Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

140 "A nemzetgyűlés 249. ülése 1924. a munkás-sportegyesületek kifejlődését. Sokkal szívesebben látom a munkásokat a sportegye­sületekben, mint a délutáni szakszervezeti ülé­seken. (Helyeslés jobbfelől.) Sokkal szívesebben látom ezt a magam szempontjából. (Sütő Jó­zsef: De bogy lehet a kettőt egymással össze­hasonlítani ? — Propper Sándor : Az egyik gazdasági érdekképviselet, a másik pedig sport­egyesület ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak Î Gömbös Gyula: Mégis szivesebben látom a munkásokat a sportegyesületekben, mint a szakszervezetekben; ez következik az én elvi felfogásomból. (Saly Endre: Ezzel nem vonják el onnan őket !) Az az önök bölcsességétől függ, hogy elvonják-e vagy nem; nekem érdekem, hogy önöktől a munkásakat elvonják, ezt meg­mondom őszintén. Mindezek ellenére helyeslem a munkás­sportegyesületek létesítését, mert a munkás­sportegyesületek 'létesítésével a munkásokat, felfogásom szerint, betereljük a mi gondolat­körünkbe, mert aki sportol, aki szereti a spor­tot, az lassan nacionalistává válik; megszereti a sportpályát, és ha nincs is földje, azt a sport­pályát, azt a rögöt szereti, amelyen fut, ame­lyen tornázik, amelyen atletizál, amelyen győz, és ezért automatikusan belekerül a mi gondo­latkörünkbe. (Varsányi Gábor: El is tiltják onnan a szocialisták tagjaikat! — Zaj a szélső­baloldalon.) Én nyíltan megmondtam, hogy ezeknek a munkássportegyesületeknek a kifejlődését tá­mogatni kell azért, mert épen a munkásosztály­nak, amely a gyárakban görnyedt háttal dol­gozik, van szüksége szabadtéri sportra, sport­pályákra, jó levegőre és egészséges foglalko­zásra. (Propper Sándor : A Munkás Testedző Egyesület húsz esztendős !) Nem tudom, hány éves a képviselő ur, én harminchét éves va­gyok, ennek következtében harminc évvel ez­előtt nem vehettem részt a magyar sport ki­alakításában. (Zaj.) Felfogásom szerint a régi, bevált egyesüle­teket — megjegyzem itt, hogy Rothenstein kép­viselő urnák nincs igaza, mert a Mac-ban, amelynek én is tagja vagyok, zsidó nincs — leaderegyesül etekké alakítanám át. Pesten van pár egyesület, amelyek nagy sportmulttal ren­delkeznek ; ezeket kellene az országos sport­szervezetek élére állítani. Nem volna hiba például, ha a MAC a maga atlétikáját, amelyben kiváló, átplántálná az egész országra, ha volna még huszonöt vidéki MAC és ezek vezetését a budapesti MAC vál­lalná, és szakembereit kiküldené, különösen ma, amikor a testnevelési főiskola még nincs felállítva s amikor ennek hiánya folytán hibás irányban fejlődhetik az egész sport. Mondom, ennek következtében én ilyen leaderegyesüle­teket kreálnék. (Friedrieh István : Csak nem állami tisztviselőkkel !) Nem, hanem olyanok­kal, akik amatőrsportsman-ek, akik fanatiz­mussal csinálnák az egész dolgot. (Friedrich István : Csak ne állásokat !) Az bizonyos, -•­ahogy én a magyar, igazán amatőr, sportfér­fiakat ismerem — azoknak nagyon-nagyon ke­vés anyagi támogatás kell ahhoz, hogy ezt a kö­telességüket megtegyék. A magyar amatőr­sportsman-ek eddig is megtették kötelességü­ket ; rongyos cipővel és rongyos ruhával jár­ják az országot és lelkesednek, ha valahol át tudják plántálni tudásukat a vidéki emberekbe. Én azt tartom, hogy az ilyen leaderegyesületek kreálásával automatikusan előállana az a hely­zet, hogy a kék-sárga, piros-fehér és hasonló szinek az egész országban elterjednének, s nagy évi február hó 29-én, pénteken. konkurrencia fejlődnék ki az egyes szerveze­tek között, ami automatikusan hozzájárulna ahhoz, hogy sportérdekszférák alakuljanak, amelyekben a sport óriási előhaladásáról fo­gunk meggyőződhetni. Mert a verseny a sport éltetőeleme. És itt szeretnék rövidesen rátérni a minis­ter ur azon kijelentésére, hogy a nemes ver­seny a sport éltető eleme és nemzetnevelő ha­tású is. A nemes verseny abban áll, hogy auto­matikusan elismerem a jobbat, hogy nem kö­nyököléssel lehetek első egy futásnál, vagy vívásnál s nem intrikákkal és összeköttetések­kel, hanem csak azzal a tehetséggel érhetek el bizonyos pozíciót valamely sportágban, amely bennem van. Itt nincs stréberség és semmi más ilyen dolog. Ez a nemes verseny elő fogja majd idézni azt, hogy azok a kellemetlen embe­rek ebben az országban végre arra a helyre ke­rülnek, ahova valók ; azok a könyöklő, stréber­kedő, nagybácsikra és tantékra támaszkodó em­berek eltűnnek és fog majd fejlődni egy ma­gyar társadalom, amely automatikusan kiveti magából ezt a tehetségtelen, jólfésült, monok­lizó és raccsoló söpredéket, amely nem alkal­mas arra, hogy az állam életében részt vegyen, mert se nem férfi, se nem karaktéi-. A nemes sportnevelésnek, a nemes ver­senynek épen az lesz a célja, hogy olyan férfi­típus keletkezzék ebben az országban, amelyre elsősorban ennek az országnak van szüksége. (Varsányi Gábor : Nagy szüksége van !) Abban is igaza van a kultuszminister ur­nák — akinek, dacára annak, hogy elvi diffe­renciák választanak el 'bennünket, hálával tar­tozom azért, hogy olyan mélyen foglalkozott a sport gondolatával — hogy az iskolai testneve­lés kérdését is aktuálisnak ismeri el. Hiba volna ugyanis, ha csak a nagyok, a felnőttek számára készitenők elő a snortot. Kinek ké­szítsük elő ! A sportot a gyermekeknél kell kezdeni, a népiskolában, a középiskolában. Petrovácz Gyula ieren tisztelt barátom fél attól, hogv iq-y a tanulók pár órát elveszítenek, fél attól, hogy talán a szellemi kiképzés kárára mepT ez a «nortfeilesztés. Én ettől nem félek. Tegnat) Teleki Pál gróf igen t. képviselő­társam azt mondotta, hogv ő mint az egvetem egyik professzor.* azt az elvet fogja képviselni, hoírv hat órát töröljenek még a testnevelés érdekében. Épen a városi gvermeknek van szüksége arra. hogy testét kultiválja. Ennek a fővárosnak, ahol sok csenevész gvermek van s amelynek a levegője nem is tud mást ter­melni, úgyszólván, van leginkább szüksége arra, hogy az iskolákban kevesebb latinóra és több testnevelési óra legyen. Nagy súlyt kell helyeznünk a testnevelésre, mert mi hasznunk van abból, ha nagy tudóso­kat, nae'vfeiü. de csenevész testű embereket nevelünk? A testnek kell erősnek lennie, hogy az a fej, amelyet kiképzek, megfelelően tudjon működni. Nem szeretem » tökéletlen embere­ket. Nekünk tökéletes embertípusra kell töre­kedni és ez a tökéletes cmbertinus ott kezdő­dik, ahol egészséges testtel állunk szemben. Ezért helyeslem, hogy v középiskolákban különös gondot fognak fordítani a testneve­lésre és helyeslem, hogy az egész testnevelés problémája egy rendszerré lesz végre átala­kítva, hogy nem a minist értől fog függeni, ha­nem átöröklődik egyik ministerről a másikra, átmegy a köztudatba és mindenki magáénak fogja Vallani ezt a nagy nemzetmentő progra­mot. Már a földbirtokreform tárgyalásánál

Next

/
Thumbnails
Contents