Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

*À nemzetgyűlés 255. ülése 1924. éolyan nagyon erősek. Ez legalább a mai napig sikerült is. A második érv a spekuláció érve. Imrédy attól fél, hogy már ól-holnapra nagyon erős spekuláció fog- megindulni a gazdasági életben, mindenki spekulálni fog a takarékkorona esésére vagy emelkedésére. Mint eddig is megfigyeltem, a gazdasági életben azt találtam, hogy inkább talán nagyfokú óvatos visszatartózkodás jelentkezik a takarékkoronával szemben. Maguk a szakemberek, a bankok sem tudják, látják egészen tisztán, hogy a takarékkoronával szemben milyen álláspontra helyezkedjenek és épen nem lehet állítani, hogy nagyobbszabásu spekuláció indult volna meg. De ha meg is indult volna, mi lenne! Bizonyára spekuláltak volna, legalább átmenetileg, egy erősebb takarékkoronaesésre, mint egy gyengébbre, ugy, hogy ezek meglehetősen kiegyenlítették volna egymást. Áttérek most a valorizáció gyakorlati hátrányaira, s itt két kérdésre leszek bátor kitérni. Az első kérdés a valorizáció időbeli hatályára vonatkozik. Az időbeli hatálynál két egymástól élesen szétválasztandó kérdés van. Az egyik az, hogy a valorizációnak mikor kellett volna kezdődnie, a másik pedig, hogy meddig tartson. A második kérdés nagyon egyszerű, erre a válasz azt hiszem, mindnyájunknál egyformán készen áll: a valorizáció automatikusan meg fog szűnni abban a pillanatban, mihelyt beáll a stabilizáció. E tekintetben a nemzetgyűlésben nagy véleményeltérést nem is látok. Sokkal nehezebb kérdés — és ezzel talán kissé alaposabban kell foglalkoznom — a valorizáció megkezdésének időpontja. Érdekes tünet, hogy a legszélsőbb baloldaltól egészen a középig, sőt talán ezen az oldalon is — legalább is titokban — igen sokan azt hozzák fel a kormánnyal szemben, hogy a valorizációt sokkal hamarább be kellett volna hozni. (Meskó Zoltán: Nem titokban! Egészen nyíltan!) Tudom, hogy ez a kérdés rendkívül nehéz, miután erős politikai háttere is van. Mi itt nagyon sokan vagyunk, akik bizonyos keserűséggel és elégedetlenséggel néztük, hogy a magyar nemzet társadalmi rétegeződésében az utolsó évek alatt igen súlyos hátrányos eltolódások állottak elő, amely eltolódások kétségtelenül összefüggnek a valutaromlással és azokkal a valorizálatlan hitelekkel, amelyekkel bizony azok a nemzeti rétegek nem éltek eléggé, amelyek talán politikai szempontból értékesebbek. WÍIII van! jobb felől.) Talán ez as oka annak, hogy ezt a kérdést nem tárgyalták eddig kellő tárgyilagossággál, mindig szubjektív momentumokat vegyitettek bele és — mint beszédem elején is emiitettem, — az objektiv tárgyalásra végtelenül káros módon hangulatot, érzelmeket vittek bele a kérdésbe, ami azután odavitt, hogy a magyar társadalomnak épen középső rétegében állandóan napirenden tartják ezt a kérdést, megállapítván, hogy helyrehozhatatlan bűnöket követett el a kormány. Méltóztassanak talán megengedni, hogy megállapítsam Baross János t. képviselőtársammal szemben, aki ugy tudom tegnap említette a kereskedelmi és a fizetési mérleg javulását, hogy valutánk romlásának nem egy tényezője van. Aki a közgazdasági életben valamely okozatot egy okra vezet vissza, az mindig óriási tévedésben van. A közgazdasági élet problémáinak megoldása épen azért nehéz, mert az okozatok rendkívül számos és bonyolult összműködése hozza létre az eredőt, és aki egyi március hó 13-án, csütörtökön- â9B egy körülményre akarja visszavezetni a tüneteket, az feltétlenül téved. • Méltóztatnak tudni, hogy a legfontosabb koronarontó körülményünk az infláció és a budget rendezetlen volta. Ez az első és a legalaposabb ok, amely miatt mindenesetre a korona leromlását eddig nem lehetett megállítani. Addig, aniig a magyar költségvetés rendbehozva nincsen, kétségtelen dolog az, hogy a korona leromlását megakadályozni nem volt lehetséges. Nem említem azt az általános okot, amelyet a ministerelnök ur ismételten említett a Ház plénuma előtt és másutt is, hogy addig, amig a jóvátételi kérdés nincs rendezve, — mely magában véve is egy Damokles kardja volt — addig a korona romlásának meggátlása lehetetlen volt. (Helyeslés.) Ezen két általános okon kivül (Zaj.) vannak egyéb okok is. Nagyon helyesen mutatott rá^ Baross t. képviselőtársam arra a köztudomású tételre, hogy a fizetési és kereskedelmi mérleg passzivitása egyike ezeknek az igen nyomós okoknak. De ezenkívül egy harmadik és egy negyedik nem kevésbé nyomós és parallel oknak vagyok kénytelen megjelölni a spekulációt, és pedig harmadiknak a belföldi spekulációt, negyediknek a külföldi spekulációt. Már most, ha mérlegelés alá vesszük a valorizáció intézményesitése folytán beállott helyzetet, megalapíthatjuk, hogy ez az intézmény csak a belföldi spekulációt fogja meg, de nincs befolyása — átmenetileg sem — sem a költségvetésre, sem a kereskedelmi mérlegre, sem a külföldi spekulációra. Úgyhogy egészen világos, hogy a valorizáció intézményes bevezetésével a korona romlásának csak részleges okát fogjuk meg, és nem áltathatjuk magunkat abban a reményben, hogy amig a szanálási Programm nincs keresztülvive, a korona romlását meg fogjuk tudni akadályozni. Tehát csak egy féket állítunk fel. amint ezt meg is állapította a helyettes pénz ügy minister ur, s erről a fékről már a legelső napokban is megállapíthatjuk, hogy mégis csak jó hatású. Hiszen láttuk, hogy az utolsóelőtti koronaromlás valóságos katasztrófával, pánikkal járt, ezzel szemben a legutolsó külföldi machinációnál ez már nem állt be, mert akkor már mérséklőleg hatott a valorizáció, sőt a takarékkorona árfolyama tegnap már visszaesés, mutat az utolsó napokéval szemben. Ez azt jelenti, hogy nem jutottunk olyan lejtőre, amelyen megállani nem tudunk, hanem józan mérsékelő hatását elértük a valorizációnak. Ez olyan tény, amelyet letagadni semmiféle szofizmával nem lehet. A pénzügyi és gazdasági élet bebizonyitotta ennélfogva a valorizáció igazolt voltát. Ha túlgyors behozásával történtek is olyan intézkedések, amelyek hátrányosak, ezek utólagos reparációval és a gazdasági élethez alkalmazkodó, kiegészítő rendelkezésekkel eliminálhatók lesznek és a végcél mégis el van érve: a magyar korona további katasztrofális esését megakadályoztuk. Én nem tudok örülni annak, hogy a Házban sok képviselő ur a valorizációnak ezt a kétségkívül megállapítható hatását tagadásba veszi, hiszen ezzel akaratlanul is szolgálja azt anem hazafias álláspontot, mely a korona romlására tör. Legyen szabad még talán Czettler képviselő ur e tárgyban elmondott beszédének egy részére kitérnem, aki az aranykorona behozatalát sürgette és ha jól értettem, átmenetileg, vagy előzetesen helyénvalónak találta volna, hogy a magyar korona érmére vonatkozó törvény álapján az aranykorona bizonyos hányadában legyen megállapítva a korona értéke.