Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. üarami Ernővel egyetemben és ott próbáltak a keresztény nemzeti Magyarország ellen áskálódni? (Horváth Zoltán közbeszól. —• Patacsi Dénes : Félegyháza szégyene!) Azt kérdezem, nem azok az ázsán-provokatőrök, akik, mikor Peidl ur elutazott ki a külföldre és visszaérkezett, és itt van büntetlenül akkor, amikor Ulain Ferenc képviselőtársamnak börtönben kellett bűnhődnie csak azért, mert majdnem kiutazott Münchenbe és majdnem ott győződött meg Hittlertől arról, hogy az a Döhmel egy aljas csirkefogó, azt a hirt terjesztették, amiről a szegény elbolonditott munkások maguk között egészen nyíltan, sőt a villamoson is beszéltek, hogy most majd jön az angol munkáspárttal összeszövetkezett szociáldemokrata párt és elkövetkezik újra a régi október? (Hebelt Ede: El is fog következni ! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Barabás Samu: Hogy mer igy beszélni!! — Propper Sándor: Maguk csinálják! — Barabás Samu: Nem szegy enli magát!! Hogy beszélhet igy egy magyar képviselő! — Farkas István: Igazán nem! — Esztergályos János: Ez fogja megcsinálni! — Elnök csenget. — Zsilinszky Endre: Géppuskákkal megyünk oda! — Hegedűs György: Mondják nekik, hogy jöjjenek vissza, majd találkozunk! — Baticz Gyula: Beléptek a forradalmi pártba szőröstől-bőröstől! — Esztergályos János: A nép éhezik, rongyos és akkor ágyút ígérnek neki! Ezért még felelni fognak ! — Elnök csenget.) Azt kérdezem, nem azok az azsánprovokatőrök-e . . . (Szeder Ferenc: Nem olyan könnyen ágyúznak a munkásokra! — Folytonos zaj.) Elnök: Eeisinger képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani ! (Esztergályos János: Ezt megköszöni a magyar munkásosztály!) Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Patacsi Dénes: A viperának a fejét kell összetörni! — Barabás Samu: A becsapott munkásokkal nincs baj ! Önökben a veszedelem! — Farkas István: A magyar munkás magyarabb, mint ön! Vagyok olyan magyar, mint ön! — Hebelt Ede: Jobb keresztény, mint ön! — Horváth Zoltán: Farkas István nem volt az Unió szabadkőműves páholy tagja!) Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: Ha lett volna, nem tagadta volna le!) Esztergályos János képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani! (Propper Sándor: Érdekes, hogy mindig erre nyilvánul meg ez az erély! — Zaj.) Azt^ kérdezem — amennyiben a szociáldemokrácia által annyit hangoztatott szólásszabadság egyáltalában megengedi nekem a kérdés felvetését — nem azok-e az azsán provokátorok, akik — sajnálattal állapítom meg — ügyészi beavatkozás nélkül célozhatnak rá, írhatnak a Népszavában arról — azért beszélek igy, mert én már álltam párszor becsületes keresztény, nemzeti irányú újságcikkeim miatt a vádlottak padja előtt, — hogy hát ez a március megjött, de majd eljön az a gyümölcsös október is, s amikor egy Károlyi Mihály hazaárulását tárgyalja a biróság, akkor a Népszava hasábjain lehet nem is burkoltan, hanem egészen nyiltan izgatni a biróság ítélete, s ami még több: a nemzet itéléte ellen! Azt kérdezem: hát nem gondolja-e a t. Nemzetgyűlés . .. (Hebelt Ede: A nemzet mi vagyunk ! — Nagy zaj jobbfelöl. — Erdélyi Aladár: Az a kérdés, milyen nemzet? — Platthy György: A zsidó nemzet! — Barla-Szabó József: Világ proletárjai: ezt hirdetik! — Esztergályos János: Ha nem volnék már kétszer rendreutasítva, felelnék önnek valamit! — Zaj a jobboldalon.) Örömmel látom ilyenkor, hogy a szociáldemokrata párt is nemzeti alapra kivan helyezkedni és önmagát nevezi ki nemzetnek, de erről a nemzet már évi március hó 19-én, szerdán, 441 ítélt (Farkas István: És fog majd itélni!) és ítélni is fog. De tovább megyek. Csak nem vagyunk olyan naivak, amilyen naiv volt a polgári társadalom 1918-ban, hogy elhisszük ezeknek az uraknak, hogy ha valaki Károlyi Mihályt és a többi elvtársakat éljenzi, akkor szakadék választja el azoktól, akik Kun Bélát éltetik, aki logikus következménye volt Károlyi Mihályéknak ! Csak nem gondoljuk, hogy még egyszer beleeshetünk abba az 1818-as tévedésbe, (Patacsi Dénes: Mi nem gondoljuk, de ők gondolják!) a Szamuelliek rémuralma után, hogy különbséget akarunk tenni szociáldemokrácia és a kommunizmus között ! Csak nem annyira öngyilkos ma is ez a polgári társadalom, hogy azt hiszi, a kommunistákat üldözheti, azokkal nem áll szóba, de a szociáldemokráciát megkülönbözteti tőlük ? Tisztelettel kérdezem ennek a nemzetgyűlésnek minden értelmes tagját : ha nem lett volna régebben tisztában a marxizmus végső céljaival, 1919-nek tapasztalatai után ma még mindig olyan öngyilkos gondolkozású lenne-e, mint — mondjuk — az a fehér ember, aki az emberevők közé keveredvén és ott kalitkába záratván, boldog lenne, ha azt hallaná, hogy kint a kalitkán kivül két emberevő tanakodik : az egyik azt mondja, ne együk meg ma, majd csak holnap együk meg, addig még egy kicsit hizlaljuk is; a másik azonban azt mondja: együk meg mindjárt ma. 1918-ban az ő legilletékesebb orgánumuk irta meg, hogy a szociáldemokrácia és a bolsevizmus között csak a tempó kérdésében van különbség. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tiszteltetem én azt a polgári társadalmat, tiszteltetem én azt a nemzeti államot, mely a polgári jogok, a polgári előnyök megadásával maga segiti felhizlalni azt az emberevőjét, akinek ugyanúgy evangéliuma a polgári és nemzeti társadalom fel falasa, mint a másiknak, csak még hajlandó egy kis időt adni a társadalomnak. (Patacsi Dénes: De csak azért, mert ők nincsenek még készen! — Saly Endre: Maga már készen van ! — Farkas István: Szegény szerencsétlen ! — Patacsi Dénes: Meg fogja feküdni a gyomrukat biztosan! — Farkas István: A magáét már régen megfeküdte! — Propper Sándor: Gyerünk a Vigadóba !) Nem kívánok hosszasan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. A belügyminister ur azt mondta, — ugy vettem ki a szavaiból, azt hiszem, jól értettem — hogy ő maga sem egészen érti meg a rendőrség akkori viselkedését. Hát én idézem itt a tavalyi március 15-ike emlékezetét, idézem azt az egyetemi ifjúságot, amely akkor nem Kun Bélát, nem Károlyi Mihályt, nem a destrukciót éljenezve ment végig az utcákon a magyar szabadság emléknapján, csak felvonulás közben elmondott egyet-mást a destruktiv lapokról való véleményéből, abból a véleményéből, amelyet valamikor Budapest utcáin plakátokon láttam megörökítve, a jelenlegi ministerelnök, gróf Bethlen István aláírásával. Akkor azt az ifjúságot, amely nem volt turbulens, amely nem verekedett, amely tulaj donképen nem adott alkalmat rendőri beleavatkozásra, megkardlapozta ugyanaz a rendőrség, amely most feltűnő tapintattal bánt ezzel a destruktiv felvonulással. Idézem azt a március 15-ét, amikor vért kellett hullatnia a magyar ifjúságnak épen a magyar ifjúság nagy napjának emlékünnepén, amikor elvárhattuk volna a m. kir. rendőrségtől, azt a tapintatot, mely tapintatot el tudom képzelni Parisban, ahol, amikor július 14-én, a szabadság napján felvonul az a francia ifjúság és dalokban vagy felkiáltásokban ad kifejezést nemzeti érzéseinek, egyetlen egy francia rendőr be nem avat« 64*