Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 239. ülése 192à. zet koldus, a nemzet nem ajándékozhat oda 4—500 milliárdot egyes spekulációs érdekeltségeknek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezek után a valorizáció kérdésével kapcsolatosan még csak a szociáldemokrata párt indítványával leszek bátor foglalkozni. Farkas István t. képviselőtársam azt mondotta, hogy most már, miután a kormány valorizál, valorizálni kell a közgazdasági élet minden vonatkozásában, valorizálni kell a munkabéreket, a fizetéseket, a járadékokat stb. Tegnap Kiss Menyhért t. képviselőtársam is ezt mondotta benyújtott határozati javaslatában. Feiszinesen nézve ezt a kérdést, valóban tetszetősnek és igazságosnak látszik az, hogy ha a kormány valorizálja követeléseit, akkor valorizálja a munkabéreket, a fizetéseket és minden egyebet is. Ez azonban nagyon veszedelmes. Őszintén megvallva, nagy veszélyt látok ebben. Mert mi fog történni ? A valorizáció kétségtelenül az indexrendszert vezeti be, ez pedig állandó drágulást, állandó, fokozatos áremelkedést jelent az egész vonalon. Ki fogják kerülni a bajt azok a tisztviselők és azok az ipari munkások, akik állandóan munkában vannak, mert ha valorizáció által emelkednek az árak, utánuk emelkednek a fizetések is. De mi fog történni a munkanélküliek óriási tömegével, és mi fog történni a földmunkásmilliókkal ? Ezeknél nem lehet valorizálni. Itt nincs állandó munka, és a földbirtokosságot nem lehet kényszeriteni arra, hogy a békebeli árakat fizesse. Méltóztatnak tudni, - épen Farkas t. képviselőtársam mondta — hogy a mezőgazdasági munkabérek ma is 6—12—14 békebeli fillér között váltakoznak. (Kiss Kenyhért : Sőt kevesebb ! — Rupert Rezső : Nemcsak az emberség, hanem az okosság is azt követelné, hogy rendezzék ezt !) A földbirtokosokat ebben az országban és ebben a földbirtokos parlamentben sohasem fogjuk tudni arra kényszeriteni, hogy a békebeli Gzetést adják meg munkásaiknak. Ez teljesen ki van zárva, ha nincs szivük és lelkük ahhoz, hogy legalább 35—40%-át adják meg a békebeli paritásnak. Ki van zárva, hogy mi bármi erővel, erőszakkal is kényszeriteni tudjuk erre őket. (Egy hang a jobbközépen: Egész békebeli paritást adnak!) Nem tudom, hogy mondhat ilyet a képviselő ur. Méltóztassék elmenni az Alföldre és ott meg méltóztatik győződni arról, hogy ma, amikor 4500 korona egy kiló kenyér, a napszám is csak ugyanannyi. Hivatkozhatnék a nagy uradalmakra is. (Varsányi Gábor: 15.000 koronát fizetek! — Egy hang jobbfelől: Én 20.000 koronát és kosztot adok!) Hol és melyik munkásnak fizeti ezt! (Varsányi Gábor: Boka Nagy Sándornak, ha nevet kivan hallani.) Nem önről beszélek, hanem azokról az óriási uradalmakról Csongrádban, Békésben, Biharban, Torontálban, ahol óriási földmunkástömegek vannak. És mi az a 15.000 korona? (Varsányi Gábor: Nem az égből potyog ám! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dénes István: Sajnálattal állapítom meg azt, hogy amikor 80 és 100.000 koronás napszámbéreket kellene kapni egy nagy családnak, akkor önök a 15.000 koronát is nagy eredménynek tartják. (Szijj Bálint: De ön 5.000-et mondott! Hát ennek a háromszorosát fizetik !) Majd a legközelebbi ülésre idehozom az ön kerületében lévő földmunkások bérlistáját és be fogom bizonyitani, hogy nincs kellőleg tájékozva a földmunkások bérei felől. (Könyves Lajos: Nem veszed észre te, mint magyar ember, hogy az ilyen beszédek hatása alatt hangzik el március 15-én Kun Béla éltetése!? — Mozgás. — Elnök csenget.) Megfelelek önnek. Március 15-én azért éltették a proletárdiktatúrát és azért csináltak ott disznóságot, mert a munkásXAPLÖ XXI. évi február hó 13-án, szerdán. 391 ság nem tud megélni. 4.000 korona egy liter tej. A munkásságnak nincs jövedelme, nincs ruhája, nyomorog az ország dolgozó társadalma. (Szijj Bálint: Es akkor több ruhája volt, 1919-ben ! — Nagy zaj és közbekiáltások a Ház minden oldalán. — Elnök csönget.) T. képviselőtársaim és t. Nemzetgyűlés, én a magam részéről elitélek minden izgatást, elitélein azt, hogy odakinn az utcán ilyen hangok elhangzottak. (Propper Sándor közbeszól. — Petrovácz Gyula: Ön izgatta fel őket!) Fájdalom, de el kell ezeket mondanom a nemzetgyűlésen, mert ha itt nem tárom fel egyenesen és őszintén a munkásság helyzetét, akkor hol tárjam fel? Az utcára menjek, hogy ott tárjam fel? Én nem megyek már hónapok óta a kerületembe és az országba, hogy ne kelljen ecsetelnem ezeket az állapotokat. Engedelmet kérek, elvégre egyszer őszintén és becsületesen szemébe kell néznünk ezeknek a kérdéseknek. Nem tagadhatják le önök, hogy 6000 korona a napszám bér a mezőgazdaságban. (Élénk ellenmondások jobbfelöl. — Patacsi Dénes: Nem igaz ! Én mondom, hogy nem igaz ! Bebizonyitom !) Azután ne csodálkozzanak önök azon, ha az ipari munkásság kétségbe van esve. mert nagyrésze munkanélküli, másik része pedig nem képzett szakmunkás. Ellenben egy liter tej ára 5000 korona. (Felkiáltások jobbfelől: Falun 2000 korona!) Egy kiló'kenyér ára 5000 korona! (Szijj Bálint: Kenyeret, élelmezést is adunk!) Én 4—5000 koronáért veszem a tej literjét. (Simon János: De nem a falun! — Propper Sándor: Tönkreteszik az országot! — Szijj Bálint: Kik ? — Propper Sándor : A kormány és a kormánypárt! — Varsányi Gábor: A cucilisták! — Zaj. Elnök csenget.) Visszatérve a tárgyra, én a valorizációt mindenütt szerencsétlennek tartom. Helyesnek tartom, ha a magyar kormány ad aranyalapon valorizációs kölcsönöket, de továbbvinni a valorizációt veszedelmesnek tartom. (Kiss Menyhért közbeszól.) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Dénes István : Megkapják a valorizáció révén a többletet az ipari állandó munkások, a tisztviselők és a járadékosok, de a földmunkások és munkanélküliek óriási tömegei ebbe belepusztulnak, mert részükre nincs index és valorizáció. Tisztelettel kérek öt perc szünetet. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Dénes István képviselő urat kérem, sziveskedjék beszédét folytatni, Dénes Isván : T. Nemzetgyűlés ! Miután a valorizációra vonatkozó véleményemet elmondottam, rátérek a törvényjavaslat második és súlyosabb rendelkezésére, a belső kényszerkölcsön kérdésére. A 32.000. számú pénzügyministeri rendelet, amelynek az előttünk fekvő törvényjavaslat a törvényesitését kéri, mindenekelőtt - mint már beszédem elején kifejtettem — alkotmányellenes. De amellett, hogy alkotmányellenes, mondhatnám, hogy 80%-os igazságtalanságban is szenved, sőt továbbmegyek, ezt a rendeletet és a törvényjavaslat eme rendelkező részét egyenesen középkori intézkedésnek, sötét feudális nemzetellenes intézkedésnek tartom. (Nánássy Andor : Hála Istennek ! — B. Podmaniczky Endre : Megérkeztünk!) Bátor leszek mindjárt rámutatni arra, hogy miért tartom annak. Itt a nemzetgyűlésen volt szerencsénk egyfelől Erdélyi t. képviselőtársam részéről, másfelől pedig Beck Lajos t. képviselőtársam részéről hallani, hogy a földbirtok és a nagytőke 58