Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

A nemzetgyűlés 244. ülése 1924. vénytelen állapotot. (Horváth Zoltán: Csak mer- j nék nem jóváhagyni!) Én nagy aggodalommal látom a kormánynak ezt a lépését, amelyet ő a végszükségre hivat; kozva tett meg. Tagadom és minden alkotmánytól embernek tagadnia kell, hogy a kormánynak joga lehessen szüksógrendeletet kibocsátani, olyan rendeletet, mely a törvényhozás budgetjogát érinti. Hiszen két kiváltságos joga van a törvényhozásoknak mindenütt, ahol alkotmányról vagy csak az alkotmány látszatáról beszélnek is, két sarkalatos joga: a budget-jog és az ujoncmegajánlási jog. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Mind a kettő hiányzik! — Ulain Ferenc: Állandóan kijátszották!) Ezekhez soha semmiféle kormány nyúlni nem mert, nem mert nyúlni még a Bethlen-kormány sem. Én csak arra hivatkozom, t. Nemzetgyűlés, hogy méltóztatott már párszor ezen az élményen kereszlümienní, hogy lejárt a költségvetési törvégy vagy az indemnitás hatálya, bekövetkezett az exlex. S mi történt? Az történt, hogy megszakadt az államélet folytonossága, a mindennapi szükségletnek törvény keretében való fedezése lehetetlenné rált, megállt tulajdonképen az egész államélet. Mégsem mert a kormány ebben a nagy szükségben rendeletet kibocsátani arra nézve. (Ugy van! balfelől.) hogy mivel most már exlex-be jutottunk, én rendelettel intézem el a kérdést, rendelettel parancsolom meg az adófizetést és rendelettel intézkedem annak behajtása iránt, (Hedry Lőrinc: Mégszöktek a szomszédai!) Nemcsak most, hanem Ferenc József kormányai sem merték megtenni, hogyha az ország exlex-be jutott tehát az egész gazdasági élet egy napon. egy pillanat alatt függővé vált, hogy a törvényhozás budget-joga ellen cselekedjenek, elkobozzák a törvényhozástól azt a legfőbb jogot, amelyért egyáltalában azt lehet mondani, hogy van. En azt hiszem, hogy a kormánynak is és önöknek, a többségnek is érdeke, hogy ezt a helyzetet tisztázzuk. Én nem vagyok hajlandó az alkotmánymagyarázatban elmenni egészen addig, hogy a kormánynak ebben az esetben joga van szükségrendeletet kibocsátani, hanem igenis ebből, hogy ezt a rendeletet kibocsátotta, levonom nemcsak azt a következtetést, hogy törvénytelenséget követeit el, hanem nézetem szerint épen ugy, amint, amikor exlex-be kerül az ország, nem köteles senki még — nem tudom — egy birósági beadványra sem bélyeget ragasztani, nemhogy egyéb fizetéseket teljesíthessen, ennek a rendeletnek majd fog engedelmeskedni az, aki akar, és ezért felelősségre vonni senkit nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások jobbfelől: Csak izgasson!) T. Nemzetgyűlés! Én az alkotmányos felfogásomnak adok kifejezést annak a felfogásnak, amelyet eddig sohasem vontak kétségbe, hogy a törvényhozás engedelme nélkül, sem vagyoni, sem véradót az országra róni nem lehet. Ezt a felfogást vallani pedig annál több okom van, mert a t. kormány éveken keresztül elmulasztja még azt is, hogy az állam bevételeiről elszámoljon. (Erődi-Harraeh Tihamér: Indemnitási vita.) A legkevesebb az, hogy az ország népe, amely súlyos adó- és vér-terhekkel van megróva, legalább azt tudhassa, hogy mire költik a pénzét. (Ugy van! a balközépen. — Ulain Ferenc: Ők tudják, de nem a nép!) Nemcsak gazdasági okai vannak annak, hogy nálunk a korona, a pénz értéke leromlott, hanem nálunk ennek pszichológiai, politikai okai is vannak, mert az egész ország kétségbeesetten, megrendülve áll szemben azzal a kormányzattal, amely még annyira sem becsüli, hogy számot adjon neki arról, hogy vájjon ezek a jövedelmek hova fogynak el Ha az ország népe tudná, hogy évi február 21-én, csütörtökön. 19 miféle szükségletek fedezésére és mennyit kérnek tőle, talán több kedvvel és kevesebb kétségbeeséssel nézne elébe azoknak a terheknek, amelyeket rá rónak. Teljes sötétségben vagyunk, kétségbeesésben vagyunk, napról napra látjuk, testünkön érezzük a romlást, a pusztulást, a sorvadást, megrendülten állnak szemben a kormányzattal, a magyar nép kifosztottan áll szemben a kormányzattal ennek a politikának következményeképen. Ilyen esetekben az az első kötelessége a kormánynak, hogy ami tőle függ, azt megtegye. Mert ha azt kívánják, hogy nem tudom, aranyat varázsoljon elő pillanatok alatt, amikor arra szükség volna, vagy más kincseket bányásszon elő valahonnan, akkor védekezhet azzal, hogy ez hatalmán kivül van, de hogy politikailag rendben legyen az ország, hogy budget-je rendben legyen, hogy zárszámadás legyen, hogy egyáltalában a nemzetet tájékoztassa a pénzügyi helyzetről, hogy ezt látva, a nemzet dönthessen a kormány politikája felett: ez a legkevesebb, amit megkövetelhetünk. Erre szükségünk van, nemcsak nekünk idebenn, hanem szükségünk van azért is, mert hiszen külpolitikai, gazdasági és politikai viszonyainkat is meghatározza az, ami idebenn történik. Hogy ezt a törvénytelen állapotot, amelyet a kormány előidézett, minél előbb megszüntessük, szükségesnek tartom ós a t. többség részéről is erkölcsi kötelességnek tartom, hogy a drágasággal kapcsolatosan mindenekelőtt e felől a pénzügyi jogállapot felől határozzunk, amely pénzügyi jogáliapotot a ministerelnök ur s egyáltalában a kormány a törvénytelen rendelet kibocsátásával előidézett. Egészen kétségtelen és vitathatlan az, hogy a nemzetgyűlés, a törvényhozás budget-jogán sérelem esett, hogy alkotmányellenes lépés történt; egészen bizonyos ez és ezzel szemben a kormánynak még ahhoz sincs joga, hogy — nem tudom, — erkölcsi alapra támaszkodjék, mert csak az a kormány jogosult még szükségrendeletet is adott esetben ott és akkor, amikor és a hol ennek helye van kibocsátani, amely hibáján kivül jutott a szükséghelyzetbe, ha egy véletlen vis major az, ami abba őt belekény szeri tette. Itt erról nincs szó. Hónapokon keresztül . . . (Horváth Zoltán: Éveken keresztül! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon. Századokon keresztül!) Elnök Csendet kérek, képviselő urak ! Csendet kérek, minden oldalon ! Rupert Rezső : . . . éveken keresztül tárgyaltattak velünk egészen szürke napirendeket, ahelyett, hogy a nemzet húsába, vérébe vágó kérdésekről szóló törvényjavaslatokat tártak volna elénk és ezekkel foglalkoztattak volna bennünket. Hiszen méltóztassanak szótnézni: ma, amikor a kormány szükségrendeletet bocsátott ki minden cél nélkül, sőt azoknak az érdekeknek ellenére, amelyeket védeni akar — mert egy problémát kodifikál tulajdonképen ebben az u. n. szükségrendeletben, amely problémáról egyelőre kétséges az, hogy nem fog-e épen visszafelé elsülni (Zaj.) — nem elég, hogy a ministerelnök ur mindazzal szemben, ami alkotmányjogi szempontból tilos, meg nem engedett, ami erkölcsi szempontból is meg nem engedett, ami a lelkiisme

1 et szempontjából meg nem engedett, a mögötte ülő többségi párt bizalmára hivatkozik. (Ugy van l a szélsőbaloldalon, — Zaj jobb felől.) A nemzet bizalma az, ami felmentést adhat, azt pedig önök sem fogják állitani, hogy ennek a törvényhozásnak, ennek a nemzetgyűlésnek többsége a nemzet többségét, tehát a nemzet bizalmát képviseli. (Zaj.) Máskor is voltak már ilyen napjai a magyar parlamentnek. (Erődi-Harraeh Tihamér : Amikor Rupert beszélt óraszámra !) 8*