Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: A korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvény­javaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány rés s ér öl jelen vannak: Rakouszky Iván, Szabó István (nagyatádi), Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József, (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 05 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az^ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bartos János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik a megüresedett alelnöki tisztségnek választás utján való betöltése. A névsor olvasására felkérem Bartos János jegyző urat, a távollev k névsorának olvasására pedig Héjj Imre jegyző urat. Kérem Bartos János jegyző urat, hogy a névsort felolvasni sziveskedjék. (Zaj.) Kérném a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Fartos János jegyző (olvassa a névsort.) Elnök: Felkérem Héjj Imre jegyző urat, hogy a távollévők névjegyzékét felolvasni szíves­kedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa a távollévők név­jegyzékét) Elnök : A szavazás megtörténvén, felkérem a jegyző urakat, hogy a szavazatokat nyilt ülésen összeszámlálni szíveskedjenek. Elnök : Kihirdetem a szavazás eredményét. Az alelnöki tisztségre beadatott — az elnök nem szavazott — 92 szavazat ; Zsitvay Tibor kép­viselő ur kapott 77 szavazatot, üres lap volt 13, megoszlott 2. Zsitvay Tibor képviselő urat tehát a nemzetgyűlés általános szótöbbséggel meg­választott alelnökének jelentem ki. (Élénk éljenzés jobb felől és a középen). Napirend szerint következik a korona érték­csökkenésének meggátlására irányuló egyes intéz­kedésekről szóló törvényjavaslat (írom. 381, 384) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Lendvai István ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! baljelöl.) Az után a két hatalmas beszéd után, amely a keresztény gazdasági párt két, valóban illusztris tagjának ajkáról elhangzott, abban a helyzetben vagyok, amit a francia embarras de riehessenek — a bőség zavarának nevez, A kor­mányt támogató mind a két felszólaló olyan ko­moly, verhetetlen érvekkel gyakorolt kritikát a jelenlegi rendszer pénzügyi politikája felett, hogy én az ő felszólalásuk után a magam részéről nem is látom már szükségét annak, hogy tartalmi szem­pontból hosszasabban foglalkozzam ezzel az elénk terjesztett javaslattal. (Helyeslés jobb jelöl). Nem kívánok kitérni arra sem, hogy az én politikai logikám szempontjából milyen meglepő az, mikor a kormány pénzügyi politikájának leg­gyilkosabb kritikája végül bizalmi szavazatban csendül ki. Én Ernszt Sándor igen t. képviselő­társam felszólalásából egy erkölcsi motívumot ragadok ki és ezt próbálom itt a nemzetgyűlés színe előtt kissé talán elmélyíteni. Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam március 11-én tartott, valóban nagyszabású beszédében szórói-szóra azt mondotta a mi pénzügyi politikánk felelős tényezőjére vonat­kozóan : akiknek látniok kellett volna, nem láttak. T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, hogy azoknak, akik egy nemzet sorsának vezetését vállalják, azoknak, akiknek a nemzet a hatalom eszközeit kezükbe adta, eminens képességük és kötelességük kellene hogy legyen a látás, sőt tovább megyek : az az előrelátás, amelyről nagyon helyesen mondja ismét csak a francia mondás, hogy az tulajdonképen a kormá^^zás lé­nyege. Kormányozni annjd, mint előrelátni. Épen kormányt támogató részről állapítta­tott meg tehát az, hogy akiknek látniok kellett volna, sőt tovább megyek : akiknek előrelátniuk kellett volna, azok nemcsak, hogy előre nem láttak, hanem még csak nem is láttak, a vakság politikáját követték s e vakság politikájának következményeit sinyli ma ez a szerencsétlen, 14 vármegyés Magyarország. Eszembe jut, hogy amikor Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam ezt a beszédét tartotta, innen liberális ellenzéki oldalról az a közbeszólás hangzott el, mintegy azt a kormányt támogató beszédet jellemezni akarván : »Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni«. Kétségtelen, hogy én sem dicsérni jöttem Kállay Tibor volt pénzügy­NAPLÓ XXI. m

Next

/
Thumbnails
Contents