Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
168 'Â nemzetgyűlés 250. illése 1924, Nálunk a kormány teljesen megfordítva csinálta a dolgot. Lehetetlenség, hogy bármily eltérés is legyen köztünk abban a tekintetben, hogy adókat, vagy adóhoz hasonló, kényszerítés utján beszedendő közterheket a kormány saját hatáskörében meg nem állapithat, az ország lakosaágára ki nem vethet. Ez a törvényhozó testület szuverenitásába ütközik, beleütközik a nemzetgyűlésnek, a törvényhozásnak a bud get-jogába. (Lendvai István: Hol van már az a jog?) De még ha a kormány — mondom — végveszély elhárítása végett ehhez az eszközhöz nyúlt is, akkor is a megtett intézkedésnek olyannak kell lennie, hogy pénzügyi, szociális és társadalmi tekintetben megnyugvást keltsen, ne pedig ujabb tetemes bajt zúdítson az ország lakosságának nyakába. (Fábián Béla: A városi lakosságot a pusztulásba kergetik! — Meskó Zoltán: A falusit is! Ebben igazságos: jobbra és balra egyaránt üt! — Fábián Béla: Hetvenkét milliárdot vetettek ki !) Berki Gyula t. képviselőtársunk a múltkoriban, amikor meginterpellálta a kormányt, hogy itt előzetes bizalmi nyilatkozattal fedezhesse a többség ezt az erőszakos intézkedését, interpellációja során idézeteket olvasott fel egy magyar közjogi munkából, Ferdinándy tanár munkájából és a felolvasott idézetekkel azt akarta bizonyítani, hogy vannak olyan veszedelmes helyzetek, melyeknek fenforgása esetén a kormánynak túl kell tennie magát az alkotmányosság szempontjain, amikor hozzá kell nyúlnia a legfőbb hatalom gyakorlásahoz, hogy ezeket a veszélyeket az ország felől elháríthassa. Kiderült, hogy Ferdinándy tanár ur, akinek könyvéből Berki Gyula t. képviselőtársunk citált, (Szilágyi Lajos: Megcáfolta!) ezt művében sehol nem állitja, hanem épen ellenkezőleg, a sajtóban közölt nyilatkozata szerint arra az álláspontra helyezkedik, hogy — mondjuk — háborús megtámadtatás esetén kivételes hatalommal élhet a kormány, de adókat kivetnie felhatalmazás nélkül akkor sincs joga, erre a kormánynak egyáltalában soha sincs joga. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Itt pedig igenis az történt, hogy a kormány rendkívül súlyos, váratlan, hirtelen adót zúdított minden válogatás, társadalmi és vagyoni megkülönböztetés nélkül az ország nyakába. (Fábián Béla: Nincs benne progresszió! Nincs benne létminimum!) Elszörnyedve hallom községeimből, hogy miféle összegeket vetettek ki egészen kis exisztenciákra minden válogatás nélkül. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.— Pikier Emil: Milliós összegeket magántisztviselőkre!) Milliós összegeket, 10—20—30—40 milliós összegeket rónak ki 10—15—20—50 holddal rendelkező kisgazdákra. Egy kisgazdatársunkra pl., akinek 50 kishold földje van, 40 egynéhány milliót róttak ki kényszerkölcsön fejében, — most tavasszal. (Kálmán István: Ki van zárva! — Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ki van zárva?— Meskó Zoltán: Engem már nem lep meg semmi! — Szilágyi Lajos: Csak nem kételkedik a képviselő ur benne 1 ! — Meskó Zoltán: Fizesse meg helyette, ha olyan nagyon hangos! — Kálmán István: Nem kell olyant állítani, ami lehetetlen!) Elnök: Csendet kérek. Szakács Andor: Épen ma értesültem róla, hogy mekkora összeget vetettek ki egy kisiparosra, aki a korona esése és áruraktárának elfogyása következtében eladta ipari műhelyét és csekély kis raktárát, (Fábián Béla: Hányan vannak olyanok! Lassanként az egész kisipar erre a sorsra jut!) és most mint bérlő próbál exisztálni. Az illető Csontos Imri t. képviselőtársunk szomszédságában bérel talán 80 kis hold földet. Az első esztendőben van benne, még semmi jöveévi március hó 5-én, szerdán. delme nem volt, és reá is rendkívül súlyos adót, valami négymillió koronát vetettek ki és kötelezték, hogy 8 vagy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. De miből fizesse meg ? Hisz semmije a föld kerekségén nincs, csak az a jó reménysége, hogy a nyáron majd teremni fog a földje; de még közvetlen megélhetésről is gondoskodnia kell. Ne felejtsük el, hogy ezzel a rendkívül súlyos megterheltetéssel az ország dolgozó közönsége még nem fizette ki az idei évi rendes adóját. Ha a múlt évben a jövedelmi adót, meg a többi adónemeket, igy a földadót tetemesen megsokszorozták szorzószámok alkalmazásával, akkor ebben az esztendőben is fognak majd ujabb szorzószámot alkalmazni. Emellett a legrosszabb gazdasági időben, amikor annak a gazdának már semmi értékesíthető dolga nincsen, (Szilágyi Lajos: Tavasszal: agrárországban, agrártöbbség támogatásával!) rónak ki minden válogatás nélkül ilyen súlyos adót. Hiszen még hátra van ennek az esztendőnek minden rendes adója, amelyet szintén ki kell majd fizetni. Ha a kormány abszolutisztikus eszközökhöz nyúl, ha a kormány a bitorlás terére lép, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor legalább észszerűen cselekedjék, akkor legalább különböztessen és tartsa szem előtt azokat a szociális követelményeket, amelyeket az ilyen közterhek megállapításánál egyáltalán nem lehet mellőzni. Csekély értelmemmel, paraszti eszemmel egyáltalán nem tudom megérteni ezt a törvényjavaslatot, a kormánynak egész eljárását. A pénzügyminister ur beterjesztett egy törvényjavaslatot (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a pénzügyminister? — Pikier Emil: A pénzügyminister megbukott, de a törvényjavaslata itt maradt!) a valorizációról és a belföldi kölcsön kényszer utján való behajtásáról, biztosításáról. A valorizációról sokat beszélni nem akarok. A valorizációra vonatkozólag elismerem a kormánynak azt a jogát, hogy ezt a kérdést esetleg rendelettel vagy a saját hatalmánál fogva rendezhesse. Sőt tovább megyek. Még az állami jegyintézetnek is elismerem bizonyos autonóm hatáskörét arra nézve, hogy a hitelnyújtás feltételeit saját maga állapítsa meg, hiszen idáig is ő állapította meg. A törvényektől, a büntetőtörvénytől is eltérően ő maga állapította meg a hitelnyújtás, kamatfeltételeit. Ha tehát az Állami Jegyintézet, vagy a pénzügyi kormány az állam által nyújtott hitelekre vonatkozólag uj rendelkezéseket, uj szempontokat akar érvényesíteni, én itt alkotmánysérelemről egyáltalán nem beszélek. Lehet, hogy hibás az álláspontom, de belenyugszom ebbe, és elismerem, hogy a kormány azt a kérdést a saját maga hatáskörében szabályozhatja, különösen ha rendelkezéseiről a nemzetgyűlésnek alkotmányos kötelességéhez képest jelentést tesz. Azonban ebben a törvényjavaslatban nemcsak a valorizáció foglaltatik, hanem a minister ur javaslatában benne van az is, hogy a kényszerkőlcsönre a jövedelem- és vagyonadó alanya a múlt évre kivetett jövedelmi adó tízszeresének és a vagyonadó tizenötszörösének megfelelő összeg fizetésére köteleztetnek. (Zaj balfelől. — Meskó Zoltán: Hol vannak azok a jövedelmek? Azóta vagyonok elúsztak !) Azt mondja a törvényjavaslat, amit a minister ur benyújtott, hogy jóváhagyatik a pénzügyministernek az a rendelkezése, hogy erre a kölcsönre az emiitett jövedelmi adó 4-szeresét és a vagyonadó 6-szorosát kitevő összegnek előlegképen való befizetése iránt intézkedett. Ezután jön a pénzügyi bizottság a maga javaslatával. Közben megtörtént az a csekély kis intermezzo, hogy a pénzügyminister ur, aki a javaslatot
