Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

S18 A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. é osztálynak érdeke, hogy a valorizáció megtörténjék, mert akkor — nagyon helyesen — követelni fogja a munkabérek valorizációját is. Ugyanez a helyzet a középosztálynál, köztisztviselőknél, magántisztviselőknél, mindazoknál, akik fix fizetést kapnak. Meg lehet állapitani. hogy anyagilag teljesen lezüllik a középosztály. (Kiss Menyhért: Már lezüllött Î) Eddig valahogy takargatta a rongyait, eddig csak hallgatott, mint jó hazafi, mert nem akart az országnak ártani. Eddig nem nagyon hallották szavaikat, de az utóbbi időben már ők is kezdik elveszteni a türelmüket. Szomorú, de való, hogy napról-napra kevesebb lesz itt Magyarországon az ur és több a gazdag ember. Azt tapasztaljuk, hogy az erkölcsök az egész vonalon megváltoztak. Egy uj erkölcs van kialakulóban. Az aranyborjú körüli táncot nem zártkörű társaságokban, hanem a nagy nyilvánosság előtt járják már, egész orgiákat ülnek és ezt mind nyugodtan nézzük. Mit mondanak odakint az országban, hogy miért vannak ott a képviselő urak? Van önökben lélek, igazságszeretet, szabad ezt eltűrni! (Szomjas Gusztáv: Mondja meg, mit csináljunk!) Már megmondtam, hogy elsősorban vegyék el a háborús vagyonúknak és az ebből keletkezett konjunkturális vagyonúknak 80%-át. Abban a percben van az országnak pénze s a népnek is örömet szereznek. Pénzt kapnának, amelyből más- j nak örömet szereznének, mert a szociális feljajdulás óriási. T. Nemzetgyűlés ! Az ország súlyos beteg. Ez az ország a mi édesanyánk, és mikor az édesanya beteg, mi, mint hűséges, anyánkat szerető gyermekek, kötelesek vagyunk a betegágyat körülállva szivszorongva lesni és várni annak az édesanyának, annak az agyonsanyargatott szegény hazának gyógyulását, felépülését. A mostoha gyermekek is ki szoktak egymással békülni, testvérek, akik civakodtak, a nagybeteg ágyánál kezet nyújtanak egymásnak, elfelejtik a sérelmeket, s az anya iránti szeretetben egyesülnek, kibékülnek egymással. Én egy alkalommal, amikor a külföldi pénzügyi bizottság Pesten volt, egy eszmét pendítettéin meg a ministerelnök ur előtt, amelyet ő el is fogadott. Akkor azt mondottam: ez az ország súlyos beteg, itt konziliumot kellene tartani. Hivja össze a különböző társadalmi osztályok kiválóságait, a pártok vezetőit pártkülönbség nélkül, beszéljük meg, hányjuk-vessük meg, hogy hogyan lehet ezen az országon segiteni, melyek azok az orvosságok, amelyek ezt a beteget meggyógyitják. Egyszer már mondottam, de most megismétlem: sajnos, ebben az országban ott tartunk, hogy mindenki a saját orvosságával akarja a beteget gyógyítani, sőt ha még az orvosságban is egyeztek, kiki a saját kávéskanalával akarja beadni az orvosságot. Bocsánatot kérek, hideggel-meleggel nem lehet egyszerre gyógyítani. Gyógyithat a meleg viz is, a hideg viz is, de a kettőt egyszerre nem lehet alkalmazni. (Farkas István: Langyos lesz!) Hivatkozom a világháborúra; Tisza Istvánnak egyik nagy hibája volt, (Kiss Menyhért: Több is volt!) hogy a háborút párturalmi alapon csinálta végig, majdnem az elvesztésig. Ha Tisza István, aki annak idején — ugy tudom — Bethlen István grófot be akarta venni a kabinetjébe, (Lendvai István: Több esze volt Tiszának!) de akkor a ministerelnök ur tiszteleti eméltó okoknál fogva nem lépett be, ha akkor Tisza István az összes pártokat bevonja, koncentrációs alapon, és a pártok megbékülésével, összefogásával fejezhettük volna be és likvidáltuk volna a világháborút, meg vagyok győződve róla, hogy itt nem lett vi március hó 6-án, csütörtökön. volna összeomlás vagy legalább nem olyan méretű, mint amilyen volt. Ministerelnök ur, én önt láttam könnyezni Siófokon, mikor 15 évvel ezelőtt a nemzeti földbirtokpolitikáról beszélt. Meg vagyok győződve róla, hogy ön becsületes, hazáját szerető férfiú. Felkérem a ministerelnök urat ebben a tizenkettedik órában, amikor az ország megmentéséről van szó: tegye meg a kezdeményező lépéseket, hivja össze a pártok vezetőit, a társadalom vezetőit különböző foglalkozási ágak szerint, a praktikus embereket egyesitse a tudós emberekkel; hányjuk-vessük meg, mit keli kikapcsolni a politikából, mit kell bekapcsolni, hogy ezt az országot, szegény édes hazánkat talpraállithassuk. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a ministerelnök ur ezeket a szavakat intézi a pártokhoz, nem lehet, nincs olyan párt ebben az országban, amely ezt meg nem értené, mert első a haza, azután jön a párt. (Ugy van! balfelöl.) Szentül meg vagyok győződve, hogy ez nem frázis, bár a hazát nagyon könnyen és sokszor szokták emlegetni. Aki a ministerelnök ur ezen lépése elé akadályokat gördit, annak hazafiságát én nyíltan kétségbevonom, mert amikor az ország megmentéséről van szó, ha tárgyi alapon meg tudunk egyezni, személyes akadályok nem lehetnek. (Zaj a balközépen.) A keresztény irányzatot akarom elsősorban megmenteni, t. képviselőtársaim, már pedig ugy nem mentjük meg, ha mi, keresztény emberek egymással marakodunk. (Barabás Samu: Nem keli kisajátítani sem a kereszténységet, sem a hazafiságot, nem kell abból éini!) Ha a kormány meg tud a pártokkal, a pártok kiküldötteivel állapodni gazdasági és politikai kérdésekben, akkor bekövetkezik egy olyan munkaév, amelyből ki van minden személyeskedés, minden torzsalkodás és beteges ambíció kapcsolva. Mélyen t. Ház, azt hiszem, hogy ilyen nehéz időkben magyar a magyarra találhat. Ezt én nem tartom utópiának, bár egy kicsit ideális felfogásként hangzik. Meg vagyok azonban róla győződve szentül, hogy ez a praktika az életbe átvihető és átviendő. Ha pedig a ministerelnök ur viszont ennek a betegnek háziorvosa, nem hiszem, hogy talán vesztene nagy renoméjából és tekintélyéből, hogyha még egy másik orvost vagy egy harmadikat odaengedne és konziliumot tartana velük. Hisz itt vannak már a külföldi professzorok, jön Harding ur is . . . (Lendvai István: Akié a hatalom, azé a felelősség!) Nem bánom, ha felelősségben osztozni kell, mert a hazámért odaadom a népszerűségemet is. Azon az állásponton vagyok, hogyha egy gazdasági időre szóló programmban meg tudunk és meg fogunk egyezni, akkor minden felelősségebben az országban mindenkié. (Lendvai István: A sibereket nem merték bántani!) Lehet hogy ez nem sikerűi, de a ministerelnök urnák kötelessége ehhez a kisérletet megtenni. A magam részéről ebben a kísérletében támogatni fogom, egyébként pedig magát a javaslatot sajnálattal nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Bodo Jáuos jegyző: Czettler Jenő! Czettler Jenő: Tekintettel arra, hogy pártom megbízásából hosszabb beszédet szándékozom mondani s a tanácskozási idő körülbelül a végefelé jár, nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Az idő előrehaladván, a képviselő urnák ezt a kérelmet előterjeszteni a házszabályok értelmében joga van. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédét holnap mondhassa el? (Igen!) Ekként mondom ki a határozatot.