Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-256

336 A nemzetgyűlés 256. ülése 1924. szárnyát! — Rothenstein Mór: Hol van az az egységes párti) Amióta intenziven foglalkozom ezekkel a dolgokkal, kezdem megérteni és kezdem sejteni, hogy az utolsó esztendőkben miért nem volt szerencsénk sem költségetéshez, sem zárszámadáshoz. (Kiss Menyhért: Ez a legnagyobb baj!) Igyekeztem megközelitőleg megállapítani, hogy Budapesten forgalmi adókban milyen összegek folynak be, és egy egészen fantasztikus számot hoztam ki. Persze, semmi módom sincs ezt ellenőrizni, mert illetékes fórumoktól nem tudom megkapni erre vonatkozólag a választ és a felvilágosítást De mégis csak kíváncsi volnék tudni, hogy ez a kormány azokat a rengeteg összegeket mire használja feli Mert vagy abszolutizmus van Magyarországon, vagy alkotmány. Hiszen vannak még Európában háboruvesztes országok; ott van Németország, Ausztria, Bulgária, de ott mindenütt költségvetéssel dolgoznak a kormányok. Mi akadálya volt ennek nálunk, igen t. Nemzetgyűlés I (Zsirkay János : Hogyan áll a bolgár leva!!) Igaza van t. képviselőtársamnak. A bolgár leva a román pénznél is jobban áll, mert a bolgár kormány nem csinált ilyen hirnverrückt politikát, hanem nyilt kártyával játszott és a követelményeknek megfelelően csinálta gazdasági politikáját. T. Nemzetgyűlés! Én, mint városi lakos és mint fogyasztó ember, annak ellenére, hogy ilyen vagyok, nem akarok partikuláris érdekeket védeni; én, jóllehet munkástestvéreim megbízásából foglalok itt a nemzetgyűlésen helyet és elsősorban a szervezett munkások érdekeit vagyok köteles védeni, — de nemcsak kötelességből teszem ezt, hanem meggyőződésből is (Fábián Béla: Minden képviselő köteles minden állampolgár érdebét védeni! — Igaz! Ugy pan! jobbfelől.) — igaza van Fábián t. képviselőtársamnak, de nem vagyok annyira exkluziv és különösen az ország mai helyzetében igyekszem objektive olyan missziót teljesíteni, amely a köznek megfelel, azért most nem pártszempontból, hanem olyan szempontból, amelyet akkor is érvényesítenék, ha nem volnék szociáldemokrata képviselő, egy- és mást szóvá kell tennem. (Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Családi körülményeknél fogva gyakrabban van alkalmam Bécsbe utazni. Minden ilyen utazásom alkalmával élvezettel folytattam diskurzust a vonatokon utazó és a vámellenőrzést gyakorló hivatalos közegekkel. Megismerkedtem ott igen intelligens rendőrtisztviselőkkel, akik teljesen tisztában voltak hivatásukkal, és az európai közönség, mely ezt a fővonalat használja, nem is igen tett panaszt ellenük, viselkedésükben, modorukban egészen kifogástalanok voltak. De — azt hiszem, a műit év decemberében történt — az egyik ott utazó detektív szerepe nekem egy kissé gyanús volt, amennyiben észrevettem, hogy egy Komániából származó utassal összesugdosott, azután ketten bementek az étkezőbe, onnan pedig abba a fülkébe, ahol a rendőrség közegei voltak elhelyezkedve. Gyanuss volt nekem a dolog és bizonyos gondolatok cikáztak át agyamon, és akkor az egyik utazó rendőrfelügyelővel észleleteimet közöltem. Erre az illető rendőrfelügvelő közléseimet egy gúnyos szuverén mosollyal elintézte, és azt mondta: »Ne tessék rémképeket Látni Ϋ Most megtudtam, hogy ez a rendőrfőtisztviselő, szintén ott van abban a társaságban, amely ellen kihallgatás folyik a főkapitányságon évi március hó 14-én, pénteken. Mindenesetre súlyosan elitélendő, ha valaki hivatásával visszaél. (Fábián Béla : A köztisztviselői fizetéseket kellett volna egyszer már rendezni ! Akkor nem jutottunk volna ide!) Erre akarok rátérni. (Barthos Andor: Ez nem menti ! — Meskó Zoltán : Nem menti, de érthetővé teszi !) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében a tanácskozásra szánt idő lejárt és annak utolsó félórája az elnöki előterjesztésekre van fentartva. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét *befejezni. Pikier Emil : Mindjárt végezni fogok. Nemcsak egy állami tisztviselőnél, hanem egy magánalkalmazottnál is a legsúlyosabban elitélem ezt. Ha valaki lop, ha valaki tolvaj, ha valaki betör — pláne ha éhes — azt nem itélem el olyan súlyosan, mint azt a tisztviselőt, mert bármilyen nyomorba kerül is, a belé helyezett bizalommal nem szabad visszaélnie. Ez az én felfogásom. Bár ilyen szigorúan birálom el, mégis van egy bökkenője a dolognak. A mai megélhetési viszonyok és azok a behozatali korlátozások, mindazok a nehézségek, amelyekkel a kormány a gazdasági élet normális lefolyását megakadályozta, mocsarat, fertőt teremtettek, mert a gazdasági életnek minden erőszakos megbolygatása — ezt a történelemből is tudjuk — alkalmat ad az ilyen demoralizálásra. Ennélfogva én azért is, hogy a magyar köztisztviselői karnak talán olyan férfiai és egyénei, akik különben mint becsületes emberek haltak volna meg, ezeknek a viszonyoknak következtében, a kormány bűnös és teljesen helytelen politikája következtében abba a rettenetes helyzetbe kerültek, hogy exisztenciájukat tönkreteszik és a becstelenség bélyegével kell életüket lezárniok, ezt a politikát okolom. Sajnos, olyan időben kerültem szólásra, hogy bár a valorizáció kérdéséről is beszélni akartam volna, az elnök ur intelmére mégis be kell fejezni beszédemet. Nagyon természetesen, a kormány iránti bizalmatlanságom folytán és az egész törvényjavaslatnak teljesen célt tévesztett és antiszociális intézkedései miatt azt el nem fogadom. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítóin. Bemutatom Pesthy Pál alelnök ur levelét, amelyben értesít, hogy igazságügyministerré történt kinevezése folytán (Élénk éljenzés) a nemzetgyűlés alelnöki tisztségéről lemond. Kérem a jegyző urat, hogy a lemondó levelet felolvasni szíveskedjék. Hebeït Ede jegyző (olvassa) : Méltóságos elnök ur ! Igazságügyministerré történt kineveztetésem folytán házelnöki tisztemről ezennel lemondok. Tisztelettel kérem Méltóságodat, méltóztassék lemondásomat a nemzetgyűlésnek bejelenteni azzal, hogy azért a bizalomért, amelylyel engem a t. Nemzetgyűlés megtisztelt akkor, amikor erre a díszes tisztségre érdemesnek itélt. továbbá azért a jóindulatú támogatásáért, amellyel mindig jószándéku és csupán az igazságot kereső elnöki működésemet részesítette, hálás köszönetemet nyilvánítom. (Éljenzés.) Egyben most, amikor lemondásommal a Méltóságod által vezetett elnökség tagjai sorából kilépek, lelki szükség késztet arra, hogy Móltóságodnak irányomban mindig tanúsított jóindulatáért, a dolgokat mindig emelkedett szempontból tekintő irányításáért a leghálá-