Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

232 A nemzetgyűlés 252. ülése 1924. évi március hó 7-én, pénteken. ezért ugy az állam, mint mindenki más szivesén átvenné. Ajánlom továbbá azt is a kormány figyelmébe, hogy amikor a fogyasztótól egy kiló cukorért, ezért a nélkülözhetetlen dologért kb. 3000 korona adót vesz . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hatezret!) Annyira változik ez a hozzájárulás, hogy mig az ember megkezdi beszédét és befejezi, addig a duplájára emelkedik. (Pikier Emil : Minden kockacukorra 325 korona esik !) Egy azonban bizonyos : hogy a tőzsdén forgalomba kerülő papirok után ma is csak egyezrelék adót fizetnek. Tessék gondolkozni arról, hogy nemcsak azoktól, akik tőkebefektetésekre veszik, _ hanem akik mindennap 3—4-szer cserélik papirjaikat, vájjon nem lehetne-e ebből szintén egy elég tekintélyes summát kapni az állam költségeire, amelyetpéldául a nélkülözhetetlen fogyasztási cikkek adójának leszállitására lehetne forditani. (Zsirkay János: Ehhez más pénz ügy minister kellene, nem Kállay !) Előterjesztéseimmel végeztem is volna. Egy dolog fontos, hogy a kormány ne csak a külföld számára, hanem a mi számunkra is adjon egy rekonstrukciós tervet, egy szilárd, a vagyonváltságra is kiterjeszkedő gazdasági programmot, amelyhez hozzászólhatnak szakértők és hozzászólhat a nemzetgyűlés is . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Czettler Jenő: ... és fellélegezhet a nagypublikum, mely tetteket vár ebben a rettenetesen súiyos helyzetben. Aki beszédemet végighallgatta, tudja pártunk álláspontját. Mi nem a kormánnyal szavazunk, mi a nemzetnek adunk eszközöket, hogy a rettenetes bajból kiszabaduljon. (Zaj a balközéven.) Tessék a felelősséget képviselő urak. magu^ra venni azért, ha a valorizáció nem történik meg, (Zaj a balközépen és a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Erre a kormányra semmit sem lehet bízni, a valorizációt sem.) Elnök: Csendet kérek! (Zsirkay János: Vállalja a többség, amely egy éven keresztül megakadályozta. — Zaj.) Csendet kérek! Czettler Jenő: Tessék a felelősséget magukra venni, ha a kényszerkölcsön meg nem lesz; s bekövetkezik, amit Németországban láttunk, ahol millióról milliárdra csúszott a márka egy-két hét leforgása alatt. Aki nemzetét szereti, az nem fog minden körülmények között c^ak azért is ellentmondani a kormánynak, hanem megnézi, hogy milyen dolgokban hogyan kell cselekedni. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Azt nem mondhatja senki sem, hogy pártunk hizeleg a kormánynak, mert az enyémnél súlyosabb objektiv kritikát egy kormányról és annak működéséről nem lehet mondani, (ügy van! Ugy van! Taps a balközépen és a baloldalon.) Viszont be kell látni azt is, hogy a nemzetnek ebben a rettenetes helyzetben szüksége van áldozatkész polgárokra, (Zaj a bal- és a szé.sőbaloldalon.) s ezért, mélyen t. Nemzetgyűlés, a javaslatot én is és púrtorn is az általános tárgyalás alapjául elfogadjuk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Farkas István! — (Zaj. Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Czettler Jenő képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Czettler Jenő: T. Nemzetgyűlés! Beszédem folyamán a jobboldalról általam ki mm vehető közbeszólásokat hallottam és azt hittem, hogy az egységespárt kisgazdatagjai talán ellenkező nézetüknek adnak kifejezést. Amint később hallottam, ők tökéletesen egyetértenek az adóadminisztrácipra vonatkozó előadásommal. Én a Ház naplójában szeretném megrögzíteni azt, hogy amit a kisgazda-képviselő tagokra mondtam, hogy nem érdekli őket a kérdés, annaképen ellenkezője igaz, hogy t. i. őket szintén erősen érdekli ez a dolog és hálás köszönettel veszem az általani a beszéd hevében nem hallhatott helyeslő kifejezéseket, amelyekért köszönetemet fejezem kisgazda-képviselőtársaimnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő ur. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló^ Czettler képviselőtársam nagy hozzáértéssel, szakértelemmel és szilárd ellenzéki meggyőződéssel bírálta a kormány egész pénzügyi politikáját, de beszéde végén mégis elfogadta ezt a javaslatot. Egészen furcsa és érthetetlen, hogy egy szakember, aki belelát a gazdasági élet szövevényébe s megállapitja, hogy az a politika, melyet a kormány csinál, a esőd felé viszi az országot, mégis elfogadja a javaslatot a tárgyalás alapjául, hivatkozással arra, hogy a nemzet érdekében teszi. (Szilágyi Lajos: Remélhetőleg mindenki a nemj zet érdekeit tekinti.) Bocsánatot kérek, ezt a J szándékát senkinek itt a Házban kétségbevonni nem lehet: mindenki maga alkotja meg a véleményét, hogy hogyan itéli meg az ország népének sorsát, mit tart ennek érdekében jónak és mit rossznak. De ha valaki világosan kimutatja, hogy ez a pénzügyi, gazdasági politika csődbe viszi az országot, akkor nézetem szerint a nép, az ország. a nemzet ellen való bűn, ha mégis támogatja ezt a kormányt, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Látja a bűnöket és mégis támogatja. — Zaj.) Az a politika, amelyet itt Czettler képviselőtársunk kimutatott, tényleg rossz, olyan, hogy csak csőd felé viheti az országot, ameljből nem evickélhet ki. Már jóeleve megállapitja, hogy ez a kormányzati rendszer nem alkalmas arra, hogy itt akár a pénzügyi, akár a gazdasági viszonyokat rendezze; nem alkalmas az összetételénél, természeténél kialakult rendszerénél fogva, (Propper Sándor: És korruptságánál fogva!) mert ez a kormányzati rendszer,.. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassék helyeiket elfoglalni. (Dénes István: Talán a folyosón lehetne elintézni a beszélgetéseket!) Kérem a képviselő urat is, méltóztassék hozzájárulni a rend fen tartásához. # Farkas István:... eddigi gazdasági politikája tisztán és kizárólag ahhoz a nagy tőkeérdekeltséghez kötötte, ahhoz a kapitalista érdekeltséghez, amelybe bele kell érteni a íinánctőkét, gyáripari, kereskedelmi tőkét és a 10.000 holdas érdekeltségeket is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre a rendszerre rendezkedett, erre építette fel egész gazdasági politikáját és ez a gazdasági politika vitte csődbe az országot, ez tette lehetővé, hogy ebben az országban a pénz annyira leromlott, hogy annak ma nincs vásárló értéke. A helyzet az volt, hogy a kivitellel, behozatallal, a pénz értékének kezelési módjával a kormány csak ezeket az érdekeltségeket támogatta. Összeköttetésben állott a nagybankokkal; a nagybankok s a kartellek kapták a kedvező pénzügyi hiteleket. Ezek azután összevásárolták az árut, s felverték az árát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a bőr-, malom-- és cukorkartell, (Baross János: Még egyszer olyan drága a cukor Budapesten, mint Bécsben) amelyek olyan gazdálkodást folytattak, hogy az .állaimtól kedvező fel-