Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-252
À nemzetgyűlés 252. ülése 1924. lódása következtében tényleg* sakkal kevesebb érteket jelentett a háztulajdonosnak, mint amennyit a lakbérrendeiet, illetve a arágasagi bizottság is kontemplált. Mivel pedig eboen a lakbérrendelet oen — amely, ismétlem, megtárgyaltatott akkor a drágasági bizottság előtt — benne van az, hogy na luoKozben a üurona változik, valami potrendelkezés történjék, ebből következik, hogy itt semmi nóvumról nincs szó a drágasagi bizottság szempontjából. A dragasági bizottság ezt a momentumot már akkor íigyelembe vette és erre vonatkozólag akaratát előre nyilvánította, illetve hozzájárult ehhez a gondolathoz. Épen ezért gondoltam arra és ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a pontnak a drágasági bizottság előtt való ujabb megtárgyalására nincs szükség. (Pikier Emil: Ha a jövedelmek is együtt fokozódtak volna, akkor nem lemie rá szükség! — Propper Sándor: Ha nem tudnak fizetni, pukkadjanak meg!) Mert nem lakbéremelésről van szó, és nem is arról, hogy február 1-ére visszamenőleg a novembertől februárig terjedő időre esedékes pótlakbér a korona mostani értékjegyzése figyelembevételével, állapittassék meg, hanem kizárólag a lakbérrendelet kimondott betűje szerint arról van szó, hogy a korona jegyzésének novembertől február l-ig történt lemorzsolódása niost figyelembe vétessék. (Pikier Emil: A munkabéreknél is figyelembe kell venni! — Esztergályos János: A dolgozók jövedelménél is! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!, jobbfelől. — Halász MóriC: Mások is dolgoznak, nemcsak a szocialisták! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Csak nyugodtan! Hz a parancs!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Pukkadjanak! — Esztergályos János: És repedjenek! — Propper Sándor: Az a parancs: Nyugodtan!) Propper Sándor képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Ne provokáljanak!) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: A kormány napiparancsa ránk nem vonatkozik! — Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj jobbfelől.) Csendet kérek a jobboldalon is. (Szüj Bálint: Nem kaptunk napiparancsot! — Propper Sándor: De kaptak!) Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Propper Sándor: Kérem, Szijj Bálint is közbeszólt!) Tessék ezt az elnökre bízni. A képviselő urat kétszer figyelmeztettem és ennek ellenére örökösen közbeszól a képviselő ur. (Egy hang jobbfelől: Pukkad!) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tudom, hogy a közvéleményben ez az önmagában természeténél fogva rendkívüli izgató anyag sok nyugtalanságot okoz, és belekevertetett a közvélemény felfogásába néhány olyan momentum is, amelyek teljesen kivül állanak a mi mostani tárgyalásaink komplexumán. Nevezetesen, amit a napirend előtt felszólalt igen t. képviselő ur emiitett, hogy t. i. a felszabadítás bizonyos kategóriákra esetleg megtörténnék vagy- kontemipláltatnék, vagy nem tudom én, általában valami lakbéremelésre gondolna a kormány visszamenőleg, erre vonatkozólag kijelenthetem, hogy ez nincs benn tárgyalásaink anyagtömegre ben. Nincs szó arról, hogy egyes kategóriák felszahadittassanak, évi március hó 7-én, pénteken, 22$ arról sincs szó, hogy a rendeletben mégha tározóit időpont előtt akár a bolthelyiségek, akár a lakások szabadforgalmát kívánná a kormány visszaállítani. Sőt nekem az a meggyőződésem, hogy ha lehet szó a rendeletben megállapított felszabadulási terminusok megmozgatásáról, akkor csak arról lehet szó, hogy kijebb toljuk valamivel a felszabadítás terminusát. (Helyeslés.) Arról azonban, hogy előbbre tegyük vagy megrövidítsük a felszabadítás megállapított terminusait, valóban nincs szó. De nincs szó lakbéremelésről sem visszamenőleg, az előbb emiitett dolgok értelmében. Nagyon jól tudom, — s ebben teljesen igaza van a t. felszólaló képviselő urnák — hogy a lakáskérdés rendkívül fájdalmas kérdés. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy azzal az objektivitással hívjam fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét erre a kérdésre, amely objektivitás egyedül lehet mértékadó ebben a kérdésben és amely objektivitás az egyik oldalt ép ugy figyelembe veszi, mint a másikat. Nagyon jól tudom, hogy a háztulajdonosok már csak azon a réven is, hogy most de facto ráfizetnek saját lakóikra és hogy 7 a kontemplált visszamenőleges lakbérpótlék őket nem menti fel ettől a tehertől, feltétlenül elégedetlenek azzal a mértékével a pótlékmegállapitásnak, amelyet én a ministertanács elé fogok vinni és amelyet ma délután a drágasági bizottságnak is alkalma lesz áttárgyalni, (Helyeslés balfelől.) dacára annak, hogy én a magam részéről, ismétlem, nem tartom szükségesnek, hogy a bizottság ezzel a részletkérdéssel foglalkozzék, mert hiszen semmi más nem történik, minthogy a novembertől februárig történt koronamorzsolódás bizonyos mértékig — nem is teljes mértékig — ezskomptáltatik. De mondom, t. Nemzetgyűlés, ezzel az objektivitással kell nézni a dolgot. Emiitettem már egy alkalommal, — talán itt a nemzetgyűlésen, nem emlékszem biztosan — hogy ezelőtt egy esztendővel Budapest területén, és pedig szorosan vett Budapest területén, úgynevezett állékonyságában erősen megrongált, német szóval baufallig-ház csak tíz és egynéhány volt, most pedig hivatalos statisztika és bejelentések szerint kétszáznál több ilyen baufällig, lerombolásra teljesen megérett ház van, ami annyit jelent, hogy ha a háztulajdonosoknak kétségkívül bizonyos mértékig indokolt kérelmeit nem is vesszük teljes mértékben figyelembe, de azt a szempontot mindenesetre figyelembe kell vennünk, hogy a háztulajdonnak nem lévén jövedelme, ha a háztulajdonos más forrásból nem rendelkezik jövedelemmel, nem is képes házát tataroztatni. (Zaj a szélsőbal oldalon) Elnök: Csendet kérek. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Viszont, ha a háztulajdonosnak más forrásból van jövedelme, senki „sem kötelezheti arra, hogy más forrásból eredő jövedelmét egy nem jövedelmező objektum fentartására, tatarozására fordítsa. Ennek következtében állékonyság szempontjából rendivül súlyos helyzetbe került a háztulajdon. Arról nem lehet szó, — és én meg vagyok győződve róla, hogy ennek a Háznak a lakbérrendezés kérdésében a legélesebb ellenzéki szempontot és álláspontot elfoglaló tagja sem lesz hajlandó a számadatoknak és tényeknek bizonyító erejével szemben erre az álláspontra helyezkedni, — hogy a háztulajdonosok ne csak megfosztassanak az őket háztulajdonuk után megillető tisztes polgári jövedelemtől, hanem kényszeríttessenek is arra, hogy lakóikra rá33*
