Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

222 A nemzetgyűlés 252. ülése 1924. felvilágosítva a kormányt, ezen a rettenetes nagy csapáson, a drágaságon annyira, ameny­nyire lehet, enyhitsen. Most majdnem meglepe­tésszerüen egy ujabb drágítást akar a kor­mány él et beléptetni a telefon, a távíró, a vasút drágítása után, hogy még a legutolsót, amely­hez az éhező is ragaszkodik, a lakást (ügy van! a szélsőbaloldalon.) olyannyira megdrá­gítsa, hogy lehetetlenné tegye a szegényebb sorsuaknak ez összegek lefizetését és őket kora tavaszi időben, amikor még* a tél jóformán el sem múlt, vándorokká és nomádokká tegye. Annál meglepőbb ez az eljárás, mert, amint az újságokból tudjuk, ma délután akar a mi­nister ur foglalkozni a lakbéremelés kérdésé­vel, anélkül hogy e szakbizottság elé hozta volna javaslatát, ahol mi megbeszélhettük volna, megtárgyalhattuk volna a dolgokat és határozatot is hozhattunk volna, amelyet — amennyiben még van a kormányban parla­mentáris érzék — feltételezem, hogy félig-med­dig tekintetbe vett volna. Tegnap olvastam egy minister ur nyilat­kozatát, amely azt mondja, hogy be kell szüntetni a nemzetgyűlés legfontosabb jogát, a budget-jogot es azt csak egy alkotmányos kormány kezelésére kell bízni, egészen függet­lenül a parlamenttől. (Esztergályos János: Hadd pukkadjon, hadd szakadjon a parlament! — Szomjas Gusztáv: Menjünk tovább! — Zaj balfelöl.) Tisztelt Szomjas képviselő ur, köny­nyii önnek azt mondani, hogy menjünk tovább! Ha ezen az utón tovább haladunk, akkor a végtelen nyomorba és a forradalomba me­gyünk! (Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbal­oldalon. — Szomjas Gusztáv: Esztergályos közbeszólására tettem ezt a megjegyzést!) Csak igy kell folytatni a dolgot: drágítsunk mindent és az állam járjon elől ebben jó példá­val, akkor a társadalom elbukása biztos. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) A lakbéremelésnek két célja van. És itt — bár legkevésbé sem érzem magamat hivatva arra, hogy a háztulajdonosok érdekeit képvi­seljem — 'mégis fel kell hívnom egy igazság­talanságra a nemzetgyűlés figyelmét. A lakbér­emelés 50 százaléka kincstári részesedésképen az állam zsebébe megy. (Vanczák János: Ez a disznóság! Ágyrajárókkal tartatják el a tiszt­viselőket!) A kincstári részesedés az egyik okozója (Esztergályos János: Tizenhatan alusz­nak egy szobában! Ezek fizetik a kincstári ré­szesedést!) ennek az óriási lakbérdrága Ság­nak, és igy a lakók érdekeinek károsításáért az ódiumot egészen alattomosan a háztulajdono­sokra ruházza át a kormány. Méltóztassék be­szüntetni vagy tetemesen leszállítani a kincs­tári részesedést, akkor nem lesz szükségük a háziuraknak arra, hogy ilyen magasra emeljék a lakbéreket. A tisztelt Nemzetgyűlés és a t minister ur figyelmét különösen arra a körülményre hivom most fel, hogy amint hallom, a hatszobás laká­sokra nézve máris be akarja hozni a szabad­forgalmat. Ismerek egy esetet, hogy egy ma is nagyon befolyásos úriember a múlt nyáron Budapestnek egyik legnagyobb házát megvásá­rolta 90, mondd kilencvenmillió koronáért. Igaz, hogy a korona kurzusa akkor sokkal ma­gasabb volt, mint ma. Ez az ur — biztos tudo­másom van róla, mert a saját szememmel lát­tam — ebben az óriási nagy házban, amelyben talán 100—200 lakás és bolt van, egyetlen — igaz, hogy nagy — helyiségért évi 180 milliót kért lakbér fejében, tehát kétszer annyit, mint évi március kés ?-én, pent ekén. amennyiben neki a ház — igaz, és még egysz-or alanti zom, hogy magasabb Koronakurzusnai — került, (jfikier Emu: Tipikus eset!) Ha valóban azt intendalja a minister ur, hogy a hatszobás lakásokat... (Vass József nepjôietï és munka­ügyi minister: Nem!) Nagyon örülök, hogy a minister ur ezt tagadja, Jttiz nagyon nexyes. <Jsak erre akartam a figyelmét íelhivni, mert ezzel a közegészségügyön is nagyon mely sebet ütött volna. Az orvosoknak ugyanis a hatszo­bás lakásból legalább két szobára hivatalosan van szükségük, az egyikre fogadószobának, a másikra rendelőnek, úgyhogy tulajd önképen négy szobájuk marad, amelyben laknak. Ha a minister ur azzal az eszmével jött volna, arra kértem volna a minister urat, hogy az orvo­sokra nézve tegyen kivételt. (Propper Sándor: Hadd pukkadjanak meg a lakók! Repedjenek meg a lakók! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Oly nagy elkeseredést és nyugtalanságot keltett ennek a puszta hire, hogy a kisiparosok és kis­kereskedők már a jövő vasárnap tiltakozó nagygyűlést akarnak tartani. Ismerjük ezt. Ez az első lépés az utca meg­mozdulásához. Méltóztassanak figyelemmel lenni, méltóztassanak egy kis elnézéssel lenni és méltóztassanak egy kis emberséggel lenni, mert a legutolsó, amitől a legnehezebben válik meg az ember, a lakása. Éhezni lehet, szomjazni lehet, de az Isten szabad ege alatt sokáig a cigányokon kivül senki sem birja ki a tanyá­zást. (Propper Sándor: De megpukkadni lehet! —- Pikier Emil: A kommunisták belakoltatták, ezek az urak kilakoltatják a népet! — Propper Sándor: Repedjen meg örömé'ben-bujában! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök % Usendet kérek ! (nkler Emil : Kár volt Kun Bélának Moszkvába menni!) Kérem Pikier képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: A nep hadd pukkadjon!) Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Rakovszky István: Azért hoztam ezt szóba, — jól tudván, hogy napirend előtti felszólalás­nál (Propper Sándor: Kun Béla méltó utódai!) határozathozatalnak nincs helye — hogy első­sorban is arra kérjem a minister urat, hogy a drágasági bizottság ma délután tartandó ülésén jelenjek meg, (Propper Sándor: Sóhivatal!) és másodszor arra kérjem, hogy az uj javaslatát, mielőtt a ministertanács letárgyalná, terjessze ez elé a bizottság elé, amelynek hivatása azt előzetesen megtárgyalni, hogy a bizottságnak alkalma nyíljék nyilatkozni és a minister urat egy és más kérdésben fel világosi tani. (Helyes­lés balfelöl.) A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: Tisztelt Nemzetgyűlés! A drágasági bizott­ság annak idején, ha jól emlékszem, még októ­ber folyamán foglalkozott a lakásrendelettel, amely most van érvényben; és akkor foglalkoz­ván a lakásrendelet egész komplexumával, fog­lalkozott azzal a gondolattal is, bogjy amennyi­ben november 1-tol kezdődően a korona érték­jelzésében bármiféle változás állana be, ez a változás akár a lakók, akár a háztulajdonos ja­vára eszkomtáltassék. Februárhoz viszonyítva a novembertől februárig eltelt időt, illetve a februári lakbérhez viszonyítva azt a lakbért, amelyet a drágasági bizottság előtt letárgyalt lakbérrendelet megállapitott. azt kell konstatál­nom, hogy a február l-ére a lakbérrendelet számai szerint megállapitott lakásbérösszeg' a koronának időközben bekövetkezett lemorzso-

Next

/
Thumbnails
Contents