Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-249
152 r A nemzetgyűlés 249. ülése 1924. évi február hó 29-én, pénteken. fentartvan, ebben a kérdésben ujabb teoretikus vitába bocsátkoznának a t. képviselő urak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tízezrével vannak munka nélkül!) Kérném az elnök ur által javaslatba hozott napirend elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Barthos Andor ! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Farkas István t. képviselő ur napirendi indítványában tulajdonképen a drágaság kérdésével igyekezett foglalkozni, amire az előttem felszólalt t. ministerelnök ur érdemben már megadta a választ, úgyhogy ahhoz a magam részéről esak igen kevés hozzáadni valóm van. (Rothenstein Mór: Amúgy is csak kevés van !) Nem tudom, mit mond a képviselő ur. (Pikier Emil : Nem fontos!) Én azt tapasztaltam, hogy valahányszor a napirendi vitánál ez a kérdés előjön, — pedig igen sürün jött elő — az igen t. ellenzéki szónok urak mindannyiszor megfeledkeznek arról, hogy a nemzetgyűlés a drágaság kérdésével már nemcsak hogy foglalkozott, hanem egy bizottságot is küldött ki. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Barthos Andor: Mi az igen t, képviselő ur okfejtéseit türelemmel meghallgattuk, méltóztassanak tehát megengedni, hogy az ellenvélemény is felsorakoztassa a maga ellenérveit, hiszen azt hiszem, ez a parlamentarizmusnak elemi szabálya. Mint mondottam, a nemzetgyűlés kiküldötte azt a bizonyos drágasági bizottságot, melynek működését nem én vagyok hivatva megbírálni, de azt hiszem, hogT valami túlságosan elragadtatva, az eredményektől, melyeket ez a bizottság elért, sem ezen az oldalon, sem a túlsó oldalon nem lehetünk. Kiváncsi vagyok már most. hogy méltóztatik Farkas igen t. képviselő urnák azt gondolni, hogy szubsztrátum nélkül, a kormány előterjesztése nélkül, csak ugy ötleteket dobálva egymáshoz, valami borzasztó nagy eredményt tudhatnánk a holnapi nan folyamán elérni plenáris ülésen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Engedje meg Farkas képviselő ur, hogy a magam részéről a legnagyobb szkepszist tápláljam ebben a tekintetben. Én azt tapasztaltam, hogy mindig csak akkor tudunk egymással nyugodtan tárgyalni, ha konkrét szubsztrátum van itt, ha van valami, amit megszavazni, vagy el nem fogadni lehet. (Hebelt Ede: Az indexrendszer is konkrét szubsztrátum !) Itt csak ötletről van szó, de nincs kidolgozott valami. (Hebelt Ede : Egy paragrafusban ki lehet dolgozni !) De még ha lenne is valamely konkrét szubsztrátum,... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Barthos Andor: az nincs kellőképen előkészítve, úgyhogy én — és ezt ne vegye rossz néven a képviselő ur — Farkas István képviselő ur indítványát praktikus szempontból sem tartom elfogadhatónak s ezért azt indítványozom, fogadjuk el az elnök ur napirendi indítványát. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Pakots József ! Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! A t. ministerelnök ur ezt a kérdést sajnálatomra pártkérdéssé tette, holott az az érzésem, hogy nem lehet elzárkóznia a nemzetgyűlésnek a most mutatkozó drágasági jelenségekkel szemben. (Kuna P, András : Nem is zárkózunk el !) Legutóbbi iníerpellációs beszédemben is voltam bátor már rámutatni arra, hogy ez a nemzetgyűlés lassan-lassan teljesen elveszti kapcsolatát az élettel. A mélyen t. ministerelnök ur a múlt napirendi vitánál azzal az indokolással kérte az elnöki napirendi javaslat elfogadását, hogy a péuzügyminister urnák bizonyos rendeletek előkészitésével kell foglalkoznia, ne akadályozzuk meg tehát őt ebben a munkájában és fogadjuk el az elnöki napirendi indítványt. Most meg azzal az indokolással kéri a ministerelnök ur az elnöki napirendi javaslat elfogadását, hogy a kormány már foglalkozott a drágaság kérdésével. (Rothenstein Mór : Látjuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy egy szerény megállapítást tegyek. Igazat adok a mélyen t. ministerelnök urnák abban, hogy a kormány már csakugyan foglalkozott a drágaság kérdésével. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hiszen a Máv-tarifaemelés, a posta- és teí»fondíjszabás emelése, (Györki Imre: A cukor!) a cukorárak emelése és mindezek a folyton jelentkező, általunk úgynevezett állami árdrágításnak minősített súlyos gazdasági megterhelések tényleg a drágaság kérdésének komplexumába tartoznak. (Zaj.) Mi azonban azzal az indítvánnyal, amelyet szembeszögezünk az elnök ur napirendi javaslatával, azt akarjuk célozni, hogy itt, a nemzetgyűlésen mindazok, akik elevenen érzik ennek a kérdésnek a mai katasztrofális horderejét, javaslatokkal, indítványokkal jöhessenek. Mert nem osztom az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy nincsenek kész, kialakult tervek. (Rothenstein Mór: Akarat nincs!) Hogyne volnának. Farkas István t. képviselőtársam például utalt már egyre, mely a munkabéreknek megfelelő rendezését eredményezhette volna a béregyeztető-bizottságok működése alapján. Ámde a béregyeztető-bizottságok még nem alakíttattak meg. Annakidején bátor voltam érdeklődni Walko kereskedelemügyi minister urnái aziránt, hogy mi van a béregyeztető-bizottságokkal, s az iránt is érdeklődtem, hogy nem lehetne-e ezt az intézményt a magánalkalmazottakra is kiterjeszteni. A mélyen t. minister ur akkor azt a kijelentést tette, hog-y ez a dolog most kis halasztást szenved azért, mert az igazságügyministeriunniak jogi akadályai vannak, s amíg ő erre nézve nem kapja meg a választ, addig ezt a kérdést elintézni nem tudja. Ennek alapján azt hittem, hogy jó, hát a magánalkalmazottakra való kiterjesztés elhalasztódik, de legalább abban a keretben, melyet a rendelet megállapított, megalakítják a béregyeztető-bizottságokat. Rá akarok itt mutatni arra, hogy nagy nyugtalanságoknak forrása az a rettenetes zilált helyzet, melyben a munkabérből és egyáltalában a fix jövedelemből élők vannak, minthogy rettenetes az aránytalanság a munkabérek, egyáltalában a jövedelmek és a drágaságnak egyre fokozódó mérve között. Nem zárkózhatunk el az elől a jelenség elől, amely grafikonszerüeg mutatja előttünk a drágaság borzasztó emelkedését és ugyanakkor véghetetlen lassú tempójú javulását a béreknek és jövedelmeknek, amelyek állandóan romló tendenciát mutatnak, (ügy van! Ugy vari! a szélsőbaloldalon,) A drágaság folyton nő és ugy vagyunk vele mint az ember az árnyékával, hogy olyan fénykörbe kerül, hogy megnő az árnyék és az ember fizikai teste arányaiban nem tudja utolérni az árnyék megnövekedését. így va-
