Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

252 À nemzetgyűlés 253. ülése i.92 tudják ezt mások is, mindjárt rátérek — az orosz veszély, amely mindkettőnket fenyeget és amelyre a múlt héten az olasz kormány sajtója «agyon nyomatékosan figyelmeztette a világot, elsősorban Romániát. Ismétlem, a román viszonyokkal más alkalommal fogok foglalkozni. A szerbekhez való viszonyunk jóvátételét, illetve a szerbekkel való barátság visszaállitását már mint régi függetlenségi képviselő sokszor hangoztattam. A mi gazdasági érdekeink, gazdasági terjeszkedési lehetőségeink délfelé vannak, amerre a Duna folyik . Nekünk tehát igenis érdekünk gazdaságilag megegyezni Szerbiával. De hozzájárul ehhez a magyar nép karakterének, vitézi voltának, sokban egyenlő lelki tulajdonságainak rokonsága is a szerbekkel. Azt hiszem tehát, a lélektani lehetősége is megvan annak, hogy a szerbekkel való barátságunk mielőbb helyreálljon. De itt megint mit látunk, t. Nemzetgyűlés ? A legfontosabb közgazdasági és külpolitikai érdekünket, a szerbekhez való viszonyunkat külügyi kormányunk teljesen elejtette kezéből akkor, amikor még csak fogalma sem volt arról, hogy az olasz-szerb megegyezés folyamatban- van és meglepetésszerűen érte őt az olasz-szerb megegyezés. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. (Zaj half elöl.) Baross János: Bocsánatot kérek, ez a kérdés a külkereskedelmünket annyira érdekli, hogy közgazdasági helyzetünk megvilágítása szempontjából nagyon fontos. Kérem at. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy ezekre a kérdésekre is kiterjeszkedjem. (Rassay Károly: Nem is szükséges! Hozzátartozik a tárgyhoz! — Zaj.) Elnök: Fölteszem a kérdést: méltóztat. nak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérjen! (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Megengedjük! -— Zaj.) A nemzetgyűlés a képviselő urnák az engedélyt erre megadja. Baross János: T. Nemzetgyűlés! A kormányunknak nemcsak tudnia illett volna, hogy mi készül Szerbia és Olaszország között, de nekünk kellett volna közvetítőnek lenni; nekünk ott kellett volna lennünk, hiszen szomszédságunkban ránknézve legégetőbb közgazdasági kérdések dőltek el. (Ugy van! balfelöl.) Meg kellett érnünk azt, hogy a magyar érdekeket Fiúméban Mussolini olasz ministerelnök ur képviselte. (Ugy van! balfelöl.) Hálás köszönettel tartozunk Mussolini ministereinök urnák, hogy amit a kormányunk elmulasztott : a magyar érdekek képviseletét, azt ő jó baráti, szomszédi viszonyunknál fogva magára vállalta. (Lendvai István: Többre becsülte a magyar nemzetet, mint a külügy minister !) De az a kormányzat amely a legfontosabb külkereskedelmi kérdésünket mások által hagyja elintéztetni, hogy de nobis, sine nobis intézkedjenek, ne csodálkozzék azután, hogy sem a tárgyalások előtt, sem a tárgyalások alatt nem kérdezték meg Magyarországot, hanem már ugy kezelték, mint egy non valeurt, az őt legközelebb érdeklő kérdésekben is. A román és szerb kérdéssel máskor foglalkozom bővebben. Részletesen ki akarok azonban térni Csehországhoz való viszonyunkra, Csehország állapotaira és arra a külkereskedelmi, pénzügyi és külpolitikára, amelyet nekünk Csehországgal szemben követnünk kellene, s amelyet követünk. Amint emiitettem, a legteljesebb mértékben kívánatosnak tartom, hogy mi a szomszéd í. évt március hó ll-én, kedden. államokkal a legjobb viszonyban legyünk. Mint Csehországgal való barátságunknak régi munkása, visszalapoztam emlékeztemben. A koaliciós kormány idejében Kramarz készült Magyarországra. Akkor beszédeket tartottam s cikkeket irtani a magyar-cseh barátkozásról és amellett törtem lándzsát, hogy Magyarországnak segitenie kell Csehországot, hogy régi történelmi és nemzeti jogait visszaszerezhesse. Emlékszem: a Hazánkban, tehát nem valami felforgató lapban irtain »A csehek Magyarországon« című üdvözlő cikkemet, amikor Kramarzot vártuk s mikor az öreg' Wekerle Sándor Bécsben volt. Este megérkezik, másnap magához hivat. Nagyon megmosta a fejemet, mert Bécsben, a legautentikusabb helyen elébe. tették a Hazánk-at és megkérdezték tőle: Mit jelent az, hogy egy kormányt támogató képviselő a csehek nemzeti aspirációinak támogatása mellett ir cikket? Akkor megkérdeztem Wekerle Sándort: Kegyelmes uram, nem gondolod, hogy Ausztria s az osztrák-magyar monarchia mai összetétele mellett s a mai nemzetiségi, közgazdasági erőviszonyok mellett Csehország történelmi jogai vissza fognak térni? Nem jobb lenne-e a magyarokra nézve, ha a magyarok segítségével, közreműködésével szereznék vissza, mint a nélkül? Erre Wekerle Sándor azt mondta: Lehet, hogy neked van igazad, de nekem ma annyi sok minden magyar dologtól fáj a fejem, hogy lehetetlen, hogy a fejem a csehek kérdésében is fájjon. Sajnos, a történelmi események hamarább adtak, nekem igazat, mikor az akkori bécsi politikával szemben a csehek történelmi jogait védtem. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert. akkor a bécsi hatalomnak nem tetsző védelmembe vettem a csehek érdekeit, s a történelem nekem adott igazat, mert amiket most elmondandó leszek a magyar érdekek védelmére, azok olyanok, amelyek viszont jelenleg a Prágában uralmon lévő cseh imperialistáknak nem fognak tetszeni, de amelyekről megvagyok győződve, hogy a történelem ezek tekintetében épugy igazat fog nekem adni, mint igazat adott akkor, amikor a cseheket vettem védelmembe. T. Nemzetgyűlés ! Legyünk tisztában azzal, hogy én nem vagyok a cseh nemzetnek ellensége, hiszen akkor, amikor a bécsi hatalom megharagudott, támogattam a cseheket. De igenis, őszintén meg kell állapitanom, hogy annak a sok könnynek és szenvedésnek, amely ma Magyarországon van, elsősorban nem a cseh nép, hanem a cseh imperialista politika az oka. (Ugy van! half elől.) Vizsgáljuk csak meg. hogy indokolt-e ez a cseh imperialista politika, hogy olyan erős-e a cseh állani és a cseh politika, mint amilyennek zseniális ügyességgel magukat kifelé feltüntetik. Ha Csehországot kissé bővebben, mélyebben vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a bennünket környező államok között a, cseh-szlovák állani a legbetegebb. Beteg geográfiai fekvésénél fogva, mert mintegy az összes középeurópai államokat állandóan irritáló hosszú szálka nyúlik keresztbe a nemzetek között és fekvésénél fogva elsősorban stratégiai abszurdum. Etnográfiai összetételét megvilágitják a következő számok: öt és fél. millió csehhel szemben áll négv millió német, két millió tót, több mint egy millió magyar, fél millió rutén s a többi vegyes nemzetiség, — lengyelek és mások, — amelyek semmi1 esetre sem barátságosak a csehek iránt. i