Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

*À nemzetgyűlés 255. ülése 1924. é­olyan nagyon erősek. Ez legalább a mai napig sikerült is. A második érv a spekuláció érve. Imrédy attól fél, hogy már ól-holnapra nagyon erős spekuláció fog- megindulni a gazdasági élet­ben, mindenki spekulálni fog a takarékkorona esésére vagy emelkedésére. Mint eddig is meg­figyeltem, a gazdasági életben azt találtam, hogy inkább talán nagyfokú óvatos visszatar­tózkodás jelentkezik a takarékkoronával szem­ben. Maguk a szakemberek, a bankok sem tud­ják, látják egészen tisztán, hogy a takarékko­ronával szemben milyen álláspontra helyez­kedjenek és épen nem lehet állítani, hogy na­gyobbszabásu spekuláció indult volna meg. De ha meg is indult volna, mi lenne! Bizonyára spekuláltak volna, legalább átmenetileg, egy erősebb takarékkoronaesésre, mint egy gyen­gébbre, ugy, hogy ezek meglehetősen kiegyen­lítették volna egymást. Áttérek most a valorizáció gyakorlati hát­rányaira, s itt két kérdésre leszek bátor ki­térni. Az első kérdés a valorizáció időbeli ha­tályára vonatkozik. Az időbeli hatálynál két egymástól élesen szétválasztandó kérdés van. Az egyik az, hogy a valorizációnak mikor kel­lett volna kezdődnie, a másik pedig, hogy med­dig tartson. A második kérdés nagyon egy­szerű, erre a válasz azt hiszem, mindnyájunk­nál egyformán készen áll: a valorizáció auto­matikusan meg fog szűnni abban a pillanat­ban, mihelyt beáll a stabilizáció. E tekintetben a nemzetgyűlésben nagy véleményeltérést nem is látok. Sokkal nehezebb kérdés — és ezzel talán kissé alaposabban kell foglalkoznom — a valo­rizáció megkezdésének időpontja. Érdekes tü­net, hogy a legszélsőbb baloldaltól egészen a középig, sőt talán ezen az oldalon is — leg­alább is titokban — igen sokan azt hozzák fel a kormánnyal szemben, hogy a valorizációt sokkal hamarább be kellett volna hozni. (Meskó Zoltán: Nem titokban! Egészen nyíl­tan!) Tudom, hogy ez a kérdés rendkívül ne­héz, miután erős politikai háttere is van. Mi itt nagyon sokan vagyunk, akik bizonyos keserű­séggel és elégedetlenséggel néztük, hogy a ma­gyar nemzet társadalmi rétegeződésében az utolsó évek alatt igen súlyos hátrányos eltoló­dások állottak elő, amely eltolódások kétségte­lenül összefüggnek a valutaromlással és azok­kal a valorizálatlan hitelekkel, amelyekkel bi­zony azok a nemzeti rétegek nem éltek eléggé, amelyek talán politikai szempontból értékeseb­bek. WÍIII van! jobb felől.) Talán ez as oka an­nak, hogy ezt a kérdést nem tárgyalták eddig kellő tárgyilagossággál, mindig szubjektív mo­mentumokat vegyitettek bele és — mint beszé­dem elején is emiitettem, — az objektiv tár­gyalásra végtelenül káros módon hangulatot, érzelmeket vittek bele a kérdésbe, ami azután odavitt, hogy a magyar társadalomnak épen középső rétegében állandóan napirenden tart­ják ezt a kérdést, megállapítván, hogy helyre­hozhatatlan bűnöket követett el a kormány. Méltóztassanak talán megengedni, hogy megállapítsam Baross János t. képviselőtár­sammal szemben, aki ugy tudom tegnap emlí­tette a kereskedelmi és a fizetési mérleg javu­lását, hogy valutánk romlásának nem egy té­nyezője van. Aki a közgazdasági életben vala­mely okozatot egy okra vezet vissza, az mindig óriási tévedésben van. A közgazdasági élet problémáinak megoldása épen azért nehéz, mert az okozatok rendkívül számos és bonyolult összműködése hozza létre az eredőt, és aki egy­i március hó 13-án, csütörtökön- â9B egy körülményre akarja visszavezetni a tüne­teket, az feltétlenül téved. • Méltóztatnak tudni, hogy a legfontosabb koronarontó körülményünk az infláció és a budget rendezetlen volta. Ez az első és a leg­alaposabb ok, amely miatt mindenesetre a ko­rona leromlását eddig nem lehetett megállí­tani. Addig, aniig a magyar költségvetés rendbehozva nincsen, kétségtelen dolog az, hogy a korona leromlását megakadályozni nem volt lehetséges. Nem említem azt az általános okot, amelyet a ministerelnök ur ismételten említett a Ház plénuma előtt és másutt is, hogy addig, amig a jóvátételi kérdés nincs ren­dezve, — mely magában véve is egy Damokles kardja volt — addig a korona romlásának meggátlása lehetetlen volt. (Helyeslés.) Ezen két általános okon kivül (Zaj.) van­nak egyéb okok is. Nagyon helyesen mutatott rá^ Baross t. képviselőtársam arra a köztudo­mású tételre, hogy a fizetési és kereskedelmi mérleg passzivitása egyike ezeknek az igen nyomós okoknak. De ezenkívül egy harmadik és egy negyedik nem kevésbé nyomós és paral­lel oknak vagyok kénytelen megjelölni a spe­kulációt, és pedig harmadiknak a belföldi spe­kulációt, negyediknek a külföldi spekulációt. Már most, ha mérlegelés alá vesszük a valori­záció intézményesitése folytán beállott helyze­tet, megalapíthatjuk, hogy ez az intézmény csak a belföldi spekulációt fogja meg, de nincs befolyása — átmenetileg sem — sem a költség­vetésre, sem a kereskedelmi mérlegre, sem a külföldi spekulációra. Úgyhogy egészen vilá­gos, hogy a valorizáció intézményes bevezeté­sével a korona romlásának csak részleges okát fogjuk meg, és nem áltathatjuk magunkat ab­ban a reményben, hogy amig a szanálási Pro­gramm nincs keresztülvive, a korona romlását meg fogjuk tudni akadályozni. Tehát csak egy féket állítunk fel. amint ezt meg is állapította a helyettes pénz ügy minister ur, s erről a fék­ről már a legelső napokban is megállapíthat­juk, hogy mégis csak jó hatású. Hiszen láttuk, hogy az utolsóelőtti koronaromlás valóságos katasztrófával, pánikkal járt, ezzel szemben a legutolsó külföldi machinációnál ez már nem állt be, mert akkor már mérséklőleg hatott a valorizáció, sőt a takarékkorona árfolyama tegnap már visszaesés, mutat az utolsó napo­kéval szemben. Ez azt jelenti, hogy nem jutot­tunk olyan lejtőre, amelyen megállani nem tu­dunk, hanem józan mérsékelő hatását elértük a valorizációnak. Ez olyan tény, amelyet leta­gadni semmiféle szofizmával nem lehet. A pénz­ügyi és gazdasági élet bebizonyitotta ennél­fogva a valorizáció igazolt voltát. Ha túlgyors behozásával történtek is olyan intézkedések, amelyek hátrányosak, ezek utólagos reparáció­val és a gazdasági élethez alkalmazkodó, kiegé­szítő rendelkezésekkel eliminálhatók lesznek és a végcél mégis el van érve: a magyar korona további katasztrofális esését megakadályoztuk. Én nem tudok örülni annak, hogy a Házban sok képviselő ur a valorizációnak ezt a kétség­kívül megállapítható hatását tagadásba veszi, hiszen ezzel akaratlanul is szolgálja azt anem hazafias álláspontot, mely a korona romlására tör. Legyen szabad még talán Czettler kép­viselő ur e tárgyban elmondott beszédének egy részére kitérnem, aki az aranykorona behoza­talát sürgette és ha jól értettem, átmenetileg, vagy előzetesen helyénvalónak találta volna, hogy a magyar korona érmére vonatkozó tör­vény álapján az aranykorona bizonyos hánya­dában legyen megállapítva a korona értéke.

Next

/
Thumbnails
Contents