Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. határt. (Egy hang jobb felöl: Próbálják meg itt ! — Létay Ernő': Megszavazzuk !) Teljesen önöktől függ. (Gömbös Gyula : Tökéletlen dolgokat nem lehet megszavazni, ez őrültség ! — Rubinek Isivén : Az ellenzéknek minden őrültség ! —• Gömbös Gyula : Kállayból kisugárzott a tehetetlenség !) Önök is ezen a véleményen voltak, mikor én ott voltam másfél évvel ezelőtt. Ezelőtt önök is épen ug3>" elégedetlenkedtek vele, mint én, miért nem vonták le a konzekvenciát akkor? 1919 február 25-én történt, mondom, hogy Hasin váratlanul belépett a csehszlovák nemzetgyűlésbe és azt mondotta : Urak, huszonnégy óra alatt meg fogják szavazni nekem a következő javaslatokat : 1. tiz napra lezárjuk az ország határát ; 2. lebélyegezzük az osztrák-magyar bankjegyeket ; vagy on váltság, illetve kölcsön címén, a lebélyegezett pénznek egyrészét vissza fogjuk tartani. Röviddel azután, alig pár héttel reá, felállította a Devizahivatalt, felállította nyomban a Jegybankot, kibocsátotta azokat a külkereskedelmi listákat, amelyekkel a behozatalt eltiltotta és egyszerre pár hónap alatt, szinte szisztematikusan, egymással össze vágóan beállította azt az egész apparátust, amely szerves volt és amely meg tudta védeni a cseh valutát attól, hogy a romlásba sülyedjen. (Erdélyi Aladár : És mennyi francia frankot kapott?) Igen keveset igen t. képviselő ur ! (Bessenyey Zfiió : A vagyonváltságot még most se fizették be Csehországban !) Rendszeres munka szükségképen meghozza a maga gyümölcsét, nálunk azonban a lepecsételés megtörtént Korányi alatt, a Jegybankot felállította Hegedűs, a Devizaközpontot felállította Kállay, a külkereskedelmi korlátozást bevezette Kállay, most Isten tudja, hogy ki a pénzügyminister, aki a valorizációt csinálja és mi fog még jönni. Félesztendős és esztendős pauzákkal állították fel azokat a pilléreket, amelyek nélkül előre lehetett tudni, hogy egy szerves pénzügyi politikát megépíteni lehetetlen. Itt volt a hiba. (Hedry Lőrinc : Minden hasonlat sántít, ugy-ez a hasonlat is !) Örülök, hogy végre találnak valamit, ami sántit. Ez a rendszertelenség volt a megölője a magyar valutának és még egy dolog. Én azon áthidalhatatlan elvi differenciák ellenére, amelyek közöttem és Kállay pénzügyminister ur között pénzügyi kérdésekben fenforognak, kijelentem, hogy az ő korrektségét, jó intencióit, hazafiságát, tiszteletreméltó, fáradhatatlan munkásságát elismerem és ezekben a kérdésekben ugyanolyan lojalitással viseltetem vele szemben, mint önök közül bárki. De Kállay pénzügyminister urnák ama rendszertelen tevékenységtől eltekintve, amelyről beszélek, legfőbb hibája az volt, hogy nem tudta magáról lerázni azokat a nagy kommerciális tényezőket, amelyek állandóan ott voltak az ő előszobájában s amelyekről azt hitte, hogy ezek a nemzetnek gazdaságilag felsegítendő elsőosztályu értékei. Itt csalódott és ez a csalódás volt tragikuma annak a férfiúnak, akit önök vezérük gyanánt tiszteltek. Nagyon élénken emlékszem rá, hiszen 1919 márciusában, pár nappal a kommunizmus kitörése előtt Bethlen István gróf mellett voltam én is, kevesedmagammal az Andrássy-uton ; akkor a nemzeti egység pártját teremtette meg s az én csekélységemet bízta meg azzal, hogy a párt programmját elkészítsem, — jól emlékszem, hogy milyen izzó keresztény lélek égett abban az évi március hó 20-án, csütörtökön. 471 emberben. Azt is tudom, hogy 1917-ben, a háború folyamán, a marostordai törvényhatósági közgyűlésen Bethlen István gróf akkor beszélt a keresztény problémáról, amikor mi még nem beszéltünk róla, és privát beszélgetések során sokszor győződtem meg arról, hogy ebben a férfiúban izzó keresztény gondolkozás van. Ez a férfiú azonban Kállay egyik hibájának lett áldozata ; ő is azt hitte Kállay pénzügyi politikája következtében, hogy ezt az országot csak a nanytőke segítségével lehet megmenteni, és mindig jobban és jobban belehaladvá» pénzügyileg az iszapba, mindinkább eltolódott attól az iránytól, amelyen elindult, abba az irányba, amelyben mi, fajvédők követtük őt addig, amig követni lehetett. De elérkezett egy időpont, amikor azt mondottuk : megállunk, nem mehetünk tovább, mert nem hisszük, hogy ennek az iránynak követésével a nemzetet a gazdasági káoszból ki lehet vezetni, ellenkezőleg, azt hisszük, hogy mentül tovább bocsátkozik bele ebbe az irányba, annál bizonyosabb, hogy a gazdasági anarchia bekövetkezik. Ha a zsidó tőke, a banktőke, az ipari tőke 1923 tavaszán megjelent volna a magyar kormány előtt és azt mondta volna : urak, önök keresztény politikát akarnak csinálni ; ejtsék ezt el s mi "az országot megmentjük ; íme, itt van 600, 500, 300, 200 millió aranykorona, rendbehozzuk a valutát, rendbehozzuk az állam financiáit, de méltóztassanak felhagyni ezzel a keresztény politikával, — lehet, hogy fájó szívvel, de azt hiszem, lett voma bennünk a nemzettel szemben annyi kötelességérzet, hogy azt mondtuk volna a ministerelnöknek : tegye a kötelességét, el kell fogadnia a segítséget még azon az áron is, hogy feláldozza ezt az irányzatot, mert a nemzet az első. T. Nemzetgyűlés ! Állandóan engedni azonban azokból az alapelvekből, amelyeken elindultunk és mentől többet engedünk, annál inkább veszíteni, sohasem előbbrejutni, mindig hátrább menni és az elvi alapot is elveszíteni : ezt mi nem voltunk hajlandók csinálni azért, mert odajutottunk, ahová jutottunk, mert a ministerelnök már mindent kidobott a kosárból, anélkül, hogy valamit kapott volna. Ezért mondom önöknek, hogy mi, fajvédők, bizonyos lelki mennyugvással tekintünk vissza az elmúlt időkre és nyugodtan merjük a nemzet szine előtt azt mondani, hogy mi megtettük kötelességünket s ha az önök vezére, a ministerelnök ur ezerszer fogja felénk kiáltani, hogy nem értünk a gazdasági élet szabályaihoz, mi nyugodtan fogunk önök felé mutatni s azt fogjuk önöknek mondani : hát ha önök jobban értenek hozzá, mint mi, mutassák meg az ered meny eket. Ezekért az eredményekéri, ezért a koronáért, ezért a gazdasági leromlásért, ezért a bankokráciáért és a keresztény társadalomnak ezért a gyalázatos elsorvadásáért kellett az alapelvtől eltérni ? T. Nemzetgyűlés ! Mi nem pogromvezérek vagyunk, de a gazdasági pogromot bizony mi sem tűrjük el. Ami az ulóbbi három esztendő alatt lefolyt, az semmi egyéb, mint tökéletes pogrom gazdasági szempontból az egész keresztény társadalommal szemben. Ezt nem tudtuk nj'ugodt lélekkel nézni, ez

; volt az, ami bennünket az önök soraiból kivitt. Én most abban a tudatban fejezem be szavaimat, hogy mi, bármilyen gáncs érjen