Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

298 14 nemzetgyűlés 255. ülése 1924. leg, ennél a hosszú láncolatnál miként lesz a nyert előny nagysága megállapítva 1 A közvetlen hitelszerző ugyanis legtöbb­ször, sőt szabályszerüleg tovább vitte ezt a hi­telt, ezt a láncolatot végig kutatni, hogy ki ott a tulajdonképeni felelősséggel tartozó fél, ez szerény véleményem szerint majdnem teljesen megoldhatatlan probléma. Amikor tehát meg­állapítom, hogy itt egy sajnos körülmény van, amely a valorizál atlan hitelből következik, t. i. bizonyos átmeneti masszája a hiteleknek a magyar korona nívójára nem előnyös, nem tu­dom azt a következtetést levonni belőle, hogy ezek a hitelek valorizáltassanak. Ezek jogi érvek, de van nekem még más gyakorlati érvem is. Méltóztassék meggon­dolni, hogy az állam nem mindig hitelezője a jegyintézetnek, hanem néha adósa is. Vannak az államnak szállítói is, akik az állammal szemben az egyes szállításoknál, az ilyen le nem járt szállításoknál szintén teljes joggal a valo­rizáció álláspontjára helyezkedhetnének. Sőt tovább megyek, az állam adósa, sőt legnagyobb adósa magának a jegy intézetnek is. (Ugy van!) A gondolat következéseként ott is valorizáció szükséges, ami azt jelenti, hogy az állam adós­sága a jegyintézettel szemben ilyen módon horribilisán emelkednék, ezeknek az első pilla­natra plauzibilis tóteleknek elfogadása igen könnyű, de ha átgondojuk a dolgot s azt a gya­korlatban keresztül akarjuk vinni, olyan ne­hézségekbe ütközünk, amelyek az embert visz­szaretteii ik, s én ismétlem fájdalommal, nem tudok belenyugodni abba a gondolatba, hogy ezeket a hiteleket valorizálják. De egy korrek­tivumot nagyon ajánlok, amit tegnap Várnai t. képviselőtársam említett is. Nincs itt kizárA'a annak a lehetősége, hogy amikor már a stabi­lizáció beállott és már konszolidálódtak a vi­szonyok is, a valorizálatlan hitelt élvezők kér­dését az adóügyi politikába vegyék bele. Ha azután az intézetek hivatkoznak a ti­toktartás kötelezettségére, meg fogjuk adni a törvényes felhatalmazást a tekintetben, bogy a hiteles adatokat kiszolgáltathassák. Persze az esetben is még mindig fenmarad az a nehéz kérdés, hogy a hitelek élvezői tulaj donképen kik voltak? Ezt akkor majd mindenesetre meg kell oldanunk, s lehetőségét nem is látom ki­zártnak. Utolsó érvem itt, hogy a Czettler^ ál­tal emiitett ez a hétszáz milliárd ma koránt­sem jelent 700 milliárdot, hanem sokkal keve­sebbet, hiszen a lefolyt csaknem egy hónap alatt igen sok váltó járt le, tehát igen naey összegek lettek visszafizetve. Mindezeket figye­lembe véve, arra az álláspontra kell helyez­kedni, hogy a le nem számitolt váltók tekinte­tében a valorizációt igazán nem lehet helye­selni. Bátor leszek áttérni most a takarékkorona kiszámítási alapjára. Megvallom egész őszin­tén, nekem is vannak bizonyos aggályaim. Czettler képviselőtársam is megemlítette már, hogy miért kötjük a mi sorsunkat Bécshez, ahhoz a Bécshez, amellyel évszázadokon keresz­tül össze voltunk nőve. Kétségtelen, hogy Bécs tényleg visszaél mostani helyzetével. Nem aka­rom ezzel Bécset mint Ausztria fővárosát bán­tani, vagy magát az osztrák nemzetet kifogá­solni, mint inkább az ott összegyűlt nemzetközi bandát, mely Bécsben ütötte fel tanya iát a ma­gyar korona megkoutreminálására. ügy tud­juk, hogy a magyar kormány nem is szívesen szánta rá magát, hogy ezt a kiszámítási alapot vegye tekintetbe, ügy tudom, hogy az e^rrei­len nvomós ok, amely eldöntötte ezt a kérdést, az volt, hogy a bécsi piac m egyetlen piac, ívi március hó 13-án, csütörtökön. ahol a magyar koronának kialakult árfolyama van. Más piacokhoz azért nem lehetett for­dulni, mert Bécs volt az egyetlen közvetlen or­szág, ahol állandóan kialakult koronaárfolya­munk van és ez adhatott biztos alapot a kiszá­mításra. Nekem nem tetszik, hogy a kiszámítási alap meglehetősen komplikált. Egy átlagos in­telligenciájú embernek, aki arbitrázs és tőzsdei üzletekkel nem foglalkozik, annak nehéz is megmagyarázni ezt a kiszámítást. Tisztelt Nemzetgyűlés, mindezek olyan át­meneti nehézségek, amelyek sok kárt nem fog­nak tenni. Tény az, legalább a gyakorlat azt mutatja, hogy mindeddig nem is volt különö­sebb baj ezzel az átszámítási kulccsal, legalább a gyakorlati eredményeket illetőleg. Épen a tegnapi nap az, amely megmutatja, hogy a ko­ronakurzus görbéje, amely fölfelé vezete;'t eddig, megállt, illetve lement a 117-es kurzusra. Czett­ler t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ha egy kabát árát takarékkoronában betétként elhelye­zek, ugy ezért az összegért bizonyos idő múlva nem kabátot, hanem mellényt kapok csak. Ez közeljár az igazsághoz. Azzal, hogy elismer­tem, hogy a valorizáció mérsékelő hatású, el­ismertem azt is, hogy a takarék korona nem tart lépést az árucikkek árával. A valorizált korona stabilitását, azt hiszem, nem állítja sem az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, s nem állítja a kormány sem. (Zaj és moz gás- ) Épen ezzel a kérdéssel kapcsolatosan méltóztassék azonban [megengedni, hogy mi­után épen Bécs ilyen sorsdöntő jelentőségűvé vált a magyar korona megállapítását illetőleg, kitérjek egy rendkívül sajnálatos és eléggé el nem ítélhető körülményre, amely az utolsó na­pokban nagy port vert fel: a magyar korona csempészetére. Nem találhatok eléggé súlyosan elitélhető szót s nem hiszem, hogy a nemzetgyűlés vala­melyik oldalán is ez ellen kifogás lenne, (Ugy van!) hogy ebben a kérdésben a kormány, amely­nek tudomásom szerint megvan az anyagi jogi szabályozása, mint a kellő exekutiv hatalma, kérlelhetetlen erővel csapjon le. ÍZsirkay János: Kiegyeztek velük! Négyszázötven millió koro­nában! — Gr, Bethlen István ministerelnök: Az ilyen közbeszólás rontja elsősorban a koro­nát! Ostobaság! — Elnök csenget. — Zaj.) A magyar pénzügyi és közgazdasági élet — frá­zis nélkül lehet mondani — most éli legválsá­gosabb idejét, a fizikai testhez hasonló módon krizisét éli, amely krizis épen ugy, mint a fizi­kai testnél, vagy a halál vagy a meggyögyu­lás fordulópontját jelenti. Ebben a rendkívül súlyos helyzetben, amikor igazán ott állnak az orvosok a *beteg ágyánál és mindent elkövet­nek- hoery a halál helyett a meggyógyulás kö­vetkezzék be, lelkiismeretlen emberek elkövet­nek mindent arra nézve, hogy a beteg fel ne gyógyulhasson. Azt hiszem, itt nem kell ér­zelmi momentumokra apellálnom akkor, ami­kor a. kormányt felhívom minden szigorral és rendelkezésére álló eszközökkel ezek ellen. ÜST a magukról megfeledkezett tisztviselőkkel szemben, mint nemkevésbé a felbujtókkal szemben, akiket nagyon sokszor büntetőjogilag súlyosabb felelősség alá szokott vonni a bün­tető biróság, mint a tetteseket, a legkeményebb vasszipwral járion el. (Élénk helyeslés. "PVk­hardt Tibor: Akinek haszna volt 'belőle! Több­nyire az eszközök bűnhődnek itt!) A jegyinté­zeti hitelre, mint ilvenre, még csak egy meg­jegyzést volnék bátor megkockáztatni, az át­meneti időre vonatkozólag, Igaz, hogy a klasz-

Next

/
Thumbnails
Contents