Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. 40D jobboldalon.) Stabil gazdasági élet nélkül stabil társadalmi, politikai és erkölcsi életet sem lehet elképzelni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A legelső kérdés tehát a korona stabilizációja, állandó pénz megteremtése, amely azután első lépés volna a tökéletes konszolidáció felé. Ha a valorizáció, a kényszerkölcsön és a takarékkorona idézi ezt elő, akkor az előbbi gondolatmenetből folyólag ezt sem lehet ellenezni. Mégis, minthogy a javaslat ellen szólunk, minthogy a javaslat ellen az egész ellenzék felvonul, keresnünk kell azokat az okokat, amelyek a szükségszerűség fenforgása mellett mégis arra késztetik az ellenzéket, hogy a javaslatok ellen foglaljon állást. Ez az, amit én ma itt megokolni akarok. (Perlaki György: Ez az, amit elhallgatnak ! — Zaj.) Azt hiszem, már ismerhetnek bennünket arról az oldalunkról, hogy mi semmit sem hallgatunk el. Máskor azt a vádat tetszett idecsapkodni, hogy nagyon sokat mondunk el, kár igy mindent elmondani, mert nem való a nyilvánosság elé. Most megkapjuk az ellenkező vádat. Majd mellé tesszük s a következetesség szimbóluma gyanánt el fogjuk könyvelni. T. Nemzetgyűlés ! A kormány iránti bizalmatlanság az, amely bennünket visszatart attól, hogy ezeket a javaslatokat elfogadjuk és pedig nemcsak politikai szempontból, mert ezen esetleg még túl lehetne mennünk. Ha mi a kormány politikáját általában nem helyeseljük is, de ha azt látnók, hogy az ország gazdasági helyzetét komolyan szanálni akarja, akkor átmenetileg túltennők magunkat a politikai bizalmatlanságon és a szanálási javaslatokat megszavaznék, mert hiszen a szanálás után is adódnék még* idő arra, hogy a politikai bizalmatlanságot likvidáljuk. De a bizalmatlanság nemcsak politikai ; a bizalmatlanság elsősorban a kormány gazdasági és pénzügyi politikája ellen irányul és pedig joggal. A kormány eddig olyan pénzűéi politikát folytatott, amely csak a pártfegyelem hatása alatt tudja a maga részére a bizalmat a kormánypárt részéről is biztositani. Miután pedig az ellenzéket ilyen irányban semmi sem köti, egészen természetes, hogy az ellenzék szabadon nyilváníthatja azt a bizalmatlanságot, amely a túloldali képviselő urak részéről is megnyilvánul, csak persze a pártfegyelem hatása alatt ennek konzekvenciáit nem vonhatják le. (Zaj.) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, — ami nem novum, amiről már sokszor beszéltünk, amiről azonban a kormány nem vesz tudomást, mintha el sem hangzott volna — hogy az elmúlt, esztendők pénzügyi gazdálkodása elszámolatlan. Ha egy bejegyzett cég, egy kis- vagy középkereskedő nem csinálja meg a maga zárószámadását, akkor azt a kereskedelmi törvény értelmében megbüntetik és lecsukják. A kormány ezen egyszerűen túlteszi magát. (Hedry Lőrinc : Be kell csukni Î — Esztergályos János : Valóságos forgalmiadócsalást csinál!) Alkotmányos államban, ahol a kormány felelősségét és a miniszteri felelősséget komolyan veszik, ahol ezt alkotmányos tényező gyanánt fogják fel és gyakorolják, valóban lehetne szó arról, hogy a kormányt az elszámolatlan pénzügyi gazdálkodásért vád alá helyezzék. Nem láttunk, költségvetést. A nemzetgyűlés tagjainak fogalmuk sincs arról, hogy ma mennyi a költségvetés, mennyi az állam szükséglete és fedezete, mennyi a kettő között a differencia. Egészen furcsa helyzetben vagyunk. (Hedry Lőrinc: Hetenként változó korona mellett költségvetés ? — Farkas István : Ausztriában és Németországban van költségvetés. — Halász Móric : Az előirányzatot megkapta mindenki! Hetenként változó korona mellett lehet-e költségvetés '!) Nem méltóztatik arra gondolni, hogy a viszony fordított is lehet, hogy azért van hetenként változó korona, mert nincs stabil állami gazdálkodás, mert nincs elszámolás, mert nincs zárszámadás? (Perlaki Györsry : Ezt maga sem hiszi el !) Ha ez nem is főok, de mindenesetre hozzájárul ahhoz a bizalmatlansághoz, amely a külföld és belföld pénzpiacait és pénzembereit a kormánnyal szemben eltölti. Azt mondja ú képviselőtársam, hogy nem lehet költségvetést csinálni, mert változik a korona. Ha nem lehet költségvetést csinálni, akkor takarékkoronát sem lehet csinálni, akkor értékálló pénzt sem lehet csinálni. Ha viszont értékálló pénzt lehet bevezetni, akkor ezen az alapon költségvetést is lehet csinálni. (Hedry Lőrinc: Csakis ezen az alapon! Akkor lesz is költségvetés! — Zaj.) A menete ugyan fordított a dolognak, de tegyük fel, hogy ha lesz értékálló koronánk — én ugyan nem tartok tőle, sajnos, és igazolni és bizonyítani fogom, hogy ebben a kérdésben nekem van igazam — akkor lesz majd költségvetésünk is: zárószámadást azonban csak be lehetett volna mutatni, az elmúlt esztendők gazdálkodásáról csak be lehetett volna számolni, a nemzetgyűlés tagjainak csak tudomására lehetett volna adni, hogy miként alakulnak az állam pénzügyei! Az csak a legkevesebb, amit egy- nemzetgyűlési képviselő, amit maga a nemzetgyűlés, mint szuverén testület elvárhat a kormánytól, hogy T akkor, amidőn messzemenő, évekre vagy évtizedekre kiható pénzügy 7 ! javaslatokkal jön, legalább számokkal informálja. Siralmas dolog az, hogy egy pénzügyi reform amely a közgazdálkodást alapvetően akarja megváltoztatni, igy jön a nemzetgyűlés elé. Mi van ebben azon a néhány vérszegény szakaszon és néhány szavas indokoláson kívül! Aki lelkiismeretes politikus, aki mondjuk, közgazdasági szakértő, aki foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, foglalkozott azzal, hogy milyen eszközökkel, milyen módszerrel, milyen segitőeszközökkel nyúljon hozzá a kérdéshez, hogy az tudjon lelkiismeretének megfelelően ugy hozzászólni, hogy a közérdeket szolgálja, mikor egyetlenegy szám nem áll rendelkezésére, mikor odadobnak valamit, aminek sem eleje, sem hátulja és semmi alapja nincs. (Reisinger Ferenc : Erre mit szólnak ?) — Maday Gyula : Az operáció mindig az orvos iránti bizalom kérdése — Farkas István : Azt mondták négy évvel ezelőtt is ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : Beszélek én majd erről a kérdésről is. Fentartás nélkül elfogadom azt a tézist, hogy az operáló orvos munkáját bizalom kell. hogy kisérje ; de ha az az operáló orvos már el pancsolt egy csomó beteget, akkor én azt elhajtom a műtőasztaltól, abban többé nem bízom. Én csak olyan orvos munkájában bizhatom, aki már tanúságot tett arról, hogy az operációs kést megfelelő módon, a beteg javára és érdekében tudja forgatni. (Csontos Imre: Mint maguk 1919-ben! — Peidl Gyu'a: Ezt már régen hallottuk ! — Csontos Imre : Ez az oka minden bajnak ! — Esztergályos János: Még mindig van abból a csontból ? Meddig rágódunk rajta ?) Elnök : Csendet kérek, kénviselő urak ! (Csontos Imre : Innia kell a levét egy országnak !) Csendet kérek.
