Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-256
14 nemzetgyűlés 256. ülése 1924. nálta ezt a tehetetlen országot. Újból kormányintézkedés kellett. A beteges gazdasági élet megint követelte, hogy a kormány olyan tiltó rendelkezéseket léptessen életbe, amelyek egyrészt lehetetlenné teszik az ország kifosztását, másrészt pedig a kellő mértékre szoriVsa a kivitelt és gátat vessen a külföldi luxuscikkek és különböző nem feltétlenül szükséges anyagok behozatalának. Életbeléptették a szigorú behozatali és kiviteli korlátozásokat. Az első időben ezek a rendszabályok is igen szépen működtek, hiszen mindnyájan éreztük, hogy termelésünk még nem tud felocsúdni elaléltságából, nem vagyunk képesek még annyit termelni, hogy szükségleteinket fedezhessük, nem vagyunk képesek ennélfogva termelési, kereskedelmi, fizetési mérlegünket egyensúlyba állitani. Ezen próbáltunk olyképen segíteni, hogy a végsőkig lefokoztuk szükségleteinket, redukáltuk a behozatalt és igyekeztünk előmozdítani a kivitelt. Valami javulás észlelhető is volt. Az utóbbi idők külkereskedelmi mérlegében tényleg határozott javulást és a jövőre további biztatást láthatunk. Kétségtelen azonban, hogy a kormány minden erőfeszítése sem volt képes arra, hogy országunk gazdasági és pénzügyi egy enstU y át helyre állitsa. Még mindnyájan emiékezünk a két év előtti nyárra, amikor a tömegpszihózis és a spekuláció, amely kihasználta a tömegpánikot, koronánkat naponta, úgyszólván órák alatt sülyesztette le U.17 centime-ra. A nemzetgyűlésem akkor az ellenzék volt az, amely a legélesebben és leghatározottabban kivánta és követelte a kormánytól, hogy vessen gátat ennek a koronarontásnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) akadályozza meg az értékek további devalválódását és tegyen erélyes intézkedéseket a korona védelmére. Megszületett a Devizaközpontt. Csodálatos dolog, ahány országban valutabajokat tapasztalunk, ahány országot eddig megtámadott a nemzetközi spekuláció, hogy valutáját lerántsa, mindenütt csak Devizaközpontot állítottak föl. (Felkiáltások a baloldalon : Eredmény nélkül ! — Östör József : Ezek a rossz orvosságok !) De ha nem alkalmaznák kellő időben, akkor még nagyobb bajok volnának. Az orvosság ugyan méreg, de kellő alkalommal és kellő adagolásban használva, mégis megtudjuk vele t a betegséget gyógyítani. Legyünk egészen obje-Mivek. Mindnyájan tudjuk, hogy a Devizaközpont az első hónapokban minden igényt kielégített, mindem érdekkörnek teljes megelégedésére működött, meggátolta a zuhanást és 0.20 centime-on állt több, mint egy félévig a korona. (Pikier Emil : A vásárcsarnokban nem î) A gazdasági élet megnyugodott és az emberek újra remélni kezdtek. A tömegpszihózis megint bizott a korona javulásában. Amikor azonban láttuk azt, hogy ennek dacára exportunkat minden erőfeszítés mellett sem tudjuk annyira fokozni, hogy saját erőnkből tudjuk helyreállitani az országot és megteremtsük az annyira kívánatos gazdasági és pénzügyi egyensúlyt és a kormány is r idejében meglátta tehetetlenségét ezen a téren, a kormány képviselői külföldre mentek, hogy a külföld segítségét kérjék ahhoz, hogy ezt a saját erejéből talpraállni nem képes nemzetet mentsék meg a további gazdasági romlás veszélyétől. És mit tapasztalunk? Amidőn a kormányelnök és kisérő társainak hosszas, nehéz, igazán a legnagyobb elismerést érdemlő fáradságos munkája után végre biztositottnak láttuk a külföldi kölesönt, akkor itt akadnak évi március hó 14-én, pétiteken. 321 olyan pártok, amelyek azt vitatják, hogy mi még ma is képesek vagyunk a saját erőnkből talpraállani, (Ugy van! a balközépen.) akik azt mondják, hogy külföldi kölesönre nem lett volna szükségünk; és azt tapasztaljuk, hogy amikor itt van előttünk a szebb jövő, amikor minden reményünk megvan arra, hogy néhánv hónap múlva a zsebünkben lesz a külföldi kölcsön, amikor látjuk a jóakaratát, a munkakészséget, a megértést és bizalmat, amivel szerencsétlen hazánk iránt az utóbbi időben a külföldi hatalmak részéről is találkozón tk, akkor még mindig azt vitatják, hogy nincs szükségünk külföldi kölcsönre, és óriási kormányzati hiba volt mindent erre az egy kártyára feltenni és ugy beállítani a közvélemény előtt a dolgot, hogy csak külföldi kölcsönnel lehet talpraállitani ezt az országot. (Baross János: Ugy is van!) Mélj r en t. közbeszóló képviselő ur, bátor leszek erre is reflektálni. Nem én, de a közelmúlt eseményei cáfolják meg' ezt az állítást Alig hogy kezdtek elterjedni azok a hírek, hogy a külföldi kölcsön folyósítása körül nehézségek vannak, alig hogy látta újból a spekuláció, hogy itt van még egy intervallum, van még egy kereseti lehetőség, azonnal rácsapott erre a szerencsétlen nemzetre és a szerencsétlen koronára és megjátszotta az utolsó hetekben a koronát. (Baross János: Akkor esett le igy a koronánk, amikor már Pestre érkezett a bizottság!) Sőt többet mondok: ez nemcsak az egyedüli kártya^ hanem ismerve a magyar nemzetnek lélektani, faji sajátságait, ismerve az ország gazdasági helyzetét es a jövő termelési lehetőségeket, — nem akarok itt most a mezőgazdasági és ipari termelési fejlődés mikéntjére alludálni, — merem állítani egész határozottan, hogy az egyedüli lehetőség arra, hogy Magyarországot talpra állítsuk, a külföldi kölcsön és a külföld támogatása. (Pikier Emil: De nem ennek a kormánynak kezében.) Elnök: Csendet kérek! Görgey István : Mert abban a pillanatban, amikor a niinisterelnök ur és a pénzügyminister ur Londonból visszatértek és bejelentették, hogy a külföldi kölcsön tárgyalásai a legjobb mederben haladnak és előreláthatólag kedvezően fognak végződni, a bizalom ismét visszatért a korona iránt. Tudok embereket, akik újból à la hausse kezdjek spekulálni a koronával és szent meggyőződésem szerint, nem is lett volna semmi baj, ha egy sajnálatos »gixer< nem történik. Kellő objektivitással vélem megítélni a helyzetet akkor, amikor erről a helyről megállapítom, hogy a volt pénzügyministernek Londonból való visszatérte után tett az a kijelentése, hogy koronánkat az akkori O.Ö3-as árfolyamról le kell engednünk a tényleges belérték bécsi jegyzésének megfelelő 0.0180-as árfolyamra, ez olyan felhivás, hogy magyarul fejezzem ki magamat, olyan »sitzer« volt a spekuláció számára, hogy igazán csodálkoznánk mindnyájan, ha a spekuláció rögtön nem kapott volna rajta és nem igyekezett volna eszkomptálni a pénzügyininister e kijelentése folytán az úgynevezett belföldi és külföldi korona közötti értékkülönbséget. Ezt megjátszották. (Baross János: Ez is orvosság volt?) A többi, hogy ugy fejezzem ki magamat, drámai gyorsasággal pergett le. A ministerelnök és a pénzű gym inister ur kimentek Parisba a kölcsön tárgyalásokat folytatni. Közbejött itt a koronarontók leleplezése, ami az én szerény nézetem szerint, kissé ' felfujt dolog;
