Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. zsidó. Már most értelmiségi körbe tartozó egyéb foglalkozások közül a közigazgatásnál természe­tesen kevés, 3*9%, ellenben az igazságszolgáltatás­nál már 24"8% a zsidó. Az egyházi szolgálatoknál — természetesen itt a zsidó egyháziakat kell tekintetbe venni — 22*8%, a tanügy terén 19*1% a zsidó, a közegészségügy terén pedig 24*7% a zsidó. (Klárik Ferenc: Mennyi közöttük a becsü­letes ember, ezt szeretném tudni. Erre nincs statisztika?) A bűnügyi statisztika szintén rendel­kezésre áll ebben a könyvben, és a bűnügyi statisztika azt bizonyítja, hogy a háború alatt a fronton harcoló katonaságnál aránylag kétszer annyi volt a keresztény, mint a zsidó, az itthon bűnöző egyének között pedig kétszer annyi volt a zsidó, minta keresztény. Amennyiben a képviselő ur a bűnügyi statisztikára kiváncsi, ezt az adatot rendelkezésére bocsátom. A 100 holdon felüli birtokokról szóló statisz­tikánál Szabolcs vármegyében a helvzet az, hogy 1916-ban 388.000 kat. hold földből 104.000 kat. hold volt zsidó kézen, vagy 26*9% volt már tulajdon­jogilag is zsidóké, nem számitva ide a zsidó bér­leteket is, amelyek Szabolcs megyében olyan ijesztő százaiokot vesznek fel, hogy komoly becslés szerint Szabolcs megyében a 100 boldon felüli birtokok tényleges haszonélvezői 60-70%-ban a zsidó faj­hoz tartoznak. (Klárik Ferenc: Eladták nekik a keresztények !) Mikor egy vármegyében ilyen a helyzet, mikor tényleg ilyen megdöbbentő statisztikai eredmények állnak előttünk, — nem kutatom, kinek a hibájából, lehet, koncedáíom, hogy na­gyobb részben a koresztény társadalom indolen­ciája, nemtörődömsége, passzivitása és megalku­vása a körülményekkel volt az oka annak, hogy a zsidóság ilyen mérhetetlenül elharapódzott, — de ha már kialakult ez a helyzet, egy magát kereszténynek és nemzetinek nevezett kormány­zatnak mi a kötelessége? Az-e a kötelessége, hogy az alig megmozdulni, a fejét alig felemelni tudó keresztény társadalom öntudatos megmozdulásait hatósági erőssakkal letörje avagy az a köteles­sége, hogy gyámolitsa. segitse azokat a keresztény erőket, amelyek végre öntudatra ébredve, a ma­gyar fajiságok követelményeinek megfelelő mó­don keresnek érvényesülést a gazdasági életben? (Zsirkay János: Neki csak a nagybankok barát­sága a fontos!) Én nem voltam, nem vagyok és leszek soha liberális. Azt tartom, hogy egy kez­dődő ipart, egy kezdődő kereskedelmet, egy most kibontakozó keresztény magyar életet, amely például Szabolcsban most akarna megindulni, nem lehet és nem szabad prédául odadobni a hatalmasabb, fejlettebb, anyagi erőben, összekötte­téseiben, a budapesti finánctőkével erősebb és a magyar állam — sajnos — túlnyomó részben zsidó irányzatban kezelt jegyintézeti és egyéb hitelei­nek keretében való elnyomatásnak. Szerintem, a kötelesség az volna, — mint ahogy a lóversenynél a kétéves lónak bizonyos kevesebb súlyt kell vinni, mint a háromévesnek és a háromévesnek kevesebbet, mint a négyéves­nek, hogy azzal a természetes handicappal szemben, amely a zsidóság korábbi térfoglalásában, korábbi meghatalmasodásában és megerősödésében, gazda­sági téren tényleg adva van, a kormányzat meg­értő gondoskodásban, igazi keresztény felkarolás­ban részesítse ezeket a keresztény gazdasági akarásokat. Ha már a keresztény kormányzat erre nem kapható, ha már a keresztény kormány­zat nem hajlandó a keresztény társadalmat meg­segíteni, akkor a legkevesebb, amit el kell vár­nunk és meg kell követelnünk ; az egyforma el­bánás elve; a legkevesebb, amit el kell várnunk attól a keresztény és nemzeti kormányzattól, az, hogy amikor kereszténynek ée nemzetinek hit­évi március hó 12-én, szerdán. 279 deti magát, legalábbis liberális legyen és ne csi­náljon zsidó fajvédelmet. (XI gy van! Ugy van! a balközépen. — Klárik Ferenc: Nem is csinál!) A következő konkrét eseteket vagyok bátor számokkal, adatokkal együtt felsorolni. Méltóz­tassék megcáfolni. Nagyon örülnék, ha megcáfol­nának, mert akkor ezek a felháborító esetek nem volnának valók és nem sértenék végig a magyar érzést és a magyar közvéleményt. Szabolcs vármegyében a múlt év november 9-én megalakult Ceresz névvel egy mezőgazdasági ipari és kereskedelmi részvénytársaság, amelyet törvényesen bejegyeztek, amelyet szabolcsvár­megyei, elsősorban nyirbátori és környéki nagyobb és kisebb földbirtokosok, törpebirtokosok, iparosok és az ottani keresztény társadalom legjava ala­kított abból a célból, hogy saját termékeit keresz­tény kézen keresztül értékesitse és saját szükség­leteit a keresztény kereskedelem utján elégít­hesse ki. Ez a kezdődő, de szép reményekre jogositó vállalkozás^ Nyírbátorban egy egészen kicsiny, 9 négyzetméter területű, egy kis talpa­latnyi földet jelentő helyiséget bérelt magának a saját emberségéből és ott berendezkedett. Ekkor Erdőhegyi Ferenc főszolgabíró értesítette a rész­vénytársaságot, hogy a helyiségből költözködjék ki, mert azt ő elrekvirálta Szerdahelyi Elek nevű szsbómester részére, akinek Nyírbátorban lakása és üzlethelyisége is van. Hogy ez faktum és így van, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy amikor a Ceresz részvénytársaság ez intézkedés miatt panasszal fordult a népjóléti minister úr­hoz, a népjóléti minister ur december 12-én távi­ratilag rendelte el a főszolgabíró intézkedésének felfüggesztését és bekérte az iratokat. A népjóléti minister ur helyes és korrekt in­tézkedése ellenére a Ceresz-részvénytársaságot 5 nappal a távirat megérkezése után, vagyis de­cember 17-én hatósági segédlettel Erdőhegyi Fe­renc főszolgabíró kidobatta az utcára. (Felkiáltá­sok a balközéven: Hallatlan! ) A Ceresz- rész vén y­társaság azóta is hajléktalanul, a teljes tönk szé­lén áll, teljesen hajlék nélkül kénytelen úgyszól­ván a levegőben lógva élni, befizetett alaptőkéjét a korona elértékteledése következtében semmiféle módon üzletileg nem használhatja és mérhetetlen károsodást okoz ezáltal azoknak a keresztény tömegeknek, kisgazdáknak, iparosoknak, akik pénzüket erre a célra odaadták. A népjóléti mi­nister ur február 16-án kelt, és Nyírbátorban február 20-án kikézbesitett 771 1924. sz. rendeleté­vel Szerdahelyi Elek szabómesternek a Ceresz helyiségéből való kilakoltatását elrendelte, ennek ellenére a főszolgabíró ezt a rendeletet a mai napig visszatartotta és a rendelet végrehajtása érdekében semmiféle intézkedést nem tett. (Kiss Menyhért: Uj Csák Máté Szabolcsban!) A nyir­bátori keresztény mozgalmaknak lelke... (Zsirkaj' János: Keresztény szövetkezetről van szó! — Rupert Rezső: Hisz az is keresztény! Azt a ke­resztén3't a keresztényekért dobálják ki? Mi köze ehhez a zsidónak? — Pikier Emil: Akkor ez nem zsidókérdés! —- Zsirkay János: Mindegy, hogy milyen kérdés, az a fontos, hogy igazságtalan ! — Horváth Zoltán: Ez a kurzusjogrend! — Rupert Rezső: Fel» kell már hagyni ezzel a szamársággal, hogy: Zsidókérdés!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: A nyírbátori keresztény mozgalmaknak lelkes vezetője, szervezője és irá­nyitója Rákóczy Béla főgimnáziumi tanár, aki régebben Gyulafekórvárott az ottani katholikus főgimnáziumnak volt a professzora. Majláth Gusztáv püspök nevezte őt ki a gyulafehérvári katholikus egyház főgondnokává, és akik Majláth püspök apostoli lelkületét és egyéniségét ismerik azok ebből a kinevezésből megítélhetik azt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents