Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyiilés 258. ülése 1924. és pénzügyi együttes bizottság előadója kíván jelentést tenni. Neubauer Ferenc előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém a földmivelési, igazságügyi, közigazgatási, pénzügyi és közgazdasági bizottságok együttes jelentését a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920: XXXVI. te. kiegészítéséről intézkedő és a nemzetgyűlés által már elfogadott törvényjavaslat 2. C-ának 6. pontjára vonatkozó 407. számú kormányzói kézirat tárgyában tisztelettel beterjeszteni. Bejelentem, hogy ezzel a jelentéssel szemben Farkas Tibor bizottsági tag ur különvéleményt adott be. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Helyesen!) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a jelentést és a különvéleményt kinyomatni, szétosztatni, (Farkas István: És napirendre nem tűzetni!) és a sürgősség kimondásával mielőbb napirendre tűzni. Elnök : A jelentés és a különvélemény ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Kérdem egyúttal a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a bizottság jelentése sürgősen, három nap közbevetése nélkül legyen napirendre tűzhető ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadó ur indítványához hozzájárulnak, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. Ekképen mondom ki a határozatot. Most pedig javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, f. é. március hó 20-án délelőtt 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki : 1. a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat vitájának megszakításával a lemondás folytán megüresedett egyik alelnöki tisztség választás utján való betöltése ; 2. a korona értékcsökkenésének meggátiására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációkra. Ki az első interpelláló képviselő ur ? Bartos János jegyző: Hebelt Ede! Hebelt Ede: Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztásának megengedését. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő ur interpellációja elhalasztásának megengedését kéri. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni! (Igen!) A nemzetgyűlés hozzájárul, hogy Hebelt Ede képviselő ur interpellációját a következő interpelláción napon mondhassa el. Ki a következő interpelláló? Bartos János jegyző: Knaller Győző! Elnök: A ^^épviselő ur nem lévén jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló! Bartos János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam. (Helyeslésj Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozatkép, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy Szeder Ferenc képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. (Helyeslés.) Ki a következő interpelláló! Bartos János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz felszólalt képviselőtársaim beszédeiből nyilvánvaló az a küzdelem, amelyet a magyar kormány megmentése érdekében véghez akar vinni, de nyilvánvaló az ő felszólalásaikból az a csőd is, amely a pénzügyi kérdésekben mutatkozik. De nemcsak pénzügyi, kérdésekben mutatkozik. Magyarországon évi március hó 19-én, szerdán. 419 csőd, hanem mutatkozik általában a közgazdasági élet terén és talán még inkább a belügyi közigazgatás terén. Olyan jelenségekkel találkozunk napról-napra a belügyi közigazgatás terén és elsősorban a belügy minister ur intézkedései folytán a belügyministeriumban, amelyek arculcsapását jelentik a jogrendnek, ha a jogrendet az európai népek értelmezésében vesszük. Amikor ott tartunk, bogy a pénzügyi helyzet rendezésével kapcsolatosan a kormány elveszi és kikapcsolja a nemzetgyűlés hatásköréből a legfontosabb alkotmányjogot, a költségvetési jogot, — mert hiszen teljesen egy idegen állam megbizottjának leszünk e tekintetben kiszolgáltatva — akkor a legelemibb feltétel az lenne, hogy ebben az országban belügyi téren olyan konszolidációt, olyan demokratikus berendezést találjunk, amely demokratikus berendezés mellett az állampolgárok nyugodt megélhetésüket itt megtalálhatják. Ehelyett azonban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy csupa apró tüszurásokkal bosszantják ennek az országnak lakosait, valamint bosszantják azokat, akik ebben az országban kénytelenek életüket lefolytatni. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem muszáj!) Néhány ilyen jelenségre kivánok interpellációmban rámutatni. Az első ilyen dolog a visszahonositás kérdése. Méltóztatnak emlékezni, hogy a trianoni békeszerződés rendelkezése értelmében a békeszerződés becikkelyezésétől számított egy éven belül mindenkinek meg volt adva a mód arra, hogy optáljon, vagyis nyilatkozzék a tekintetben, meg akarja-e tartani magyar állampolgárságát, vagy pedig az idegen állam kötelékébe akar-e tartozni. Súlyos mulasztást követett el a kormány már abban az időben, amikor ez az egy év eltelt. Súlyos mulasztást követett el azért, mert semmiféle propagandát, semmiféle akciót nem inditott arra, hogy felvilágosítsa a nép széles köreit, különösen a munkásrétegeket a tekintetben, hogy ezzel a joggal éljenek, hogy az optálási kötelezettségnek eleget tegyenek, és így magyar állampolgárságukat biztositsák. Ugy látszik, érezte ezt maga a kormányzat is, és ennek tudom be, hogy amikor az 1922/23. évi felhatalmazási javaslatot tárgyalta a nemzetgyűlés, akkor az előadó javaslatára a nemzetgyiilés egy külön paragrafust vett fel a törvényjavaslatba, amely paragrafus mint az 1922. évi XVII. te. 24. §-a törvénybe is van iktatva. Ez a rendelkezés a következőképen szól (olvassa): „Aki magyar állampolgárságát a háború kitörése óta elbocsátás vagy hatósági határozat nélkül vesztette el és Magyarország^ területén lakik, vagy kivan letelepedni, azt kérelemre a belügyininister kivételesen az 1879. évi L. te. 38. §-a értelmében megkivánt kellékek hiányában is visszahonosithatja, ha a visszahonositást kérő 18- ik életévét betöltötte, nem cselekvésképtelen és visszahonositását külön méltánylást érdemlő körülmények indokolják." Nyilvánvaló, hogy a törvénynek ez a rendelkezése egy méltányosabb, sokkal könnyebben megszerezhető visszahonositást kivan statuálni azok részére, akik optálási kötelezettségüknek elmulasztottak eleget tenni, már pedig ilyenek nagyon sokan vannak ebben az országban. A gyakorlat azonban e tekintetben az, hogy a belügyministeriuin a legritkább esetben engedélyezi a visszahonositást, valósággal elzárja az embereket — még azokat is, akik ebben az országban tartózkodtak a trianoni békeszerződés törvénybe iktatása után is — a visszahonositás lehetőségétől; de még inkább megakadályozza a belügyminister ur azoknak a visszahonositását, akik elszakított területről óhajtanak a mostani csonka Magyarország területére átköltözni, hogy