Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

426 ^4 nemzetgyűlés 258. ülése 1924 a beköltözésre vonatkozó szabályokat, a menekültügyi hivatal engedélyével rendelkezik-e, igen vagy nem, mert én a magam részéről nem avatkoznatorn a menekültügyi hivatal hatáskörébe, nem kontrakarrirozhatom azokat a fontos érdekeket, amelyeknek őrzésére a menekültügyi hivatal felállíttatott és csak akkor adhatom meg valakinek a beköltözésre való jogot — mert hiszen a visszahonositásban az implicite meg van, — ha az arra illetékes hatóság, amely nem tartozik az én hatásköröm alá, az előfeltételek fenforgását konstatálja. A másik feltétel pedig, amelyet a törvény előirt, az, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények forogjanak fenn. Én ezeket a különös méltánylást érdemlő körülményeket két szempontból keresem. Olyan egyénekről van itt szó, akik az optálást az optálási határidőn belül elmulasztották. Az első kérdés tehát az, hogy az illető miért mulasztotta el a határidőt és tudja-e igazolni a mulasztást, (Peyer Károly: Mert nem csináltak propagandát!) Azt, amit a képviselő ur mond, hogy nem csináltunk propagandát, pedig ez a kormánynak kötelessége lett volna, egyáltalán nem tartom elfogadhatónak. (Peyer Károly: Mit csináltak Ausztriában?) Igenis esináltak propagandát a környező államokban és igyekeztek mindenféle eszközzel elérni azt, hogy mentől több magyar hagyja fel lakhelyét és jöjjön Magyarországba. Ezt igyekeztek elérni épen a legkiválóbb, a legderekabb magyarokkal szemben. A legnagyobb hiba lett volna,

< ha a magyar kormány a maga részéről támogatja ezt a törekvést; amikor amúgy is sok százezer menekültet kell ellátnunk és sok százezer derék tisztességes magyar ember életének exisztenciájának nehézsége súlyos teherképen nehezedik az államra, akkor mi még külön propagandával segitsük elő a bevándorlást. Ellenkezőleg. Az én felfogásom szerint naindenki tudhatta az optálási határidő lejártának idejét és tudta is. Ez minden lapban bent volt, hivatalos plakátok jelentek meg minden községben. Hogy azután a kormány ezentúl még propagandát csináljon az optálási kérelem előterjesztésére . . . (Peyer Károly: Sehol nem jelent meg plakát!) ezt joggal, okosan, és a közérdek figyelembevételével követelni nem lehet. A másik, ami a méltánylást érdemlő körülmények szempontjából figyelembe jön, az a kérdés, hogy vájjon, ha az illető igazolni nem tudja az optálás elmulasztásának okát, állottak-e elő életkörülményeiben olyan lényegbevágó változások, amelyek indokolttá teszik, hogy bár az optálási határidőt elmulasztotta... (Hebelt Ede: A törvényben nincs változás! Ne tessék csavarni! — Zaj.) ön nem ért a törvényhez! (Hebelt Ede: Nem értek? Természetesen ön jobban ért! A jogcsavaráshoz nem értek! Nincsen változásról szó! Méltányos körülményekről van szó!) Elnök : Hebelt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben! lenni. (Esztergályos János: De hová viszik azokat? — Egy hang a szélsőbaloldalon: A toloncházba! Ott ülnek hónapokig!) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj.) Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyininister: Mondom, a kérdés az, hogy forognak-e fenn az illető életkörülményeiben olyan lényegbe vágó változások, amelyek indokolják azt, hogy bár az optálási határidő alatt eszeágában sem volt magyar állampolgárrá lenni, egyszerre valami oknál fogva a magyar állampolgárságra aspiráljon. Ha az illető ezt igazolja, ez olyan méltánylást érdemlő körülmény, amelyről a törvény intézkedik. De végeredményben két kérdést, két szempontot vagyunk kötelesek a visszalionosjtásnál figyelembe venni. (Halljuk! half elől.) Az egyik az, . évi március hó 19-én, szerdán. hogy ez az egész kérdéskomplexum a békeszerződéssel szorosan f összefügg és végeredményben nemzetközi kérdés. Sem azt nem engedhetjük meg, hogy a visszahonositásnál a békeszerződésnek a visszahonositásra vonatkozó szabályait ki játsszuk idegen államokkal szemben, sem pedig azt nem tehetjük, hogy mi a magyar állampolgárságot szeszély kérdésévé tegyük, (ügy van! jobbfelől és a középen.) Azt sem tehetjük, hogy valaki a magyar állampolgársággal, illetőleg a közeli államok polgárságával játsszék a szerint, hogy konjunktura-e az egyik vagy a másik állampolgárság. Én senkinek a kívánságát vissza nem utasitom, aki beigazolja, hogy véletlenül mulasztotta el az optálási határidőt és vissza nem utasitom, ha beigazolja, hogy csakugyan fontos, életbevágó körülmények kényszeritettek arra, hogy annak az állampolgárságnak, amelyet rövid idő előtt visszautasított, most az elismerését kérje. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A kiutasítás vagy mint helyesebben mondani kellene: a bevándorlás kérdésében nem kívánok hosszasabban nyilatkozni, mert hiszen körülbelül hat héttel ezelőtt az indemnitási vita befejezése alkalmával mondott beszédemben kifejtettem erre vonatkozó álláspontomat. Az igen t. képviselő ur, ugy látszik, elolvasta vagy hallotta ezt a beszédet, tisztában van tehát azokkal az esetekkel, amelyekben külföldiek kiutasittathatnak. Én a magam részéről megígértem, hogy erre vonatkozólag egy részletes rendeletet dolgozok ki, amely az 1903 : V. te. végrehajtási utasítása lesz, mert, sajna, az 1903 : V. te-nek, a bevándorlási törvénynek még ma sincs végrehajtási utasítása. Ezen a rendeleten most az utolsó simítások folynak; téved azonban a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy ebben a rendeletben lényeges változások lesznek az eddigi rendelkezésekhez képest. (Györki Imre: Meg vagyok erről győződve, ahogy ismerem a belügyminister urat!) Igenis azt, aki a bevándorlásra vonatkozó szabályok megkerülésével jött az országba, a törvény fennállása óta, kiutasítják, mert nem tudjuk az idegenforgalmat ellenőrizni, ha minden további nélkül megbocsátjnk azt, ha valaki az állam területére való beköltözés szabályait semmibe vette. (Peyer Károly: Svájcba már vizűm nélkül lehet utazni!) Igaz az is, hogy mindazokat, akik ebben az országban valamely bűncselekményért, esetleg kihágásért is el voltak Ítélve, ki fogjuk utasítani, (Helyeslés a jobboldalon, a középen és a balközépen. Zaj a szélsőbaloldalon, — Hebelt Ede: A gyilkosokat utasitsák ki !) mert semmi szükség sincs arra, hogy az országba olyanok vándoroljanak be, akik magukat az ország törvényeinek és rendeleteinek alá nem vetik. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Igenis, kiutasítják azokat, akik az adózási kötelezettségek alól kivonták magukat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azokat is kiutasították, akik adót fizettek!) Kiutasítják azokat, akik semmi exisztenciát igazolni nem tudnak, kiutasítják azokat, akik a háború nehézségei alatt mint vendégek jöttek ebbe az országba, itt a mi jótékony vendégszeretetünket élvezték, (Györki Imre: ön is vendég, ön is jövevény!) és amikor a háború megszűnt, otthonukba visszatérhettek volna, de nem hajlandók nekünk azt a szívességet megtenni, hogy megkönnyítsék az országba ma már százezerszámra beözönlött és vérünkből való menekültek eltartását. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Ön is bevándorolt, belügy minister ur!) A második eset, hogy azokról a padokról cseh-szlovák állampolgárok kiutasítása miatt vonnak felelősségre. Én azt kérdeni az igen t. képviselő uraktól, hogy vájjon akkor, amikor a csehszlovák köztársaság sok tizezerszámra utasított