Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-248
A nemzeígyülés 24ti. ülése 192á. évi február hó 28-án, csütörtökön. 125 Elnök : A kultuszminister ur kivan, szólani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gr. Klebelsberg Kunő vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A legutóbbi ülések egyikén volt szerencsém beterjeszteni a középiskolákról szóló törvényjavaslatot. Mig ez a törvényjavaslat a szellemi elit nevelését van hivatva szolgálni, addig másik két nagy akció is előkészítés alatt áll, mely nagy tömegeket mozgat meg, mely a magyar nemzet széles rétegeinek érdekeit vau hivatva szolgálni, mely tehát a szó valódi értelmében demokratikus törvényjavaslatnak, demokratikus akciónak nevezhető. Az egyik az iskolán kivüli népművelés, a másik^ a testnevelés ügye. Az iskolán kivüli népművelésre vonatkozó törvényjavaslatot már kidolgoztam és szakemberek között szétosztottam hozzászólás végett. Remélem, rövid idő múlva már abban a helyzetben leszek, hogy ezt a törvényjavaslatot is'a nemzetgyűlés elé terjeszthetem. (Helyeslés jobbfelől) A másik nagy ügy, amely széles néprétegek érdekeit van hivatva szolgálni, a testnevelés ügye. Az erről szóló törvényjavaslat célja az, hogy a testnevelési akcióhoz szükséges anyagi eszközöket biztosítsa. Széchenyinek, mint reformernek a maga igazi jelentőségét az adja meg, hogy már a XIX. század 20-as éveiben meglátta és felismerte úgyszólván mindazokat a feladatokat, amelyeket a következő száz év alatt a magyar nemzetnek meg* kellett oldania, hogy megerősödjék, hogy valóban európai nemzetté váljék. Mai műszóval élve, azt lehet mondani, hogy Széchenyi már a XIX. század 20-as éveiben teljes programmot adott. Ebben a programúiban lényeges pont épen a sport. A lovakról irt, 1827-ben kiadott munkájában rámutat a sport különös nemzeti jelentőségére; és mint minden mag, amelyet Széchenyi elhintett, ez az ő kezdeményezése is termékeny talajra talált: Magyarországon eleven sportélet fejlődött ki, amelynek eredményeképen championjaink mindig voltak. A sportban, az atlétikában mindig voltak olyan kiváló magyar emberek, akik nemcsak a belföldi, hanem a külföldi versenyeken, tornákon és mérkőzéseken is mindig becsületet hoztak a magyar névre, (Ugy van ! ügy van! jobbfelől.) Most számolnunk kell a kor haiározott demokratikus irányával és demokratizálnunk kell a sportot is. (Helyeslés.) Hiszen örömmel látjuk azt, hogy egy-egy futballmeccsen az emberek tízezrei jelennek meg, érdeklődést mutatnak a sport iránt ; de mi itt nem állhatunk meg, nekünk a nézőkből résztvevőket kell csinálnunk. (Helyeslés jobbfelől.) A sportot bele kell vinni a magyar nemzet tömegeibe, széles rétegeibe. Ez az előttünk álló nagy feladat ! (Ugy van! jobbfelől.) Ha áll ez általánosságban, mennyivel inkább áll ez a mi mostani súlyos helyzetünkben, amelybe a világháború következtében kerültünk. (Ugy van ! jobbfelől.) Mert mi egyet gyakran elfelejtünk, elfelejtjük azt, hogy milyen hatalmas tény ez a világháború és hogy ennek következtében az egész magyar nemzeti élet sok tekintetben átalakult és ha intézményeinkkel lépten-nyomon bajok vannak, ez azért van, mert az uj viszonyokhoz mérten még nem alakítottuk át, még nem javítottuk meg eléggé intézményeinket. A modern államok a maguk szervezetét hihetetlenül tökéletesíteni tudták és épen a világháború elején, az általános védkötelezettség révén az összes európai nemzetek egész férfinépességüket meg tudták mozgatni. Mi magyarok is megmozgattuk és szembeállítottuk a modern technika és modern kémia legraffináltabb romboló eszközeivel. Kartács, srapnel, gránát és géppuska hihetetlenül rombolt a nemzet élő állagában, nagyok voltak a mi veszteségeink és azt lehet mondani, hogy ez fizikailag és erkölcsileg egy antiszelekció volt, mert hiszen a legerősebb, a legéletképesebb és a legbátrabb emberek hulltak el igen nagy számban. (Ugy van ! jobbfelől.) Sok minden nem lett volna lehetséges Magyarországon, ha épen ezek az emberek a háború után nem hiányoztak volna. (Szomjas Gusztáv : A jó hazafiak, a jó magyarok !) Fizikai antiszelekció volt a háború, de hozzájárultak a sebesülésekhez, a halálozásokhoz még azok a betegségek is, amelyeket az emberek a lövészárkokban szereztek. Erre én szomorú koronatanú vagyok, mert Tisza István a háború elején reám bizta a rokkantügy megszervezését. Kezdetben a csonkák és bénák számára szerveztük meg a mi utókezelő intézeteinket és időközben láttuk azután, hogy ugyancsak óriási száma van a hazatérők között a bel betegeknek, akik szintén megrokkantak, de nem sebesülés folytán, hanem azoknak a betegségeknek következtében, amelyeket a lövészárkokból hoztak magukkal. Mint szomorú tényt konstatálom, hogy a világháborúból betegebben került ki a magyar nemzet. Itt tehát hatalmas közegészségügyi akcióra van szükségünk, hogy magunkat a háború utókövetkezményei alól mentesítsük, hogy ezen a téren is kiemelkedjünk azokból a nehézségekből, amelyekbe ia világháborúból kifolyólag kerültünk. A modern orvosi tudomány a terápiánál, a már meglévő bajok utólagos gyógyításánál ma már előbbre teszi a profilaxist, a bajoknak megelőzését, hogy a test a betegségeknek jobban tudjon ellenállni, a testmegerősitést, a testedzést. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nekünk tehát a profilaxis, a modern hygiène szempontéból a háború után kétszeres szükségünk van egy céltudatos testnevelési, testedző akcióra. (Ugy van ! jobbfelől.) Kifogásolják, hogy az 1921 : LUI. te. kötelezővé tette a testnevelést. Nagy tömegeket megmozgatni azonban az állam imperiumának igénybevétele nélkül a tapasztalás szerint sehol sem lehet, (Ugy van! jobbfelől.) Ki kifogásolja azt, hogy behozták az összes államok az általános tankötelezettséget 1 ? Az is nyilvánvaló, hogy az elemi ismereteknek minim urnával ma már mindenkinek birnia kell, aki a gazdasági versen3 r ben — csak ezt említem — meg akarja helyét állani. (Ugy van! Ugy van!) Senki sem kifogásolja az általános tankötelezettséget. A bizottsági tárgyalás alkalmával Kenéz Béla t. barátom rámutatott arra, hogy behozták a közkötelezö himlőoltást. Ennek is sok ellensége volt. Általános elvi és orvosi alapon is ellenezték, de ma már mindenki belátja, hogy erre a közönséget rá kellett szorítani. Ugyanígy vagyunk a testneveléssel is. Meg vagyok győződve róla, hogy a magyar nemzet túlnyomó többsége belátja a széleskörű demokratikus testnevelés feltétlen szükség-ességét, (Ugy van! jobbfelől.) de azért mindig lesz olyan kisebbség is, amelyet a gyengébb belátása ellenére rá kell szorítani arra, amire szüksége van, annak magát tényleg alá is vesse. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A néphadsereg, a népiskola a legdemokratikusabb
