Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

440 A nemzeigijiUés 258. ülése i92< és amit a nemzetgyűlés már határozottá emelt, azt most megváltoztatni igyekszik olyanmódon, hogy a beállítás szerint — csak azt mondhatom el erre vonatkozóan, ami hivatalos beállitásnak megfelel és nem akarok rátérni arra, amiről igaz, hogy ennek az egész ügynek mi az előzménye — maga a földmivelésügyi minister ur tette ezt az előterjesztést a javaslatra vonatkozóan a kor­mányzó urnák. (Platthy György: Itt jelentette be a Házban 0 Igen, azért mondom, hogy ez a hiva­talos beállítás. Már most tovább megyek és kérdezem a mi­nisterelnök úrtól a következőket (olvassa): »Te­kintettel arra, hogy a kormányzó urnák azon kéz­irata, amelynek kíséretében a novellát a nemzet­gyűléshez visszaküldte, indokolásában egyfelől a parlamentarizmus általános elveivel ellentétes, másfelől a magyar közjoggal össze nem egyeztet­hető felfogást tartalmaz, (Mozgás a baloldalon.) hajlandó-e a ministerelnök ur nyilatkozni, hogy a kormány kezdeményezte-e ezen kézirat kiadását? A kormányzó úrtól, vagy a kormánytól ered-e a kézirat indokolásában található közjogi felfogás?« Tisztában vagyok azzal, hogy ami a kézirat­ban foglaltatik, azért természetesen elsősorban a kormány felelős. Azért mondom, hogy elsősorban, — nem akarok közjogi vitákba bocsátkozni, s azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés többsége tudja, hogy kénytelenek vagyunk itt disztingválni — mert a kormányzó ur felelőssége nem azonos a királyi hatalom gyakorlására hivatott egyének felelőssé­gével, hiszen az 1920. évi I. te. megadja a módját annak, hogy még a kormányzó is felelősségre vonathassák a nemzetgyűlés által. Ezért voltam kénytelen itt precízen disztingválni. Röviden még csak annyit vagyok bátor meg­jegyezni, (Zaj a középen.) — tessék megengedni, hogy először befejezzem — hogy a parlamentariz­mus általános elveiből kiindulva, amely elvek kö­vettetnek a nyugati államokban, s amely elvekhez való ragaszkodást Magyarországon mindig hang­súlyozták, (Pataesi Dénes: A törvény betűje szent!) nem tartom megengedhetőnek azt, hogy az államfő hivatalos minőségében törvénymagyarázó jelleg­gel . . . (Pataesi Dénes : Az indokolás joga benne van a kormányzói jogkörről szóló törvényben !) Felolvastam : »az indokok közlése mellett«. De, hogy ezek az indokok olyanok legyenek, amelyek a közjog szempontjának teljesen megfelelnek, ennek biztosítására van hivatva elsősorban a kor­mány, továbbá a kabinetiroda, azok a szerkesztési technikában jártas egyének, akiknek kötelességük volna, hogy ezeket a kormányzói aktusokat olyan formába hozzák, hogy ezek ne sértsék a parlamenti formákat. Ez szükségesnek tartottam kijelenteni azért, mert a dolgot fontosnak tartottam, mert szüksé­gesnek tartottam, hogy mindjárt akkor tegyük szóvá, amikor ez megtörtént. Elég baja van az országnak, (Platthy György: Nincs egyéb baja az országnak?) de egyik legnagyobb baja az ország­nak az, hogy még mindig várhatunk arra, amit egyik felszólaló elmondott akkor, amikor az 1920. évi I. tc.-t tárgyalták. Ez a felszólaló — előre bocsátom — Prohászka Ottokár püspök volt, aki azt mondta (olvassa): »Mindazokkal az alkotá­sokkal, amelyek az alkotmányosság helyreállítá­sára az államhatalomnak meghatározására vonat­koznak, mi az alkotmányban és mindezekben az intézményekben nemcsak a formát, hanem a tar­talmat nézzük, nemcsak ezt a szervet, hanem a benne levő lelket is rögzítjük és azt mondjuk: adjatok nekünk minél előbb magyar alkotmányos­ságot, állítsátok azt helyre.« Igenis, én bajt látok abban, hogy a magyar alkotmányosság nincs helyreállítva, sőt még az az ideglenes alkotmányosság is. amelyre vonat­-. évi március hó 19-én, szerdán, kozólag nem akarom idézni az akkori minister* elnök ur nyilatkozatait, — ugy veszem észre — sok esetben veszélyben van. Elnök: A népjóléti minister ur kivan nyilat­kozni. Vass József munkaügyi és népjóléti mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! Két dologra szeretnék megjegyzést tenni és kérem a t. Nemzetgyűlés pár percnyi figyelmét. Az egyik az igen t. inter­pelláló képviselő urnák most, jobban mondva tegnap elmondott interpellációjának gondolataira vonatkozik. Ha jól értettem, a t. képviselő ur különösen két dologban lát nehézséget a kor­mányzó ur magas kéziratával kapcsolatban. Az egyik az, hogy valami ellentétet lát, illetőleg konstruál meg a kérdésnek azon a pontjára nézve, hogy a visszaküldés spontán elhatározásból tör­tént-e, vagy pedig a kormány előterjesztése alap­ján, jól lehet ő maga említi, hogy a kérdés hivatalos formája volt, s az ugy állíttatott be — ha jól emlékszem, ezt méltóztatott tegnap mondani, — hogy a földmivelésügyi minister ur előterjesztése alapján történt ez az intézkedés. Én ezt megerősitem és megnyugtatom az igen t. képviselő urat, hogy az alkotmányos formák szigorú megtartásával történt ennek a törvény­javaslatnak ujabb megfontolás céljából való visz­szaküldése. A másik nehézség a képviselő ur felfogása szerint az volt, hogy a kormányzói kézirat tör­vényt magyaráz. En azt gondolom t. Nemzet­gyűlés, — anélkül, hogy elébe vágni kivarrnék a ministerelnök ur illetékes válaszának — hogy tévedni méltóztatik a képviselő urnák ebben a pontban, mert hiszen ő maga idézte az 1920:1. te. vonatkozó szakaszát, mely egyenesen előírja, hogy indokolás mellett kell visszaküldeni az esetleg visszaküldött törvényjavaslatot. (Ugy van! a jobboldalon.) A kormányzói kéziratban tehát indo­kolás történt. Arról lehet vitatkozni v hogy mit értünk mi indokolás alatt. Természetes, hogy indokolás nél­kül, tehát annak megmagyarázása nélkül nem lehet megfontolásra visszaküldeni egy ilyen tör­vényjavaslatot, hogy mi az, amit a kormányzó ur a törvényjavaslaton változtatni, illetőleg ujabb megfontolás elé vonatni kivan. Hogy vájjon ezt az indokolást én magyará­zatnak mondom-e, pláne törvényre vonatkozólag, mert hiszen alaptörvényről van szó, vagy pedig indokolásnak mondom, arról lehet vitatkozni. De méltóztassék a t. képviselő urnák megnyu­godni abban, hogy az alkotmányon semmiféle sérelem nem történt; a magas kéziratban semmi más nincs, mint a legszükségesebb indokolás ahhoz, hogy a nemzetgyűlés megértse, hogy a kormányzó ur őfőméltósága a szakminister ur­nák és a kormánynak előterjesztésére mi célból és mi okból küldte vissza ujabb megfontolásra a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik pont, amelyre reflektálni kívánok, egy közbeszólás volt. Rengeteg sok közbeszólás volt, melyeket én meglehetős derűvel hallgattam végig. Valamikor talán reflektálok ezekre a közbe­szólásokra, mert itt egészen uj kép alakult ki bennem. A gyorsírói jegyzetek alapján ugyanis Gömbös Gyula képviselőtársam beszédének elején a szociáldemokrata padokról elhangzott közbe­szólásokból arra a szivvidámitó meggyőződésre jutottam, hogy a szociáldemokrata párt anti­szemitává vedlett át. (Élénk derültség a jobb­oldalon. - Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítani tudom. Én ezt természetesen nagy örömmel üd­vözlöm, de erre most nem akarok kitérnj, ellenben ki akarok térni Hegedűs t. képviselőtársam egy közbekiáltására. Amikor t. i. arról volt szó a Lendvai-féle interpelláció kapcsán, hogy a március

Next

/
Thumbnails
Contents