rendelete, amely ezt azután immár a gyakorlatba átültette, a következőképen szól (olvassa) : »A bizottság a m. kir. állami jegy intézet képviselőjéből, mint elnökből és a budapesti áru- és értéktőzsde taná­csának, a budapesti kereskedelmi és iparkama­rának egy-egy képviselőjéből áll. Ez a bizottság magát szükség esetében szakférfiakkal kiegészít­heti. A bizottság eljárását a m. kir. pénzügy­minister a bizottság tagjainak meghallgatása után rendelettel szabályozza.« Ez a rendelet már megmutatja világosan, hogy az a bizonyos testület, amely a takarék­korona értékének megállapítását lényegében esz­közli, a kormánytól független-e vagy nem, el­tekintve attól, hogy nem tudom, kik lesznek, milyen társadalmi rétegből, milyen érdekeltségek­ből kerülnek ki azok az úgynevezett szakférfiak, akikkel ez a takarékkorona-értékmegállapító bi­zottság kiegészítheti magát, sőt azt sem tudom, hogy egyáltalán szakemberek lesznek-e ezek vagy sem, de a rendelet mondja. Azt azonban, hogy én elhigyjem, hogy akár az iparkamara elnöke, akár a tőzsdetanács elnöke a kormánytól, ettől a kor­mánytól minden tekintetben teljesen független lenne, ne méltóztassanak tőlem követelni. A kor­mánynak, különösen olyan kormánynak, amely­nek a joguralmához nagyon sok tekintetben szó fér, ezer eszköz áll rendelkezésére, hogy azokat a férfiakat, akik itt a rendelet szerint a takarék­koronának az értékviszonyát megállapítják, be­folyásolhassa. Én pedig a magam részéről ebben egész hatá­rozottan komoly veszélyt látok. Veszélyt látok egyszerűen azért, mert sem a törvényjavaslat, sem az előzőleg kibocsátott rendelet nem hatá­rozza meg a számítási módot, legalábbis nem határozza meg olyan nagy mértékben, egész tel­jességében, mint ahogy az a valóságban történik. Mint törvényhozó, itt újra csak abba a kellemet­len helyzetbe kerülök, hogy megint csak újság­cikkek rossz vagy jó értesültségére vagyok utalva. Csak újságcikkekből bírtam megállapítani, hogy a számítási mód, ahogyan a takarékkorona érték­viszonyát ez a bizottság meg fogja állapítani, a következő (olvassa) : »A takarékkorona számítási módja meglehetősen titokzatos, a nyilvánossággal annak részleteit nem közlik. Annyit tudunk felőle, hogy a zürichi és a bécsi jegyzés, a svájci frank és a dollár, továbbá valami hat arbitrázspapir, állítólag a Salgó, a Ganz-Danubius, a Magyar Hitel, az Osztrák Hitel, a Kereskedelmi Bank és az Első Magyar Biztosító részvényei képezik a takarékkorona értékmegállápitásának alapját.» T. Nemzetgyűlés ! A zürichi jegyzés, a bécsi jegyzés magában véve nem lehet az aszilárd alap, amelyre minden más melléktekintet nélkül feltét­lenül építeni lehetne. Ezt én a pénzügy minister úrtól s a kormány egyes tagjaitól hivatalos mű­ködésük közben és nem hivatalos működésük köz­ben is X-esetben hallottam. Magam is elfogadom ezt. Ha azonban ez igaz, akkor még sokkal inkább igaz az, hogy értékpapírokra, arbitrázsértékekre még kevésbé ajánlatos rábízni egy ország pénzé­nek, fizetési eszközének sorsát. Hiszen méltóztat­nak tudni, mi az az arbitrázspapiros. Az arbitrázs­papiros az, amit külföldön is, Bécsben is és Buda­pesten is jegyeznek a tőzsdén, illetőleg a kettő közötti differencia ; azt hiszem, valami ilyesmi az arbitrázsérték. (Erdélyi Aladár : Nem akarod elárulni, hogy értesz hozzá !) Azok a papírok, amelyeket a külföldi és belföldi tőzsdéken is jegyeznek ; valami ilyesmi lehet az arbitrázs­papír. Én tőzsdézni nem igen szoktam, ne méltóz­tassék mosolyogni tehát azon . . . (Erdélyi Aladár : Nem ezen mosolygok.) Hanem? (Derültség. — Erdélyi Aladár : Ugy teszel, mintha nem tudnád !) Ezzel együtt azt is méltóztatnak tudni, hogy ezek az arbitrázspapirok egyszerű közönséges börzemanipulációknak vannak erős mértékben alávetve. Tudomásom van arról, hogy ugyanaz a spekuláns, aki a bécsi tőzsdén elad, ugyanakkor vagy azután elad a magvar tőzsdén, vagy meg­fordítva. (Rothensíein Mór: Az egyik helyen elad, a másikon vesz ! — Erdélyi Aladár : Látod, ott már jobban értik !) Ugy van ! Méltóztassanak megengedni, hogy bár mi ingyen részvényeket nem kaptunk, ezeket a dolgokat mégis csak ismer­hetjük, mert megtanulhattuk könyvekből vagy más módon. Amikor tehát egyetlen spekuláns ezeknek az arbitrázspapiroknak árfolyamát lejebb vagy feljebb billentheti aszerint, amint az ő érde­kei megkívánják, akkor én a magam részéről nem­csak hogy el nem fogadhatom, hanem nemzet­gazdaságiam szempontból végtelenül veszedel­mesnek is tartom, hogy a magyar koronának, illetőleg a takarékkoronának értékét ilyen ingatag alapra helyezzük, néhány bécsi tőzsdeügynök, vagy akár magyar tőzsdés spekulációjának alap­jává odadobjuk. Mert ezzel nemcsak az történik, hogy a takarékkorona értéke le- vagy f elhullani ­zik, hanem tekintettel arra, hogy a magyar királyi jegyintézet által kötött ügyletek végig­vonulnak egész kereskedelmi életünkön, a ban­koknak kiadott hitelek s a bankok által a keres­kedőknek és gyárosoknak tovább adott hitelek a közszükségleti cikkek árhullámzását is előidézik. Népélelmezési, népruházkodási, megélhetési szem­pontból s a dolgozó tömegek létének szempontjá­ból nem közömbös az, hogy a takarékkoronának értéke a mai napon öt ponttal lejebb vagy feljebb ugrott-e. Ha a takarékkorona csak annyit jelen­tene, hogy egy terminus technikussal a magyar közgazdasági" életbe, illetőleg a magyar szótárba több iktattatott be és azután több semmi, akkor én a magam részéről teljesen nyugodt lélekkel térnék napirendre a dolog felett, azonban meg vagyok róla győződve, hogy nem igy van, mert — hiszen a rendelet alapján előállott gazdasági élet már dögönyöz bennünket — már érezzük ennek visszahatását. A magam részéről tehát azt, ami ezen a téren történik egy bűnös könnyelműséggel, meggondo­latlanul, hevenyészve összefércelt törvényjavaslat alapján, olyan szerencsétlen közgazdasági lépés­nek tartom, amelyet hosszú időn keresztül nem lehet majd jóvátenni. Hiszen méltóztatnak rá emlékezni hogy nem nagyon régen, ugy körül» NAPLÓ XXI. ri M

Next

/
Thumbnails
Contents