Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

 nemzetgyűlés 257. ülése W24. be kellett volna következnie. Ha azonban végignézzük a nemzetgyűlés múlt évi munkarendjét, ^magyarázatot fogunk találni arra, hogy miért nem tudott a nemzetgyűlés ebben a mindenesetre határidőre elintézendő, égető és fontos kérdésben megfelelő időpontban határozatot hozni. A múlt év elején a nemzetgyűlés az indemnités! javaslat tárgyalásával volt elfoglalva. Ez az indemnitási vita igénybevett két egész hónapot, negyven napig- tartott és a negyven napból körülbelül 10 nap nyolcórás ülésben telt el. Az indemnitási javaslat letárgyalása után néhány igen fontos szociális javaslat következett, amelyek a nemzetgyűlésnek február, március és részben április havi munkaidejét vették igénybe. Ezek a javaslatok olyanok volttak, hogy valóban szociális követelményeket, az ország dolgozó lakosságának bizonyos halaszthatatlanul teljesítendő szociális igényeit voltak hivatva szolgálni, ezeknek a javaslatoknak sürgőssége tehát nem tehető kérdés tárgyává. Ugyanebben a két hónapban foglalkozott még a nemzetgyűlés azokkal az erdészeti javaslatokkal, amelyeknek célja az volt, hogy az országnak a trianoni békeszerződés következtében majdnem teljesen megsemmisült erdőállományát, ha nem is a jelenre, de a messze jövőre vonatkozólag bizonyos mértékig megjavítsa, majdnem, hogy ugy fejezzem ki magamat, hivatva voltak arra, hogy az országban lerakják az alapjait annak a jövendőnek, amikor az ország saját magát legalább részben fával ellátni fogja. De ebben az időben talán még nem is lehet szemrehányást tenni a kormánynak abból a szempontból, hogy nem volt benne elég előrelátás arra, hogy a törvényhatósági bizottságok megválasztására vonatkozó javaslatokat be nem nyújtotta, mert hiszen ebben a három tavaszi hónapban még emberi számítás és a józan logika szerint mindig- lehetett számítani arra, aminthogy számított a kormány és számítottam én a magam személyében is arra, hogy a nemzetgyűlés _ nyári szünete előtti időben nincs szükség e javaslatok letárgyalására, mert hiszen a nyári szünet után még hosszú hónapok fognak rendelkezésére állani, amely idő alatt ezek a javaslatok letárgyalhatok lesznek. A májusban elkezdődött indemnitási vita azonban augusztus 8-áig tartott, tehát mélyen belehuzódott a nyárba és a naptári év második felébe. Ha azonban ekkor a nemzetgyűlés megkezdi nyári szünetét, még mindig joggal lehetett volna remélni, hogy szeptember közepén vagy végén összeül a nemzetgyűlés és az indemnitásra és a törvényhatósági bizottságok megválasztására vonatkozó javaslatokat még az év folyamán befejezi. Ekkor azonban, mint méltóztatnak emlékezni, egy bizonyos izzó politikai hangulatban, egyéb körülmények között különben hosszabb vitára valószínűleg okot nem szolgáltató javaslatok foglalták le egy teljes hónapra a nemzetgyűlés idejét. Ezek voltak az építkezések elősegítéséről, a közalkalmazottak létszámcsökkentéséről és a személyszállító automobilok megadóztatásáról szóló törvényjavaslatok. Ekkor ment a Ház nvári szünetre, szeptember második felében. (Egy hana bal felől : Hirtelen!) A nemzetgyűlést november hó végére hívták össze ismét és az én igénytelen nézetem szerint még mindig jogunk volt feltételezni, hogy az a három sürgős törvényjavaslat, amelynek december 31-éig tető alá kellelt volna jutnia, nevezeteNAPLÓ XXT. évi március hó 18-án, kedden. 379 sen a földbirtokreformnovella, az indemnitási javaslat és a közigazgatási javaslatok közül legalább ez a két szakaszból álló u. n. egyszakaszos törvényjavaslat elintézhető lesz. A^kormány hatalmán kívül állott, hogy ez a három vita nemcsak hogy december 31-éig be nem fejeződött, hanem decennber 31-én még a két megelőző javaslat, a földbirtokreformnovella és az indemnitási javaslat sem volt elintézve, úgyhogy amikor végeredményben az indemnit'ás elintézése után a földbirtokreformnovella részletes tárgyalása bekövetkezett, már benne voltunk a februárban. Az indemnités és a földbiirtokreformnovella tárgyalásának befejezése után kellett volna következniük a közigazgatási javaslatoknak. Akkor a nemzetgyűlés egynéhány mentelmi ügyet tűzött ki napirendjére és egynéhán3

T olyan törvényjavaslatot, amelyekről azt hittük, hogy egy-két nap múlva be fognak fejeztetni és az említett egynéhány nap múlva készen voltunk arra, hogy a közigazgatási javaslatok tárgyalása azonnal megkezdődjék. (Rassay Károly: Még ma sem kész velük a bizottság, minister m Î Ez nem komoly dolog!) Ezek a mentelmi ügyek és ez a. két törvényjavaslat azonban váratlanul heteket foglaltak le a nemzetgyűlés idejéből és mikor végre a közigazgatási javaslatok következtek volna, akkor a pénzügyi krízis állott be, amelyben a gazdasági kérdések olyan immanensen követeltek bizonyos törvényhozási intézkedéseket, hogy ezek a javaslatok megint nem voltak napirendre tűzhetők. Én ugy állok itt ezzel a kérdéskomplexummal szemben, mint valaki, aki a legjobb indulat és legjobb szándék mellett sem tud abba a helyzetbe kerülni, hogy végül a nemzetgyűlés a felvetett kérdésre ha nem is szavazással, de legalább vita utján tudjon választ adni. Egy kis kitérést is méltóztassanak megengedni, nevezetesen szeretnék rátérni arra, hogy amikor december 31-én ezek a törvényjavaslatok befejezve nem voltak, milyen kötelességek vártak a kormányra. (Rothenstein Mór: A bizottság miért szakította félbe tárgyalásait! — Mozgás a jobboldalon. Halljak! Halljuk! — Rothenstein Mór: Ne izguljanak! — Derültség a jobboldalon.) Nézetem szerint a kormánynak minden olyan esetben, amidőn bizonyos okvetlenül szabályozandó életviszonyok tekintetében törvényhozási szabályozás nem áll fenn, még ha az törvényhozási hatáskörbe tartozik is, valamilyen intézkedést kell tennie, mert hiszen a közjogi, közigazgatási és egyéb intézmények munkálkodásában folytonossági hiány elő nem állhat. Különösen fontosnak tartom ezt a közigazgatási javaslatok szempontjából a közigazgatási bizottságok működésére nézve, mert hiszen ezek a közigazgatási bizottságok magánosokra gyakran nagyon nagy érdeket jelentő konkrét esetekben vannak kötelezve dönteni, és ha a kormány egyszerűen belenyugodott volna abba, hogy az autonómia működésében hiatus álljon elő, akkor kitette volna ezt az érdekeltségi kört annak, hogy konkrét és sokszor nagyon sürgős ügyeiben hónapokig várhatna az arra illetékes bizottság döntésére. Ez a szükségesség A^ezette a kormányt arra, hogy az exlex beállta után szükségrendelettel in ézkedjék olyanformán, hogy legalább a közigazgatási bizottságok működése mindenütt biztosítva legyen. Most az a kérdés, hogy a jövendőre nézve milyen eszközökkel érhetnők el, hogy a törvényhatósági bizottságok működésében mutatkozó folytonossági hiány megszűnjék. A 56