Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
r  nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. m voltak ebben az országban, és benthagyták azt a nyolc-tiz embert, akiknek megbüntetése egyáltalában nem fontos és nem döntő politikai szempontból. így készült el a vádirat, lehámozva, — ismétlem, — azokat a nagy és súlyos panamákat. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Amelyek meg sem történtek sona!), amelyek ebDen az ügyben előfordultak. (Rassay Károly: Eskütt sem panamázott? —- Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem erről beszélek! —- Peidl Gyula: Ezt mégis csak a biróság mondja meg!) Igen tisztelt minister ur, a fővádlott, akinek nem érdeke, ho^j önmagát még súlyosabb bűnbe keverje, maga vallotta be és maga hangoztatja most is, hogy nem csupán abban a 14 ügyben követték el az ő megvesztegetését, ha elkövették, hanem ezeknél sokkal súlyosabb esetekben is elkövették ezt, de minthogy magas funkcionáriusok, sőt képviselők is voltak érdekelve, ezeket teljesen kikapcsolták. De hiszen a minister urnák kell tudnia a Szesztermelési Részvénytársaság panamájáról, sőt valószinüleg van tudomása arról is, hogy akkor, amikor Eskütt ellen lefolytatták a nyomozást, amikor házkutatást tartottak Esküttnél, megtaláltak nála egy kétmillióról kiállított váltót, mint bűnjelet ebben az ügyben. Ezt a kétmillió koronát nyilvánvalóan megvesztegetési célzattal adták át Esküttnek. Eskütt nem is tagadja ezt, vallomásában ez benne van. Azért senkinek esze ágában sem volt ezt a kérdést tovább firtatni, minthogy köztudomású az, hogy a Szesztermelési Részvénytársaság volt a legnagyobb panamista, ezzel csinálták a legtöbb panamát és a Szesztermelési Részvénytársaság, — valószinüleg emlékszik erre a minister ur — volt az, (Zaj.) amely körülbelül 10 millió koronát kitevő összeget nemcsak a kisgazdapárt választási kasszájába űzetett be. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez ismét hazugság! — Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Igen t. földmivelésügyi minister ur, nem tétetett vád tárgyává és a vizsgálat során teljesen elsikkadt az úgynevezett Petrányi-féle lisztkiviteli ügy. Ebben az ügyben ugyanis az történt, hogy a ministerium Petrányinak adott 150 vagon liszt szállítására való engedélyt, minthogy azonban ez a szállítási engedély kiadása alkalmával azt a családi inkamerálási összeget nem fizette be, amelyet be kellett fizetnie . . . (Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister: Kinek? Kinek?) Mondjuk, Esküttnek, minister ur! (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: r Arról nem tudok!) Itt már azután a felelősség a minister úron van, a minister ur igyekezett egyik ministeri tanácsosával hatálytalanítani a Petrányi-féle szállítási engedélyt és ezt az engedélyt meg is vonták Petrányitól, ismétlem azért, mert a családi inkamerálási illetéket nem fizette be. Ezt a lisztkiviteli engedélyt is azután a panamában jártasabb Szesztermelési Részvénytársaságnak igyekeztek átjátszani. (Lendvai István : Éljen a »jártasság !« — Derültség.) Ebből kifolyólag a minister ur valószinüleg tud arról is, hogy a kormány, illetőleg az államkincstár ellen ma is egy, most már milliárdokat kitevő és milliárdokra rugó összegről szóló per van folyamatban, amelynek eldöntése, még pedig kedvezőtlen eldöntése érzékenyen fogja sújtani ezt a szerencsétlen, gazdaságilag leromlott országot. De tovább megyek még abban a válaszban, amelyet a minister urnák arra a kifogására NAPLÓ XXI. adok, hogy csak ezek voltak és több nem. Kérdem a minister úrtól, tud-e arról, hogy nem indítottak eljárást a zalamegyei kisgazdapárt elnöke, titkára és még egy főkor if eusa ellen? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ott voltak a rendőrségen! Nem is indíthattak!) Igen, minister ur, ez a baj, a rendőrség előtt szintén lefolytatták a nyomozást ezek ellen, azonban ezek is azok közé tartoztak, akik közé tartozott Zákány Gyula, hogy kellő időben nem világosították fel őket, hogyan keli vallaniok. Ez a három zalamegyei kisgazda becsületesen első ijedtségében bevallotta, hogy ők igenis, megállapodtak a földmivelésügyi minister úrral, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez sem áll! Épen az ellenkezőjét vallották!) hogy az általuk hozott szállítók után majdnem fizetendő családi inkamerálási összegeket megtarthatják maguknak az ottani kisgazdapárt költségeire. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobhfelől : Ezt csinálja egy ügyvéd, aki résztvesz a perben!) Az történt e három vallomással, hogy ez a három vallomás átkerült a rendőrségtől az ügyészségre, amikor azonban az ügyészség az iratokat köteles lett volna továbbítani a vizsgálóbíróhoz, onnan pedig a vádtanácshoz, akkor az iratjegyzékben fel van tüntetve — és ha a minister ur érdeklődik, megtekintheti, minthogy napirenden volt ezeknek az Eskütt ügyeknek fel- és letérjesztése az egyes minister urakhoz, — hogy ügyészi utasításra ez a három jegyzőkönyv visszatartandó, ugy hogy ezt a három jegyzőkönyvet még ma sem sikerült megszerezni a vizsgálóbírónak, nem látta ezeket a vádtanács sem és csak a vádirat elleni kifogás tárgyalása alkalmával, amikor rámutattunk arra, hogy lehetetlen, hogy ezeket az ügyeket ne hozzák ide és a biróság ne tárgyalja, akkor hozott a vádtanács egy olyan határozatot, amelyben ezeknek a titokban tartott jegyzőkönyveknek átküldését kéri. (Nagy zaj.) Ezeket a kijárásokat ugy csinálták akkor a földmivelésügyi ministeriumban, _ hogy élt egy sereg felhajtó, ezek hozták a kijárókat s a kijáróknak le kellett íizetniök azt a bizonyos emiitett családi inkamerálási illetéket; mert ezzel szemben volt az úgynevezett állami inkamerálási illeték. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ugy látszik, a védence igy csinálta! — Szomjas Gusztáv: Remekül leplezi a védencét!) Minister ur, hogy további ilyen közbeszólásainak elejét vegyem, kijelentem, hogy védencem odaáll a biróság elé és vállalja minden tettéért a felelősségét, vállalja azonban ön is, legyen annyira férfias, hogy ezt a szerencsétlen embert ne engedje börtönbe juttatni, mikor ön bársonyszékben ül. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hogy mer igy be~ szelni!?) Nem azért vagyok itt, hogy védjem védencemet, mert védencem nem szorul arra, hogy védjem; ő mindent becsületesen bevallott. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Minthogy a képviselő ur olyan kijelentéseket tett, amelyek súlyos gvanusitást tartalmaznak . . . (Zaj.) Csendet kerek! — ... a földmivelésügyi minister úrral szemben, kénytelen vagyok a képviselő urat ezért rendreutasítani. Györki Imre: Bocsánat, nem tettem. Elnök: Abban a kijelentésben, hogy tessék felelősséget vállalni minden cselekedetéért, amikor a minister ur ebben a bársonyszékben 28
