Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

424 A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. be. «őt a polgári gyűléseket már hónapokkal előbb beharangozzák, de nem is vagyunk kötelesek előbb bejelenteni, mint a megtartás előtt 48 órával. Nyilvánvaló az alattomos szándék, amely ebben a rendelkezésben és ebben a figyelmeztetésben van. A szándék az, hogy ne legyen idő és mód a tömegeket összehívni és ne legyen mód arra, hogy^ erre a gyűlésre az embereket összehívják, s hogy ezzel a kellő publikálás hiányában a gyűlés megtartását megakadályozzák. Hasonló eseteket csak a Ruhr-vidéken találunk. Ott a megszállott területen a francia csapatok teljesen azonos tartalmú végzést adtak ki a német állampolgárokkal szemben, ami azonban talán érthető is az ellenséggel szemben, de viszont akkor nem tudom megérteni, hogy itt nálunk kivel vív és kivel folytat állandó harcot a belügyinmister ur?! De, hogy ez nem egészen különálló jelenség, amely csak a budapesti főkapitány agyában fogamzott meg, ezt abból is megállapíthatjuk hogy kezeim között van a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányságnak végzése, amelyben egy munkásembert 15 napi elzárásra és 15.000 korona pénzbüntetésre ítélt, mert az ottani helyi lapban egy gyűlés megtartását közölte anélkül, hogy a gyűlést előzetesen engedélyezték volna. Tényleg megtörtént, hogy a gyűlés engedélyezése még nem következett be, azonban igazolni tudta ez a szerencsétlen elzárásra ítélt munkás azt, hogy kellő időben tudatta már a lapokban azt is, hogy a gyűlés megtartását nem engedélyezte a hatóság, holott azt nem is tartották meg. Ennek ellenére az ítélet továbbra is érvényben van, és továbbra is el kell szenvedni ennek a szerencsétlennek az öt napi elzárást és a 15 ezer korona pénzbüntetést. (Hegymegi-Kiss Pál: Ugy járt, mint a karcagi egységespárti titkár.) Ugyancsak a gyülekezési jognál kell szóvátennem azt is, ami a március 15-iki szabadságünneppel kapcsolatosan történt. A munkásság, mint minden évben, ugy ez év március 15-én is meg akarta ünnepelni a maga pártszervezeteiben a szabadság ünnepét. Természetes, hogy ezen ünnepség alkalmával a szabadság költőjének, Petőfi Sándornak költeményeit akarták elszavalni. Amikor az illetők bejelentették a budapesti rendőrkapitányságnál, hogy március 15-én ünnepélyt akarnak tartani, a. kapitányságnak természetesen az volt az első követelése, hogy mutassák be az ünnepély programmiát. Be kellett nutatni azokat a költeményeket, amelyeket a nrogramm keretében el akartak szavalni és amikor bemutatták a rendőrkapitányságon, Benárd rendőrtanácsos egyes költeményeket kifogásolt; így pl. nem adta meg az engedélyt ahhoz, hogy a »Kutyák dala és a farkasok dala« című Petőfiverseket elszavalják, holott e költeményekben semmiféle forradalmi szellem nincs. Ezt teszik a rendőrközegek akkor, amikor a nemzetgyűlésnek még egészen frisskeletü határozata van, mely egyenesen megtiltja a rendőrhatóságoknak, hogy Petőfi költeményeinek szavalásába beavatkozzanak és azok előadását korlátozzák. A nemzetgyűlés ez évi január 21 -éii

w tartott ülésében ugyanis Vanezák János képviselőtársunk a következő határozati javaslatot terjesztette elő (olvassa): »A nemzetgyűlés kimondja, hogy Petőfi Sándor örökbecsű műveinek szóban és írásban való szabad terjesztése el nem tiltható és azoknak bármilyen akadályozását a magyar nemzeti gondolat és az emberi szabadság elleni meg nem engedhető cselekménynek nyilvánítja.« Ezt a határozati javaslatot a nemzetgyűlés, január 29-én tartott ülésében, a belügyminister ur felszólalása alapján el is fogadta, határozattá is emelte, de ennek ellenére, mit méltóztatnak látni, a belügyminister alá rendelt közigazgatási és rendőrhatóságok fütyülnek a belügyminister álláspontjára^ fütyülnek a nemzetgyűlés határozatára, mennek a maguk utján, és teljesen törvénytelenül ugy cselekszenek, amint nekik jól esik. (Kabók Lajos: A belügyminister odaáll a legesunyább dolgok mellé! — Peyer Károly: Minden gazságot támogat és ment!) Nem csodálható ilyen körülmények között, hogy olyan országban, ahol a belügyminister ur egyéni akcióiról kell beszámolnunk, — mint ahogy beszámoltunk — bőven terem a főszolgabírói egyéni akció és kilengés. Ez az élet minden terén megnyilvánulhat, mert hiszen nincs a világon egy hatósági közegnek sem akkora hatásköre és hatalmi köre, mint a magyar főszolgabirónak. Beayatkozhatik az a világon mindenbe az ember életének első percétől kezelve egészen a haláláig, sőt a halálán túl is; tönkreteheti az illető hozzátartozóinak exisztenciáját, akik a környezetében élnek. r Néhány ilyen érdekes esetet kívánok előterjeszteni, Itt van elsősorban egy főszolgabírói díszpéldány, a tapolcai főszolgabíró, akivel minden bizonnyal találkozott már a belügyminister ur. A tapolcai főszolgabíró a kommün alatt beszolgáltatott vadászfegyverek elrekvirálása miatt büntető eljárás alatt áll és jólehet már az ügyészség megtette ellene indítványát is és mára vizsgálatot is lefolytatták ellene, nemcsak, hogy nem folytatták le ellene a folyamatban levő bűnvádi eljárást, — ami nem a belügyminister hatáskörébe tartozik, — hanem egy ilyen súlyos bűncselekménnyel vádolt ember még továbbra is ott ül a kerület nyakán ós vexálja azokat a polgárokat, akik közigazgatási hatásköre alá tartoznak. Ez a főszolgabíró Polgár Ferenc; méltóztassék minister ur, az ő viselt dolgai iránt érdeklődni. (Rakovszky Iván: Folyton követelem a vádirat benyújtását!) Hasonló főszolgabírói egyéni akcióval találkozunk Tolna vármegyében is. A Máza községben lakó egyik gazda azzal a kérelemmel fordult a völgységi járás főszolgabírójához, hogy engedje meg neki a fegyvertartást és fegyverviselést és vonja vissza korábbi rendelkezését, mely szerint fegyverét elvették. Erre a következő végzésben kaptam meg a választ az alispántól: »Az engedélyt nem adja meg, mert megállapítja, hogy, habár az illető politikai és erkölcsi tekintetben megbizhatatlannak nem minősíthető is, a törvények és hatósági rendeletek ellenére, úgyszintén a hatóságokkal szemben többször olyan magatartást tanúsított, mely

r a fegyverviselésre őt érdemessé nem teszi. legalább is addig, amig komoly, higgadt, a törvényekkel, valamint a hatósági intézkedésekkel szemben való engedelmes magaviseletével arra magát ismét érdemessé nem teszi.« (Varsányi Gábor: Hát hadd javuljon meg!) Ez az ember 35 holdas kisgazda, semmiféle bűne nincs, soha semmiféle hatósággal összeütközése nem volt, ellene még csak kihágási eljárás sincs és egyetlen bűne az, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem köszön a szolgabírónak!) hogy gerincesen viselkedik a főszolgabírói és a jegyzői akciókkal szemben. Ez az ember ugyanis szóvá merte tenni, a jegyzőnek s a főszolgabírónak azt az intézkedését, — amiről Perlaki t. képviselőtársunk is tud hogy a község polgárainak, a kisbirtokosoknak járó bányabérleti díjat, a főszolgabíró rendelkezése alapján háromnegyed évnél tovább visszatartották és csak hosszas utánjárásra sikerült a teljesen elértéktelenedett pénzt kiverekedni Máza község ezen szerencsétlen polgárai javára. Minthogy ebben az ügyben ez a kisgazda becsületesen fel mert lépni és nem engedte magát leterrorizálni a főszolgabírótól, íme, megkapta