Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
'A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. intéztetett, az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Drozdy Győző képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Horváth Zoltán: Zeőke is akar beszélői! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. — Peyer Károly: Van eszében! Majd megbolondult! — Szabó József: Pedig nagyon meggyanúsították! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Drozdy Győzó : Tisztelj Nemzetgyűlés ! Az igen tisztelt minister ur kivánságára készségesen kijelentem, hogy abban az időben, amikor én az országos kisgazdapártnak titkára voltam, tehát 1918 decemberétől 1919 végéig, (Farkas István : Tehát a Károlyi-forradalom alatt !) valóban az igen tisztelt minister ur pártjának nem volt pártkaszája, (Szomjas Gusztáv : Azután sem volt, legyen nyugodt ! — Rakovszky István: És a tehenek 1 —Szomjas Gusztáv : Az magántulajdon ! — Barthos Andor: Kérdezzék meg Eőri-Szabót! Együtt ülnek most! A teheneket áthajtották!) Igazolnom kell azt is, hogy a minister urat akkor, amidőn ő a Károlyi-kormánynak volt a ministere és én az ő pártjának titkára voltam, megközeiiteni nem lehetett. (Propper Sándor: Akkor senkit sem lehetett megközelíteni! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Most sem lehet !) Igazolom azt is, hogy számtalanszor tettek kísérletet titkárságom ideje alatt arra, hogy a minister urat megközelitsék, de ő mindenkor mint a puritánság szobra elzárkózott minden ilyen kísértés elől. (Felkiáltások jobbfelől: Ala is ilyen!) Mindnyájan tiszteltük őt e puritánságáért! (Forgács Miklós: Mi is azért tiszteljük, mert ilyennek ismerjük! Hiába minden! — Rupert Rezső: Ez a Károlyi-korszakból való, nem a mostaniból! — Nagy Ernő: Károlyi idejében mind tisztességes emberek voltak! — Horváth Zoltán: Károlyinak azért volt a ministère, mert puritán volt! — Halász Móric: Na, Károlyi nem volt az! — Csizmadia András: Ezt véletlenül nem Horváthtól kérdezik! — Horváth Zoltán: Hát nem az volt!) Tiszteltük őt, a magyar kisgazdát, a magyar földmivest jellemző ama puritánságáért, hogy minister korában is a tarisznyájából pakolta ki a maga ebédjét és a maga vacsoráját. (Szomjas Gusztáv: Ma is abból eszik! — Nagy Ernő: Én is enném belőle, ha sonka volna benne! — Derültség. — Szomjas Gusztáv: Megeszi ő a szalonnát is! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Most se látnak engem vendéglőben sohasem! — Simon János: Ezen a magyar becsületen igazán nincs mit nevetni! — Egy hang jobbfelől: Gersliit szeretnének megint!) De ki kell jelentenem, hogy abban az időben a Károlyi-kormány alatt mások voltak a közerkölcsök. (Nagy Ernő: Az igaz! — Derültség jobbfelől.) Akkor nem lehetett volna ministereket ilyen dolgokkal vádolni sem. (Szabó István (nagyatádi) i'öldmivelésügyi minister: Egy gazember kell hozzá, mindjárt lehet!) Igaz, hogy igen tiszteit minister ur pártjának akkor nem volt szüksége pártkasszára, mert volt a pártjának becsülete. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől : Most is van ! — Nagy Ernő : Ő csak tudja! Titkára volt! — Horváth Zoltán: Most csak pénze van! — Peyer Károly: Ö voit a titkár! — Simon János: Most is van, de az ön pártjának nincs!) Ki kell jelentenem, hogy a tisztelt minister ur egy fülért abban az időben el nem fogadott senkitől, mert a lapja is, amelyre a legnagyobb kiadása volt a pártnak, akkor 12.000 példányban volt elterjedve, tehát olyan hatalmas számban, hogy jóformán önmagát fentartotta; a pártjának pedig minden egyes tagja vállalta azt az áldozatkészséget, hogy a saját maga működési körét finanszírozza is. (Lendvai István :.Szemző-Singer Ernő! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Lendvai sohasem beszélt életében zsidóval ? — Zaj. — Rupert Rezső: Dehogy nem! — Szomjas Gusztáv: Tisztelt ezredorvos ur! — Rubinek István : Kegyelmet kért ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Drozdy Győző: Ki kell azonban jelentenem, hogy attól a naptól kezdve, amikor én képviselőjelölt lettem, tehát a párttitkársággal már nem foglalkoztam, és a régi Országos Kisgazdapárt beolvadt az Országos Földmivespártba, attól az időtől kezdve én a pártkassza létezéséről vagy nemlétezéséről egyáltalában semmit sem tudok. ( Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Helyes!) Csak a választásoknál kellett éreznem, hogy olyasvalami mégis csak mozgott a ládafiában. (Derültség a bal- és a.szélsőbaloldalon. Mozgás. — Eőri-Szabó Dezső szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő ur milyen címen kivan szólni? (Eőri-Szabó Dezső: Személyes kérdésben!) Tessék! (Halász Móric: A tehén címén!) Eőri-Szabó Dezső: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! balfelöl.) Aposztrofálva lettem, tehát én is kényszerítve érzem magamat arra, hogy röviden felszólaljak. Zaj.) Igaz ugyan, hogy ebből az^ ügyből kifolyólag igyekeztek engem a tisztelt túlsó oldalról holmi mesékkel lehetetlenné tenni, de nagyon naiv vagy nagyon rosszindulatú ember az, aki nem tudja, illetve nem akarja tudni, hogy a választás a legtisztább alkotmány r os formák közt is bizonyos pénzbe kerül. (Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Nekem 35 községet kellett kétszer beutaznom. (Zaj balfelől.) Ezt is kötelességemnek tartom megemlíteni, mert heteken át rágódtak ezen a vicclapok. Bár nevetséges az egész dolog, de felemlítem. Ezen rágódtak. (Zaj.) Szóval csak azt akarom kijelenteni, hogy ezzel a nevetséges dologgal, akármennyire is kaptak a lapok ezen a politikai csemegén, az én mandátumom tisztaságát behomályositani semmiképen nem tudják. (Zaj jobbfelől.) Nagyon jól tudják kerületemben, — nemcsak a barátaim, de ellenfeleim is — hogy engem a választóim tisztán spontán lelkesedésükből választottak meg. Minderre, amit most előrebocsátottam, azért voltam bátor utalni, mert a fenforgó üggyel kapcsolatba hozatott. Most még csak két dolgot akarok megemliteni. Az egyik az, hogy Ulain képviselőtársam is meg lett említve. Ő nincs itt, de igenis, tanúsíthatom, hogy kijelentette előttem Ulain képviselőtársam, aki annak idején Eskütt Lajos védője s akkor még Bethlen ministerelnök ur bizalmasa volt, hogy Eskütt Lajosnak 30 vagy 40 millió koronányi összeget ajánlottak fel arra, hogy menjen Amerikába és kezdjen uj életet. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ahá! — Zaj jobbfelől.) Ezt a dolgot Ulain képviselő ur, nem tudom, itt a nemzetgyűlésen is hajlandó lesz-e kijelenteni, de előttem kijelentette, hogy a törvényszéken eskü alatt vallva kötelességének fogja tartani ezt ott leszögezni. (Forgács Miklós: Már pedig ő sok igazat mondott! Szavahihető ember!) Nem akarok a magam részéről olyan dolgokat előhozni, amelyek bizalmas r beszélgetés tárgyai voltak. Ha a törvényszék elé kerülünk^ ott mindenesetre eskü alatt kénytelen leszek én is vallani. Egy dolgot azonban, minekutána aposztrofáltak, mégis kénytelen vagyok felemlíteni, és ez a dolog az, amely az én rendszeresen vezetett napiómban (Nagy Ernő: Veszedelmes ember ám!) november 29-éről van megörökítve. T. i. ezen a napon, egy csütörtöki nap estéjén az történt, hogy Eskütt Lajos lakásán ott találtam Zeőke
