Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

184 A nemzetgyűlés 250. ülése 191 hazafias és keresztény elemeknek vérét, életét és .lövőjét pocsékolja el. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Az interpelláció az összkormányhoz lóvén^ intézve, kiadatik a ministerelnök urnák. Nagy Ernő képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Hegymegi-Kiss Pál t. barátom beszéde alkalmával ugy értettem, hogy báró Kaas Albert t. képviselőtársam azt a szót kiáltotta felém, hogy: »hazaáruló.« Én e miatt a félreértés miatt jöttem annyira dühbe, meg különben is izgatott hangulatban voltam, mert két tárgyalásom volt ma délelőtt. Ennek következménye volt, hogy kijöttem a rendes kerékvágásból. Tekintettel arra, hogy nemcsak kemény, de igazságtalan is voltam, ez alkalomból ő tőle is bocsánatot kérek, nagyon természetesen fentartva a* fentartandókat. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. Nemzetgyűléstől is bocsánatot kérek és egyszersmindenkorra arra kérem a t. túloldalt, hogy ne méltóztassanak minden ilyen alkalommal magukra venni az én kifakadásaimat, mert ugy az én, mint társaimnak kifakadásai nem annyira oda szólnak, mint inkább kifelé azoknak az embereknek, akik igazságtalanságot követnek el. (Felkiáltások a jobboldalon: Gidácsynak!) Elnök: Ki a következő interpelláló? Bodó János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Hebelt Ede képviselőtársam a nemzetgyűlés mai ülésén mentelmi panasz tárgyává tette azt, hogy a belügyministeriumban az országos főkapitány nem akart vele szóbaállni, nem akarta őt fogadni, holott köztudomású, hogy ha Hébelt Ede képviselő ur megjelenik a belügyministeriumban, megjelenik azért, hogy az internáltak, a kiutasítottak, a rendőri felügyelet alá helyezett emberek ügyében eljárjon, de nem jelenik meg sohasem azért, hogy kijárások dolgában közbenjárjon. Amikor az egyik oldalon a ministeriumokban ezt a helyzetet találjuk egy olyan képviselővel szemben, aki ment minden vád alól, bizony sajnálattal kell megállapítanom, hogy van Magyarországon egy olyan ministerium, ahol nem azokat a képviselőket helyezik előtérbe és részesitik előnyben, akik egyes szegény emberek ügyes-bajos dolgaiban járnak el, hanem azokat, akik nagy összegekért kijárnak. (Meskó Zoltán: Kik azok? — Pikier Emil: Mindjárt, csak egy kis türelem! — Barabás Samu: Tessék megnevezni őket ! Neveket kérünk! — Szeder Ferenc: Majd meglesz az is! — Esztergályos János: Csak lassan! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Egy ilyen ügycsoportot kívánok idehozni, egy olyan ügyet, amely három év óta foglalkoztatja már Magyarország közvéleményét, amelyben azonban semmi megnyugtató intézkedést, semmi megnyug;iató ítéletet, minden sürgetésünk ellenére nem kaptunk. Én ennek az ügynek a múlt héten védőngyvédje lettem, védőügyvédje lettem Eskütt Lajosnak . . . (Barthos Andor : Nem is illik itt felszólalnia! — Zaj a jobboldalon. — Pikier Emil: Miért izgulnak? — Horváth Zoltán: Türelem, uraim !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre:... akinek a személye azzal az ominózus panamaüggyel jött vonatkozásba, amely a földmivelésügyi ministeriumban felmerült állat- és vetőmagkiviteli ügyekkel kapcsolatosan került a közéletbe és akinek az ügyét elvállaltam teljesen önzetlenül azért, L évi március hó 5-én, szerdán. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Politikából!) mert egy üldözött és meghurcolt embert látok ebben az ügyben. Amikor tehát elöljáróban leszögezni kivánom azt, hogy tisztán az igazság felderitése a célom ennek^ az ügynek elvállalásával,... (Szomjas Gusztáv : Majd a biró fogja felderiteni! — Peyer Károly: A biróság három év óta ül rajta! — Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Miért olyan izgatottak?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre:... egyúttal leszögezni kivánom azt a felfogásomat is, hogy amikor ezt az ügyet a nemzetgyűlésen újból szóváteszem, felszólalásomban igyekszem magamat ahhoz a, mértékhez tartani, hogy birói eljárás alatt lévő ügyet, a birói igazságszolgáltatás menetét egyáltalában ne érintsem. Amikor tehát a kérdéssel foglalkozom, annak csak azt a részét teszem birálat tárgyává, amely a birói felfogástól, a birói eljárástól független, és amelyben politikumot látok, másrészt pedig az ügyészség vagy a rendőrség eljárását kivánom birálat tárgyává tenni. Ezt tennem pedig szabad, minthogy ugy a rendőrség, mint az ügyészség ministeri utasításra dolgozik. Méltóztatnak visszaemlékezni r arra, hogy ez az úgynevezett! panamaügy még 1921 szeptember 10-én kezdődött. Szeptember 10-én történt az, hogy a ministerelnök ur utasitása alapján — akkor már Bethlen volt a ministerelnök — a budapesti államrendőrség főkapitánya váratlanul vizsgálatot tartott a földmivelésügyi ministeriumban, elsősorban magánál a földmivelésügyi minister urnái, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Én nálam nem!) másodsorban pedig a földmivelésügyi minister ur titkáránál. (Szabó István: (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A titkárnál igen, nálam nem!) A földmivelésügyi minister urnái is, ezt hangsúlyozottan kijelentem. Lehet, hogy a minister ur még ma sem vett erről tudomást, mert az iratok tanúsága szerint akkor vidéken, azt hiszem Erdőcsokonyán tartózkodott. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itt voltam!) Azonban tény az, hogy a ministerelnök ur által elrendelt vizsgálat alkalmával ugy a minister ur niagántitkárának, mint a minister urnák Íróasztalát is átkutatták és ott is vizsgálatot tartottak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem áll ! —- Reisinger Ferenc: Mi nem áll? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem igaz, hogy az Íróasztalomat feltörték! Én csak jobban tudom! — Barabás Samu : A minister ur csak jobban tudja! — Horváth Zoltán: Hátha a minister ur nem volt ott ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csak észreveszem, ha a fiókomat feltörik!) Ezután a vizsgálat után megindult a rendőrségnél a nyomozó eljárás, de olyképen, hogy azokat az embereket, azokat az .érdekelteket, akiket az első pillanatban össze tudtak szedni és bizalmas utón közölni tudták velük, hogy ez a bizonyos panamaügy kipattant, rávették és kapacitálták arra, hogy olyan vallomást tegyenek, amely után mód nyílik arra,^ hogy az egész ügynek végét ne lehessen bevárni, hanem az «gesz ügyet ügyészi végzéssel meg lehessen szüntetni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egészen másképen tudom a dolgot! Máskép folyt ott a vizsgálat!) Kétségkívül bizonyos mértékben igaza van a földmivelésügyi minister urnák. Igaza van annyiban, hogy a vizsgálat első napjaiban az