Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

10 A nemzetgyűlés 244. ülése 1924, hogy terjesztés csak az árusítás, az ingyenes szétosztás, közszemlére kitétel, a nyilvános helyen való elhelyezés, úgyszintén a szétküldés, ellenben az együttolvasást nem emliti a törvény, (Esztergályos János: Micsoda szégyene a kultúrának, hogy megtiltják azt, hogy én azt olvashassam, amit akarok.) a felolvasást nem tiltja el. (Rothenstein Mór: A nemzetgyűlési könyvtárban is megvan! — Varsányi Gábor: Halljuk a jogászt. Kaptafához valók vagytok mindnyájan. — Rothenstein Mór: A józan ész diktálja ezt! — Esztergályos János: Ez nem Orgovány, ön nem ért hozzá! — Zaj jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Varsányi Gábor : Zalaegerszegnek nincs szava !) Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. (Bâtiez Gyula : ön csak Orgoványhoz ért.) Baticz képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Varsányi Gábor : Vissza neki, Zalaegerszegre ! — Baticz Gyula közbeszól. — Zaj.) Baticz képviselő urat másodszor is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein Mór képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Hebelt Ede : Ugyebár a törvény alapján egészen kétségtelen, hogy a ministeri umnak nincs joga másra, csakis a terjesztés megtiltásárai, de annak a megtiltására, hogy valaki birtokoljon valamilyen könyvet, nincs joga a ministeriumnak. Hogy egészen kétségtelen legyen a helyzet, hogy ne mondhassa senki, hogy a törvény nem kielégítő, fel akarom hozni azt, hogy a Bethlen-kormány mit tartana ebben a tekintetben kielégítő állapotnak. Azt az ideális állapotot, amelyet az elkobzás kérdésében és mindenféle egyéb kérdésben is a mai kormány, mondhatjuk, hogy a mai kurzus, a mai ellenforradalmi kormány óhajt. Ez az óhaj nincs még törvénybe cikkelyezve, ez még csak törvényjavaslatban van benne, amelyet még nem is terjesztettek a Ház elé. Reméljük, hogy soha nem is fog a Ház elé kerülni a rendtörvénynek ez a javaslata. Ebben a rendtörvényjavaislatban nagyon sokat követel a kormány, maximálisra szabta kívánságait, hogy az, ellenzéknek legyen mit lealkudnia és mégis sok maradjon. Túlzó követelést állit fel. De ha ezek a túlzó követelések törvényben testet öltenének, még akkor sem lenne joga senkinek a Jövő példányait elkobozni. Már a múlt év június 19-iki felszólalásomban kifejtettem, hogy mit mond erre nézve a rendtörvényjavaslat, a naplóban pontosan elolvasható ez. Az van benne a rendtörvényjavaslatban, hogy tilos kommunista, bolsevista és anarchista irányú sajtótermékek birtoklása, tehát csak a kommunista, bolsevista, anarchista irányú sajtótermékek birtoklásának tilalmáról van szó. Lehet-e azt mondani, hogy a Jövő, amelyet Garami Ernő és Lovászy Márton szerkesztettek, tehát két olyan ember, akikről egészen kétségtelen, hogy küzdöttek a bolsevizmus ellen, hogy nem voltak sem kommunisták, sem bolsevisták, sem anarchisták, hogy azoknak a lapja kommunista vagy anarchista lap ? Megengedem, hogy hülye emberek ezt mondják, de mi nemzetgyűlés vagyunk és remélem és hiszem, hogy a t. túloldal nem fog ráhelyezkedni erre a lehetetlen álláspontra. Elnök; A képviselő ur.., I évi február 21-én, csütörtökön. Hebelt Ede : Bocsánatot kérek a kifejezésért ! Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Ha az elnök szólni akar, méltóztassék beszédét félbeszakítani. A képviselő ur teljesen imparlamentáris kifejezést használt és kifejezését olyan feltételhez kötötte, hogy ezért kénytbleii vagyok a képviselő urat rendreutasítani. Hebelt Ede : Utalok arra, hogy a bolsevizmus utáni esztendőkben ismételten is hallhatta az ember a rendőrségen és más hatóságoknál, hogy a szocializmus és a kommunizmus azonos fogalmak. Ez buta álláspont, ennek a jellemzésére nem tudok más kifejezést használni. Félek, hogy esetleg talán mégis azt mondhatnák, hogy a »Jövő« bolsevista vagy anarchista lap, és hogy tehát ráillik a rendtörvény megfelelő paragrafusa. Azzal, amit mondtam, ennek lehetőségét akartam csak kizárni. Ha a rendtörvényjavaslat, amely ma még nem törvény, törvény lenne, akkor is csak ilyen irányú lapok birtoklását tiltaná el. Egyelőre azonban a jog-állapot az, hogy semmiféle könyvnek vagy lapnak a birtoklása nem tilos. De tegyük fel, hogy a rendtörvényt már most alkalmazzuk, tegyük fel, hogy bár nem törvény még ez a rendjavaslat, mégis a mai időket olyannak tartjuk, hogy a rendjavaslatban lefektetett elv alkalmazását törvény vagy rendelet nélkül is megengedhetőnek tartjuk. Hát jó, ám alkalmazzuk ezt az elvet, ám minősítsük az ilyen lapoknak, az ilyen könyveknek a birtoklását tilosnak. De még ebben az esetben sem lehet a Jövőnek és a hasonló könyveknek birtoklását tilosnak minősiteni. És mégis csak abszurdum az, hogy emberektől, akiknek a birtokukban van ilyen könyv, hogy egyszerűen elkobozzák azt. Tanuja voltam a vonaton, hogy egy fiatal gróf Apponyitól, aki Münchenből jött, elkobozták Károlyi könyvét. Az az eset a paris—bukaresti közvetlen európai gyorsvonaton történt és külföldiek is tudomást szereztek róla. Tessék elhinni, szegyeltem volna megmondani, hogy magyar nemzetgyülési képviselő vagyok, amikor ilyen dolgok történnek, hogy elkoboznak valakitől eg*y könyvet, aki egészen bizonyosan nem azért hozta be azt az országba, hogy terjessze, aki nyugodtan olvasta azt a kupéban és nem is gondolt arra, hogy olyan országba jön, ahol nem szabad olyan könyveket avagy lapokat olvasni, amelyeket egész Európában mindenki olvashat, amelyek négy nyelven is megjelentek. Mégis csak szégyen az, hogy nem kommunista és nem anarchista lapoknak és könyveknek a birtoklását sem eng'edi meg a kormány. Abban a pillanatban, amikor valakivel szemben fölmerül, különösen pedig nemzetgyűlési képviselővel szemben fölmerül az a tényállás, hogy kitiltott lapot vagy könyvet terjeszt, ám lépjen fel ellene bármely hatóság, szolgabíró, rendőrkapitány, közcsendőr avagy közrendőr és kobozza el a könyvet, sőt ha tettenkapás esete forog fenn, tartóztassa le azt a képviselőt. De amikor semmiféle adat nincs arra, hogy a lapot vagy könyvet terjesztés céljából hozza be az országba, akkor igazán nincs joga senkinek sem fellépni ellene. A mentelmi bizottságnak azt a határozatát tehát, mely szerint hivatalos kötelességét teljesítette az a esendőrközeg, aki ezen a címen letartóztatott egy képviselőt, és amely határozat kimondja, hogy az illető közeg jogosan járt el, és hogy a képviselő tiltott cselekményt követett, el, ezt egyenesen törvénysértésre való nyílt felhívásnak tartom. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső-