Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. 403 enni és nem lehet a tőke egyrészét ostorozni, másik részének bűneit pedig elhallgatni. A tőkének, a vagyonnak, ugy mint mindenhol, Magyarországon is egyforma a természetrajza; egyforma módszerekkel igyekszik a maga érdekeit — amint előbb mondottam — mindenen és mindenkin keresztül érvényesíteni. Ez olyan axióma, amellyel vitába szállni felekezeti alapon nem lehet. Ne jelentse ez azt, hogy én az u. n. merkantiltőkét védelmezni akarom. Sőt ellenkezőleg. És amidőn megállapítom azt, hogy a tőke túltengése az ország romlásával egyenlő, akkor nem lehet kivételezni, akkor vegyük elő az egész komplexumot, a tőkének minden fajtáját, a merkantiltőkét, a banktőkét és az agrártőkét. Ez a három egyforma módszerekkel, egymás kezére dolgozva, hozta létre a mai helyzetet és én nem tudom, hogy Hegedűs t. képviselőtársam látja-e azt a testvéri, baráti ölelkezést, amely a tőkék különböző vállfajai között felléphetett, egyrészről és másrészről azt a szives viszonyt, amely mindenfajta tőke és a kormány, tehát a hivatalos állam között is fennáll. A spártai kérlelhetetlenség és a római szigor másképen hangzik. De azt hiszem Spárta is, Róma is azért bukott el, mert csak szavakban és formákban volt meg a kérlelhetetlenség Spártában, Rómában pedig a szigorúság, ellenben tettekben nem volt meg. Én ennél sokkal messzebb mennék és nem elégednék meg a spártai méretben a kezelhetetlenséggel és a jellemmel, nem elégednék meg a római szigorral, amely csak forma volt, hanem egy, a mai viszonyoknak megfelelő, a mai helyzethez igazodó szigorúságot, kérlelhetetlenségét, jellemességet és áldozatkészséget követelnék meg a tőke minden fajtájától és ilyen vonatkozásban azután alá tudom irni, hogy a létminimumon, az életlehetőségek biztosításán felül azután a legteljesebb áldozatkészség nyilatkozzék meg és ahol ez nem nyilatkozik meg, ott a legteljesebb szigorúsággal lépjen fel a kormány és a közhatalom s szorítson erre az áldozatkészségre. (Erdélyi Aladár: Ön tehát elismeri, hogy lehet a töke áldozatkész! — Farkas István: Dehogy ismeri el! —• Erdélyi Aladár : Akkor nem követelhetné!) Mi azt valljuk, hogy kellene. Majd később beszélni fogok arról és igazolni fogom, hogy a tőke eddig milyen áldozatkészséget tanúsított. Kivétel nélkül elitélem — igy méltóztassanak elitélni — a tőke minden fajtáját és formáját. De keresem a logikát Hegedűs t. képviselőtársam beszédében és nem találom meg. És igy nem tudom komolynak venni azt, amit erre vonatkozóan mondott. Hegedűs képviselő ur Trianon ellen szól és támogatja azt a kormányt, amely most nem tudom hányadszor expressis verbis lekötötte magát Trianon mellé, sőt tovább megy, most már nem csak külsőleg használja, hanem belsőleg is alkalmazza a trianoni cseppeket. Hegedűs képviselő ur gazdasági kérdésekben is megállapítja a bajokat, más gazdasági politikát hirdet, a kormány gazdasági politikája viszont létrehozta azt, hogy a mai viszonyok között Magyarországon minden munkából meg lehet élni, csak becsületes munkából nem, legyen az fizikai, akár szellemi, akár összetett munka. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) —• Barabás Samu: A muukások miből élnek? — Kéthly Anna: Az nem élet! — Erdélyi Aladár: Hát kérem, igen t. kartárs, miből él? Mi feltételezzük, hogy munkából! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: A kutya is megél a szemétdombon! Csontokból!) Propper Sándor : Megfelelek én szívesen, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert az életet ne méltóztassék esak fizikai vagy fiziológiai szempontból érteni. Az az élet, amelyet ma Magyarországon a dolgozó tömegek élnek, nem élet, az csak vegetálás, csak meghosszabbítása az életnek egy jobb jövő reményében (Mozgás a jobboldalon.), az csak — nem is találok hamar megfelelő kifejezést — bizonyos prolongáeiója az éhenhalásnak, semmi egyéb. Méltóztassanak meghallgatni egy példát. Vannak családok és pedig nem szórványosan, de igen nagy számmal, amelyekben az apa, az anya, a felserdültek, gyermekek, mind kora reggeltől késő estig robotolnak különböző helyeken és nem tudják megszerezni a mindennapi megélhetéshez szükséges eszközöket. Ellenben jöhet egy idegen ur, lehet az bárki, akárhonnan, csak ezer svájci frankja, vagy 200 dollárja legyen — mind a kettő egyenlő 20 millió koronával, ami nemzetközi viszonylatban nem nagy összeg, hiszen pl.lOOü svájci frank Svájcban átlagosan kéthőnapi jövedelem — ezzel az 1000 frankkal vagy 200 dollárral itt Budapesten manipulálva, azt kosztba adva, vagy máskép gyümölcsöztetve fényesen megélhet anélkül, hogy egy szalmaszálat tenne keresztbe, vagy a kezét hideg vizbe mártaná. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem a kormány csinálja! ~ Herczegh Béla: Ennek már csak nem a kormány az oka? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát ki az okaf — Erdélyi Aladár: A tőkehiány! — Nagy János (egri): A béke által felfordított pénzügyi helyzet! — Szabó Sándor: Az egész világon igy van! Németországban is a kormány az oka? — Zaj.) Ilyen viszonyok között azután épen kormánypárti részről felállani és azt mondani, hogy a kormány megtette a maga kötelességét és támogatni kell, továbbá, hogy politikája ugyan rossz, de én támogatom, hogy én más gazdasági politikát szeretnék itt látni, de azért ezt a rosszat is elfogadom, ez csak nem logikus? (Horváth Zoltán: Nem, nem!) Mert én nem tartom fontosnak azt, hogy ki ül a bársonyszékben, hogy, hogy hívják a kormányelnököt és az ő szakministereit. Ez hetvenheted rangú kérdés. Teljesen mindegy, hogy, hogy hivják a ministereket, a fő az, hogy a mai tör ténelmi időkhöz méltók legyenek, és alkalmasok legyenek arra, hogy a mai viszonyokat valahogy átússzak és átúsztassák a nemzettel. Én ezért Hegedűs képviselő ur beszédét csak ezen az illógikán keresztül tudom nézni, csak ennek alapján tudom értékelni véleményét, és ha ezen keresztül nézem, minthogy nem tudom benne felfedezni a logikát, minthogy nem látom azokat a nagy akarásokat és tetteket, amelyeknek a szép szavak mögött kellene sorakozniuk, amelyek segítenének az országon, azt nem tudom másnak minősíteni, — ne haragudjon érte —- Hegedűs nemzetgyűlési képviselő ur, hogy ezt kijelentem — csak szóvirágnak. (Hegedűs György: Engedje meg, hogy a saját fejemmel gondolkozzam! — Mozgás.) Ehhez mindenesetre hozzájárulok. Mindenkinek legegyénibb, legszentebb joga, hogy saját fejével gondolkozzék (Zaj.) és saját akarata szerint cselekedjék. Nem is ártottam volna bele magamat, ha ez nem itt a fórumon játszódik le. Mindenesetre kettőjük dolga a képviselő ur és a kormány dolga — hogy miért és hogyan támogatja a kormányt és mennyiben tartja összeegyeztethetőnek az ő másfajta elméletét a kormánynak másfajta cselekedeteivel. Ismétlem, ehhez nekem semmi közöm sincs. De ha ez a fórumon hangzik el, akkor nekem, mint másik törvényhozónak, kötelességem erre a félszegségre rámutatni, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és megmondani, hogy ilyen módszerrel az országot ezekből a bajokból kivezetni nem lehet. (Graefl Jenő: Hát, hogy lehet ? — Halljuk! Halljuk!) Egyelőre