Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. kerülnek ki, és akik idebent (Szomjas Gusztáv : Hiszen kibuktatták a jelöltet !) majd az iparosság- érdekeit fogják védelmezni. (Szomjas Gusztáv: Miért buktatták ki Pálffy Dánielt?) Majd rátérek, t. képviselőtársam, erre is, ha annyira szomjazik a feleletre. (Derültség.) Később ez az igéret, mint Bethlen István minden Ígérete, amely előbb olvad el, mint a tavaszi hó, leolvadt arra, hogy öt széket idebent biztosítanak az iparosok számára. A választások lezajlottak. A kormány különböző társadalmi osztályok exponenseit, ha kellett, igen vehemens eszközökkel, behozta ide a Nemzetgyűlésbe, de az iparostársadalomnak egyetlen, kifejezetten iparos-képviselőjét be nem hozta. Ebbeli hibáját azonban jónak látta jóvátenni akkor, amikor bekövetkezett számára az a helyzet, hogy Cegléden a kormány is állitson jelöltet. 1923 júliusában a magyar kormány, amely idebent azt hiszi, hogy gyökerei a magyar földben és a magyar népiélekben vannak, összes kombinált minister jelöltjeit kénytelen volt elejteni és akkor felfedezte, hogy ő majd Ceglédre egy kifejezetten iparosjelöltet fog leküldeni. Ez az iparos jel ölt, akinek beszédére majd hivatkozni fogok, le is jött Cégiedre és — csodálatos lehet a mindenáron kormány támogató t. képviselőtársaim előtt — épen az iparosság volt az, amely 70—80 százalékban nem azt nézte, — amit én is itt a nemzet szine előtt koneedálok — hogy az a Pálffy Dániel kormányfőtanácsos, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, igenis kétségtelenül érdemeket szerzett magának az iparosság érdekeinek képviseletében, hanem csak azt nézte, hogy ez a jelölt azt a Bethlen-kormányt támogatja, amely kormánytól a magyar iparosság azok után, amiket addigi iparpolitikája mutatott, semmi jót sem várhat és igy az iparosság csatlakozott mindazokhoz, akik minden csendőrszuronnyal, mindenféle vesztegetéssel, mindenféle állami hitel Ígérgetésével szemben mégis inkább azt a felelőtlen elemet választották meg, akit önöknek szerencséjük van itt hallgatni. (Élénk derültség a bal- és a szé>' sbbololdalon.) Én azt az egyszerű tényt állapitom meg, amely nagyon fájdalmas lehet nemcsak önöknek, hanem sokaknak, másoknak is, hogy itt vagyok. Épen a kormány szempontjából emiitettem meg ezt a dolgot azért is, hogy rávilárgitsak arra, hogy e kormányzatnak még a saját szempontjából is más ipari politikát kellene követnie, mert ha a ceglédi választást megelőzően más ipari politikát követett volna, akkor én most itt nem kellemetlenkedhetnem. Azt a kérdést vetettem fel, hogy vájjon ezt a nemzetfentartó, ezt a komoly, dolgozó, istenfélelemben és hazafias nemzeti érzésben nevelt iparososztályt, amely az elmúlt évtizedeken is mindig Magyarország önrendelkezésének és függetlenségének volt egyik előharcosa, hogyan támogatta és hogyan támogatja az a politikai irányzat, amelyet érthetetlen módon keresztény nemzetinek hivnak még mindig ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam, hogy a feleletet nem én fogom megadni. A feleletet megadja önöknek, t. képviselőtársaim az általam imént aposztrofált Pálfi Dániel, volt nemzetgyűlési képviselő, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke. (Griger Miklós : Kormánypárti képviselőjelölt !) 1924 január 27-én az "ipartestületek Ország-os Szövetségének nagygyűlésén megnyitó beszédet tartott, amelynek során többek között a következő kijelentéseket tette : »Ha az iparosságnak most panaszra nyUik ajka, az annak a jele, hogy már-már a kétségbeesés vesz rajta erőt amiatt a rossz bánásmód miatt, amelyben a hatóságok és a kormány részéről részesül«. A kormányfőtanácsos ur, akinek ipari érdemeit ismételten hangsúlyozom, azt mondotta ebben a beszédben (olvassa) : »A béketűrő, mérsékelt, hazafiasán gondolkodó iparosság e gyűlésének épen ez adja meg a súlyát és jelentőségét. Két évvel ezelőtt, az akkori ipari nagygyűlésen már rámutattam az iparosság nagy bajaira, és akkor mindnyájan reméltük, hogy ez a tarthatatlan helyzet megfog változni és jobb sors virrad a magyar kézműi párosságra. Sajnos, ez a reményünk nem vált valóra, és két év multán is most ugyanott tartunk, mint akkor tartottunk, mert sem a kormány, sem a nemzetgyűlés úgyszólván semmit sem cselekedett a magyar iparosság érdekében. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hát az ipartörvény ?) Ha t. képviselőtársaim nem tartják elég kormány támogató és kormánypárti tekintélynek Pálfi Dániel őméltóságát, akkor legyen szabad hivatkoznom arra, hogy ugyané szavakat végighallgatta és amikor az iparosság az ő helyeslését kifejezte, nem fejezte ki ellentmondásával nemtetszését Kószó István belügyi államtitkár és az egységespárt egyik tagja, Perlaki György t. képviselőtársam. A kormányfőtanácsos ur beszéde során többek között a következőket is mondotta, — hogy konkretizálja hogy ne mondjam: valorizálja az általánosságban tett vádjait, (olvassa): »Az adóterheken nem történt könnyités, sőt azok még súlyosabbak lettek. A forgalmi adóellenőrök jogtalan zaklatásai ma is tartanak. Az árvizsgáló-bizottság ellen felhozott panaszainkat ma sem orvosolták és a kisipari hitel kérdésében sem történt valami sok,... (Mozgás és zaj jobbfelöl. — Meskó Zoltán: A kisgazdák se támogatják a kormányt. Rendben van! — Kuna P. András: Megvan a maga oka! — Pikier Emil: A jó kis mandátum, ugy-e? — Kuna P. András: Könnyű kritizálni.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lendvai István : . . . mert hiszen — igy folytatj a a kormányfőtanácsos ur, — sem a kormány, sem a nemzetgyűlés nem tett semmit ás ami történt, az a székesfőváros jóvoltából történt, amely megteremtette a budapesti kisipari hitelszövetkezetet, amely szövetkezet azonban a hiteligényeknek mindössze kis részét tudja ugyahogy kielégíteni.« T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, e kormányt támogató, sőt kormányfőtanácsosi tekintély szavainak felolvasása után nem kell részletesebben kitérnem azokra, akiknek tanúvallomása, jajkiáltása itt talán nem birna azzal a súllyal, amellyel a túlsó oldalon, —- de csak ott! — egy kormányfőtanácsos szavai birnak. (Derültség balfelöl.) Amint megmondottam interpellációm elején, én takarék-beszédet, takarék-interpellációt tartok s a magyar iparosság sérelmeinek egész komplexumát már csak azért sem kivánom idehozni a nemzetgyűlés szine elé, mert ez annyi időt venne igénybe, amennyi egy interpelláció keretébe nem fér bele. Méltóztattak látni épen a kormány ttámogató kormányfőtanácsos ur szavaiból, hogy eminenter az adóterhek miatt van panasza az iparosságnak. Elsősorban a forgalmi adó emlegetését fogják hallani önök, valahányszor az iparosság körébe elmennek, ha ugyan egyáltalán elmennek oda a választás után is, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) a forgalmi adót, amelyet nem hiába
