Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

À nemzetgyűlés 25á. ülése 1924. évi ifrárcius hó 12-én, szerdán. 27S minden lehetőt elkövetni arra nézve, hogy én esetleg izgatást ne kövessek el. De tovább megyek. Hogy ennyire törvénytelenül járnak el velünk szemben, erre vonatkozólag egyebet nem emlitek meg, mint a kiskunhalasi esetet. Kiskunhalason, igenis, vannak tagjaink, mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy megszűnik szervezeti életünk, amikor a rendőrhatóság vagy a belügyminister azt mondja, hogy itt pedig nincs szervezeti élet. Mert van. Lementem Kiskunhalasra, taggyűlést jelentettünk be, ezt betiltották. Csak természetes, hogy törvényellenes cselekedetre nem ragadtattam magam és eszemben sem volt, hogy taggyűlést vagy alakuló gyűlést tartsak. De épen papválasztás volt abban a községben és az a szokatlan eset történt meg részemről, hogy mint kálvinista, beleavatkoztam a lelkészválasztásba, hogy a kálvinista egyház hiveit bizonyos jelölt személye mellé sorakoztassam. És mi lett az eredményt Először is detektívek kísérgettek lépten-nyomon, mint veszedelmes egyéniséget. Amikor leráztam a nyakamról a detektiveket, sorba vették azokat az embereket, akik velem érintkeztek _ és — itt van ez a levél — én még januárban jártam ott ésime, még márciusban is citálták be és faggatták azokat az embereket, akikkel érintkeztem, hogy vájjon milyen ténykedést fejtettem ki én Kiskunhalason. De tudni kell, igen t. Nemzetgyűlés, hogy Kiskunhalason a diktatúra bukása után 9 vagy 10 embert akasztottak fel és lőttek agyon. Mondom, annak illusztrálására, hogy milyenek az állapotok, legyen Szabad e levélnek egy rövid részletét felolvasnom (olvassa): »Ez év január havában nálunk járt Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő ur és a következő lelkészválasztássai kapcsolatosan néhány barátommal együtt engem is felkeresett. Rövid beszédünk tárgya csak a lelkészválasztás volt. Az ő itt tartózkodását a rendőrség észrevette s most az, hogy mi mit beszéltünk ő vele és miért ^ keresett fel bennünket, nagy izgalomban tartja a rendőrséget. Bizonyítékul szolgálnak a következő esetek. Másnap, amikor a képviselő ur elment, többeket a rendőrségre hivattak kihallgatás végett. Én abba a turnusba nem estem bele, de rólam sem feledkeztek meg, mert most kaptam márciusra idézést, tehát kérem . . .« stb., stb. Igen t. Nemzetgyűlés! Ilyen a földmunkások szervezkedése a gyakorlatban és igy illeti meg a földmunkásságot a szervezkedés terén ugyanaz a jog, amely bármilyen más társadalmi réteget megillet. Szeretném, ha a túloldalon igen t. képviselőtársaim felállanának és azt mondanák: mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk. De tudom, hogy ezt nem mondhatják. Mert ez a sors az egyesülési és gyülekezési jog terén csak a földmunkásoknak jár. (Kuna P. András: Van nálunk is földmivelő-egyesület, más városban is! — Klárik Ferenc: Igen, ha Kuna bátyám megy oda, nincs semmi baj! — Nemes Bertalan: Persze, hogy nincs ! — Kuna P. András: Mert rendesen viselik magukat ! — Pikier Emil: Vörös vagy fehér bor alapján, az a kérdés! —- Egy hang jobbfelől: Fehér érzelem alapján!) Megnyugtatom az igen t. Kuna képviselő urat, hogy nekem nem fáj semmi, (Kuna P. András: Nekem sem!) nekem csak az igazságtalanság, a törvénytelenség fáj, a törvénytelenségnek pedig fájnia kell a tiíloldalon ülő képviselőtársaimnak is, nemcsak az ezen oldalon ülőknek. Igaz, hogy Kuna képviselő úrtól nem várhatunk semmi mást, mert törvénytelenséget soha nem tesz szóvá, dacára annak, hogy látja és tudja és közbekiáltásokkal akarja ezeket a törvénytelenségeket igazolni. A Földmunkások Országos Szövetsége jóváhagyott alapszabály alapján működő testület. A Földmunkások Országos Szövetsége közgyűlési határozat alapján teljesiti a földmunkássággal szemben azt a kötelességét, amelyet teljesiteni a nemzetgyűlés elmulaszt. Közgyűlési határozat alapján a Földmunkások Országos Szövetsége megvalósitotta a rokkantsegéíyt május 1-től kezdve, a Földmunkások Országos Szövetsége szülészeti segélyt fizet a tagjainak, elhalálozási segélyt, özvegyi- és árvasegélyt fizet, tehát vállalja és teljesiti azokat a szociálpolitikai feladatokat, amelyeket a törvényhozásnak volna kötelessége teljesiteni a magyar földmunkásokkal szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek ellenére mégis azt kell látnunk és tapasztalnunk, hogy a szociális feladatok teljesitése közben is minduntalan gánccsal és törvénytelenségekkei találkozunk. Ha mégmegemlitem, hogy a szövetségnek hivatalos lapját közel két éve betiltotta a belügyminister ur állítólagos lázitó cikkek miatt, amely cikkek szerzőit azonban a törvényszék sorozatosan felmentette, akkor épen eleget mondtam arra nézve, hogy miképen néz ki Magyarországon a földmunkások szervezkedési szabadsága. Legyen szabad itt nyomatékosan rámutatnom arra, hogy nemcsak a törvény kötelez bennünket arra, hogy minden polgárt egyenlően bíráljunk el minden tekintetben az országban, de legyen szabad rámutatnom a békeszerződés vonatkozó szakaszaira is. Számtalanszor kifejeztem itt, hogy nem szivesen hivatkozom a békeszerződésre, de amikor látom azt a veszélyes igazságtalanságot, amellyel társadalmi osztály és osztály között különbséget tesznek és itt belekapaszkodhatom a békeszerződésbe, akkor igenis, kötelességem abba belekapaszkodni. Mit mond a genfi egyezmény a nemzetközi munkaügyi hivatal által kreált intézményről, amely intézménynek Magyarország is tagja. Azt mondja, hogy »a nemzetközi munkaügyi szervezet minden tagja jelen egyezmény ratifikálásával kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott minden egyén részére ugyanazt az egyesülési és szövetkezesi jogot biztositja. mint az ipari munkásoknak és eltörli mindazokat a törvényes intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasági munkások ezen jogait korlátozzák.« Igen t. képviselő ur, ha savanyu is a szőlő, mégis le kell nyelni. Hiába beszélgetünk itt és hiába tárgyal a belügyminister ur arról, hogy egyforma elbánásban részesülnek ugy a földmunkások, mint az ipari munkások, vagy bármelv más társadalmi rétege ennek az országnak, mi mégis érezzük azt a különbséget, amelyet tesznek közöttünk és más társadalmi rétegek között és akkor igenis belekapaszkodunk a békeszerződésekbe, a konferenciák határozataiba és azt mondjuk: necsak kint a külföldön legyenek demokratikus törekvések, hanem érvényesüljenek ezek az országban is. Necsak kirakatdemokráciával házaljon kint Genfben, Londonban és az egész külföldön a ministerelnök ur, midőn itt ilyen elbánásban részesit bennünket; ne játszunk szembekötősdit és ne csaljuk a külföldet, hanem mondjuk meg őszintén, hogy igy van, akkor majd tisztán látunk minden kérdésben. De kifelé demokráciát hirdetni és adni a művelt nyugatot, künn alkalmazkodni Nyugateurópa szelleméhez és itt ilyen különbséget tenni, (Kiss Menyhért : Ahol nincs titkos szavazás, ott nincs demokrácia ! — Rothenstein Mór: Ázsiai viszonyok!) idebenn az egyesülési és gyülekezési jog terén és más téren is ilyen állapotokat tűrni, erre én azt mondom, hogy le az álarccal, Ezekután a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »Hajlandó-e a bel-41*